Nagyon hamar eltelt ez a két-három nap itt Erdővidéken és már indulhatunk is haza. Hála az Úrnak nagyon tartalmas együttlétünk volt a rokonokkal, barátokkal, testvérekkel ez idő alatt. A tegnap előtt még az erdőre is kimentünk Vili bácsival és Gabival ahol most medvét nem, de szarvas tehenet és bikát azért láttunk. Kedd este hazafele jövet bementünk Vili bácsiékhoz, hogy megnézzem Lindát(egy rottweiler kutya ami az enyém volt 9-10 hónapos koráig). Izsák(Vili bácsi legkisebb fia) aki tőlünk elvitte már 2 évvel ezelőtt hazahozta hogy legyen egy házőrző a tolvajok miatt. Két év után a kutya megismert és nagyon örült nekem. Még a parancs szavakra is emlékezett és engedelmeskedett. Nagy élmény volt...
De az ahogy a testvérek fogadtak(a péntek esti alkalmat is előrehozták szerdára) az még többet jelentett. Azt a szeretetet és ragaszkodást amit itt éreztem azt meg kell becsülni. Nem érdemeltem, de az Úr mégis részeltetett benne. Azért imádkoz(t)unk hogy rendeljen az Úr lelkipásztort a baróti körzetbe, mert nagy szükség van rá.
Ma délelőtt Gabival elmentünk megtölteni egy rakás műanyag palackot bor(ásvány)vízzel. A kocsi hátulja egészen tele lett. Gondolom a nyárig nem lesz gond hogy mit igyon a feleségem....
Édesapámmal úgy egyeztünk hogy Marosvásárhelyen fogunk találkozni vele este hat körül. Onnan mi visszük tovább Zilahra, mert a hétvégén a perecseni ifjúsági találkozón fog szolgálni. Segesvár előtt még Ernő öcsémmel is találkoztunk egy fél óra erejéig, majd Gidó Tibor(szentábrahámi gyül. tagja, Barót előtt abban a körzetben szolgáltam) is odakeveredett, akinek ugyancsak megörültem, hiszen régen láttam.
Ezt a bejegyzést a kocsiból írom, mivel nem én vezetek és így van mivel lekössem magam. Korábban már jeleztem hogy hétfőn lejárt a jogosítványom és az új még nem készült el, ezért hazafelé már a feleségem vezet. Hát mit mondjak...? Nem egy könnyü dolog. Nem neki nehéz, hanem nekem. Sok rossz tulajdonságom közül az egyik az hogy bosszankodok ha valami nem úgy van ahogy én elképzelem. Megvagyok szokva azzal hogy én ülök a volán mellett és most kénytelen vagyok elviselni a feleségem vezetési stílusát. Szó se róla ügyesen vezet, csak az a helyzet hogy én nem ő vagyok. Aki volt már hasonló helyzetben tudja hogy ez mit jelent... Az Úr most kezelésbe vett . Egy ideig imádkoztam magamban aztán eszembe jutott hogy kihasználhatom ezt az időt a blog gondozásra itt az anyósülésen. Ahol van jel(Orange) ott internet is van és míg a feleségem valóságos utakon kormányozza az autót, én addig a virtuális világban navigálok és nem izgulok, nem bosszankodok.
Mire ezt leírtam már meg is érkeztünk Marosvásárhelyre... Ha édesapám beül az autóba akkor már nem lesz gond, és jegyzetelés se, csak Zilah után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...