Életem egyik legnehezebb blogját írom..............Nem is tudom hogy hol kezdjem. Kezdem az elején és remélem hogy a végére jutok. Ez a vasárnap ami a negyedik volt ebben a hónapban, látszólag úgyanúgy kezdődött mint ahogy az eddigi beosztás szerint is volt. Reggel Vargyasra mentem a gyülekezetbe és vittem a bardociakat is. Urvacsorai alkalmunk is volt, majd onnan hazajöttem ebédre. Brad délelőtt és délután Bibarcfalván szolgált. Délután meglátogattam egy családot, ahol nagyon jó alkalmunk volt és remélem hogy eredményes is. Hiszem hogy akinek a testi -lelki gyógyulásáért imádkoztunk az megérzi. Ezután elmentem Bradért és elhoztam Barótra. Nagyon jó szolgálata volt és sokat jelentett nekem is. Amit a szívemben forgattam és amin gondolkodtam abban megerősödtem. Most térek rá a nehezére....
Talán emlékszik még valaki, a korábbi blogbejegyzések egyikében említettem, hogy itt jártak nálunk az érszőllősi testvérek. De nem írtam meg pontosan hogy mi járatban voltak. Azért jöttek, mert személyesen hozták el a gyülekezet levelét, amelyben lelkipásztoruknak hívtak meg. Eddig sikerült minden ilyen kérést már előre elhárítani, most nem sikerült. Ugyanis nem szoktam elfogadni szolgálatra való felkérést olyan helyről ahol nincs lelkipásztor, jelezve ezzel meggyőződésemet abban hogy a helyemen vagyok. Kivétel ezek alól az evangélizációs alkalmakra szóló meghívás. Azokat ha lehetőségem van rá mindig elfogadom. Így jutottam el többek között Érszőllősre is ez év februárjában. Ott ismertek meg közelebbről a testvérek. Ezek után történt mindaz amit fentebb leírtam. Már amikor itt voltak, elmondtam nekik azt hogy emberileg nézve nem sok esélyét látom a közös munkának, de mindazonáltal nem én fogok dönteni ebben, hanem a Mindenható. Így váltunk el. Imádkoztam és gondolkodtam több napon keresztül míg végül a következő elhatározásra jutottam: a gyülekezetem vezetőivel fogom megosztani a dolgot és közösen kérjük el Isten akaratát. Hat "nem" választ fogalmaztam meg arra a kérdésre hogy "El kell e menni?" 1. Nem, a gyülekezet miatt (templomfelújítás, lelkigondozás, ifjúság stb.) 2. Nem, a körzet miatt. 3.Nem, a missziókerület miatt(elnöknek választottak meg a múlt hónapban). 4. Nem, a bibliaiskola miatt(ahol tanítok) 5. Nem a Hargita Tábor miatt (ahol a vezetőtanácsban voltam) 6. Nem, a család miatt és magam miatt (akik nagyon jól beilleszkedtek és nagyon szeretik itt Baróton, amely a szülővárosom). Egy igen választ is írtam a hetedik papírra amit nem tudtam megindokolni, de mégis ha Isten úgy akarja el tudom(akarom) fogadni. A hét papírdarabkát hét darab fehér borítékba tettem és a vezetőkkel együtt azért imádkoztam, hogy miután a borítékokat összekevertük és mindenki választ magának egy borítékot, nekem az a válasz jusson amit Isten akar. Mindenki imádkozott hogy legyen meg az Úr akarata. Hat az egyhez volt a nemek aránya az igenhez. És nekem pontosan az az egy jutott, az "igen". Az igazság az hogy bennem most fájdalom van mert nehéz mindent és mindenkit itthagyni , de ugyanakkor nyugod vagyok és békességem van. Abban bíztos vagyok hogy a legjobb választás az engedelmesség Istennek. Így igent mondtam az érszőllősieknek. Hiszem hogy minden jó lesz. Nekem is és a barótiaknak is. Az Úr gondot visel! Rólam is és róluk is. A könnycseppek amelyek befele hullnak, mutatják a fájdalmamat, de egyben öntözik is az Úrban vetett bizodalmamat. Így növekedek a hitben... ÁLDOTT LEGYEN AZ ÚR NEVE!
Kedves Efraim testver;
VálaszTörléselolvastam ezt az utolso blogodat is. Imadkozom erted, hogy szolgalatod folytatasarol (helyerol es a hogyanokrol) meggyozzon a Szentlelek. Az O bolcsessege es szavahihetosege sokkal jobb a 6-1-es aranynal. Nincs jogom barmit is mondani arrol, ahogyan ebben a konkret helyzetben eljartal - csak annyit, hogy feltelek teged es azokat a testvereket, akik a donteshozatal ilyen modjat gyakoroljak, peldajukkal masoknak is tanitjak.
Testveri szeretettel,
Novak Jozsef
Az Úr áldjon testvérem!
VálaszTörlésÖrömmel értesültem erről az oldalról, és egy ideje - bár nem mindennap - igyekszek nyomon követni a mindennapjaidat. Na nem azért, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem, hanem hiszem, hogy velem együtt még mások is, buzdítást, kaphatnak az itt leírt bizonyságtételeidből. Jól tetted, hogy vállaltad ezt a szolgálatot is. Meg aztán, így egy kicsit vendégségben is érezzük magunkat Nálatok, hiszen meg ismerünk embereket /pl. Gál Gabi /, és részleteket is a mindennapjaitokból. Meg elégszem az olvasással általába, de amikor a vasárnap esti bejegyzésedet olvastam, gondoltam "tollat ragadok", és írok neked egy pár sort. Csütörtökön Barkóci Sándor látogatott meg, és feltettem Neki egy kérdést: Sándor, gyakran van az a Te életedben, hogy Isten emberileg nézve, nem logikus, nem várt, vagy - úgymond - nem ésszerű dolgot kér tőled? Zsolti, sokszor, de az a csodálatos, hogy az Úr mindég, az Ő titkos mélységeiből, valami szebbet, többet, áldotabbat hoz elő. Megnyugodtam. Én is Így gondolom, és így éltem meg az elmúlt időben. Efraim, tudom, hogy Te is így gondolod. Nincs annál nagyob dolog, mint Isten hatalmas művének a részese lenni. Az pedig külön kiváltság, mikor a Mester úgy dönt, hogy valami újat bíz ránk, tervez velünk, igénybe vesz. Még akkor is, ha benne van az ismeretlen, a bizonytalan, a nagyobb próba, de a fentröl érkező küldetésben ott van mindég, Isten csodája is elrejtve. Én nem bölcselkedni akarok, hiszen úgy gondolom, és a bejegyzésben is azt olvastam, hogy kész vagy engedelmes szívvel elfogadni Krisztusunk akaratát, de érezve a sorok között azért ennek a döntésnek a súlyát, gondoltam, hogy a "buzdítónak" is jól esik egy kis buzdítás, bátorítás. Tudom, ilyenkor sok belső, és biztosan sok, kívülröl érkező kérdés vár válaszra, de én bátorítani szeretnélek titeket - feleséged, és a családot is - áldottak vagytok, mert az Úr Jézus választottai vagytok, szemei útaitokon van, ösvényeiteket Ő vigyázza. Új feladatok, újabb próbák, újabb csodák. Könnyeidről írtál, egy ige jut eszembe: "Akik könyhullatásal vetnek, vígadozással aratnak majd." Testvéreim! Vessetek, arassatok, imátkozunk értetek, az Úr legyen veletek.
Testvéred: Novák Zsolt