Szép napra virradtunk! Mindenféleképpen igaz ez, mert a Krisztus feltámadására emlékeztünk és gyönyörű idő is volt. Fél tízkor indultunk el a teológussal (Tóbiás) Ürmösre és ott szolgáltunk. Már az imaóra izgalmasra sikeredett, mert egy olyan imádságot hallottam amit eddig még soha. Azt imádkozta az egyik atyafi többek között, hogy: "... segíts Úr Jézus hogy tudjak bizonyságot tenni a te feltámadásodról, de arra is segíts meg, hogy ne vigyem túlzásba!" Az imaóra végéig az járt a fejemben hogy vajon mire is gondolhatott. Az igehírdetés előtt megkérdeztem tőle hogy miként kellett érteni az imádságát. Erre azt válaszolta hogy ő a románoknak szánta ezt, de arra gondolt hogy a bizonyságtétel ne legyen sablonos (Hristos a inviat! Adevarat ca a inviat!). Egyszóval ne legyen csak megszokott. Következett az igehirdetés, ami után megint megragadta a lehetőséget az imára és az is benne volt hogy "...segíts meg hogy Veled dicsekedjünk Úr Jézus és ne a töltöttkáposztával" Csak hab volt a tortán ezután, hogy a vendégfogadó háznál éppen töltöttkáposztát ebédeltünk, de már meg sem mertem nagyon dicsérni ezek után.
Délután Bölönbe voltunk és azután jöttünk haza Barótra.
Nagyon jó alkalmunk volt, sok szolgálat ének igehirdetés, áldás. Az Úré a dicsőség!!!
Most rövidre fogom, mert a feleségem már kezd méltatlankodni... Nem a blogból akar csak ismerni :)
Áldott ünnepet holnapra is!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...