Hétfő

Ott folytatom ahol a tegnap abbahagytam. Miután lefeküdtem nem tudtam elaludni, szomorú is voltam meg nem is, sok-sok kérdés forgott bennem a jövőt illetően. Nem tudtam a válaszokat és ezért nem jött álom a szememre. Végül imádságban kértem az Urat hogy egy igeverssel válaszoljon és erősítsen meg a döntésemben. Olyan helyre nyitottam a Bibliámat ahol ezt olvastam: Zakariás 10:7 Ez annyira jólesett nekem hogy minden zaklatottságom elmúlt. Nyugodt szívvel aludtam el. Reggel indultunk Braddel és Cséki Barna testvérrel a Hargita Táborba. 10 órától voltunk együtt a lelkipásztorokkal ahol Brad tartott egy nagyon-nagyon jó előadást Isten Atya-i mivoltáról a János 14:1-3 alapján. Nekem sokat jelentett, de így voltak ezzel a többiek is. Megemlített egy "példát" is az Istenbe vetett bizalomról, amit már korábban is hallottam. A Niagarai vízesés fölött kifeszített kötélen ment át egy akrobata oda-vissza többször is. A közönség bámulatára még egy homokzsákkal megtöltött talicskát is oda-vissza tologatott rajta. Ezek után megkérdezte a közönségtől hogy elhiszik-e hogy egy embert is át tudna tolni a talicskával akkor egyértelmű igen volt a válasz. Amikor viszont önként jelentkezőt kért, akkor senki sem akadt aki kiállt volna a korábban megvallott hite mellett. A kérdés ezek után az volt hogy rá mered e bízni magad Istenre, Atyádra? Én most biztosan benne vagyok a talicskában. Még jobban megerősödött bennem az elkötelezettség Isten akarata mellett.
Ebéd után a lelkipásztorokkal kötetlen beszélgetés keretében osztottuk meg gondolatainkat, és terheinket is. Ekkor mondtam el én is nekik azt ahogyan az Úr vezetett. Nagyon jól esett hogy együttéreztek velem és egészen megható volt, ahogyan imádkoztak értem és mellém álltak. Senki nem mondta hogy helytelen volt, vagy lehetett az amit tettem. Ezt a közösséget a legnehezebb elhagyni nekem, a társaimat a barátaimat. Minden lelkipásztornak ilyen közösséget kívámok!!!

Mivel a tegnapi blog bejegyzésre féltő megjegyzés(blog alján vannak a megjegyzések) is érkezett a tegnapi döntési módszert illetően, fontosnak tartom még hozzáfűzni a történethez, hogy mielőtt erre a döntésre sor került volna, ezt megosztottam Kiss Zoltán testvérrel akitől megkérdeztem hogy lát e ebben valami rendelleneset, furcsának tartja e, lottózásnak tekinti e? Az volt bennem hogyha bármiféle negatív megjegyzése lesz a gondolatommal kapcsolatosan akkor más módot fogok keresni az Isten akaratának a megismeréséhez. De ő teljesen pozítivan állt hozzá és azt mondta, hogy "ebben az esetben ki van zárva minden emberi mesterkedés". Szombaton Bradnek is elmondtam hogy mi a szándékom és ő sem fogalmazott meg kételyt, csak azt kérdezte: "és mikor akarod ezt tenni?" erre azt mondtam még nem tudom. Azonban vasárnapra minden vezető itthon volt és mikor elmondtam nekik, hogy mi a szándékom, megkérdeztem őket is hogy akarnak e velem ezért így imádkozni és tenni. Ez volt az utolsó lehetséges vészfék. Ha azt mondták volna hogy még várjunk ezzel, vagy egyszerűen visszautasítottak volna, akkor más vezetést kértem volna. De az volt aválasz hogy igen. Gondolom nekik is inkább az járt a fejükben mint nekem, hogy a valószínűség szerint dűl el a kérdés. Nem úgy lett, de jól történt.


Tehát röviden összefoglalva a fentieket: Felelősségem teljes tudatában, az emberi tényezőket is figyelembe véve tettem az Úr kezébe az életemet. Nem kívánom és nem is tanácsolom senkinek azt hogy engem másoljon, de szeretnék példa lenni a hívőknek ebben a túlzottan racionális világban. Nem gondolom hogy mégegyszer ilyen módon vezetne Isten, de hogy ő kész mindig ennyire biztosan vezetni azt vallom.

Egyszer azt kérdezte tőlem valaki egy olyan gyülekezetből ahová nem ment lelkipásztor, pedig már többet is hívtak(egy szerényebb falusi gyülekezetről van szó): "Efraim hogy létezik az hogy a lelkipásztorokat Isten a kis falukból a nagyobb városba, majd onnan a még nagyobb(egyetemi) városba vezeti az Úr és nemigen történik fordítva?" Erre azt válaszoltam hogy ez nem igaz, és hoztam az ellenpéldát. Örülök hogy most az ilyen példák számát gyarapíthatom.


Kedves barátaim testvéreim közeliek és távolabbiak (Novák Zsolt, Bruny és a többiek...)!

Nagyon köszönök minden bátorítást és értem mondott imát! Ezekre mind szükségem volt... A mi Atyánk a legjobbat akarja nekünk és hiszem hogy általunk is! Kívánom hogy érezzétek meg a szeretetemet és az irántatok érzett hálámat! Legyünk áldás!

Itt van a múlt csütörtöki bejegyzésben említett file magunkról:

http://vefraim.5gbfree.com/vefraim.ppt

SOLI DEO GLORIA!