Délután vendégeket vártunk, de csak estére érkeztek meg. A gyerekek egész délután nagy izgalomban voltak, még a legkisebb is csak a vendégekkel volt elfoglalva. (Így zárójelben megjegyzem hogy nem kevés örömmel tölt el az amikor látom gyermekeimben a már bimbódzó vendégszeretet ajándékát. Dicsőség az Úrnak!). Anca Popovici jött a Pro Famila-tól(ez egy missziós egyesület) és még ketten vele. Azért még volt annyi időnk hogy együtt vacsorázzunk és elbeszélgessünk mielőtt elmentem volna Micskére. Azért kellet nyomjuk a padlót Jéminával, hogy elérjünk 8-ra Micskére, de még így is sikerült izgalomba hozni Tripó Istvánt, hogy megyek e vagy sem, mert késtünk vagy 7 percet.
Az esti igével foglalkoztunk ma este(Mt. 14:1-14) és utána imádkoztunk. Imáinkban megemlékeztünk azokról akiknek ígéretet tettem hogy imádkozunk értük. Kiss Zoltán, Szakál István, Ozsváth Miklós és Balázsné Novák Klára voltak azon testvéreink akikért név szerint is imádkoztunk. Hiszem hogy nem hiába és meg is fogják tapasztalni az ima erejét.
Az alkalom végén Tripó István elöljáró testvér(civilben polgármester:) nehéz feladat elé állította azt a 17 tagot akik jelen voltak a ma esti alkalmon. Vagy 22 üvegmintából kellett kiválasztani egyet, amely az imaház a leendő hőszigetelt ablakkereteibe kerül. A bőség hátránya itt is kitünt. Amint azt gondolni lehet ahányan voltunk annyiféle választás. Végül szép csendben elpárolgott mindenki, rábízva a döntés felelősségét arra aki nélkül úgysincs döntés... Mikor én eljöttem, István és a felesége még ott tanakodtak az imaházban, de lehet hogy végül csak otthon fog eldőlni milyen lesz a micskei imaház ablaka.
Este tíz után, de jókedvüen értünk haza Jéminával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...