Kedd

Délelőtt 9.45-kor menetrendszerinti pontossággal érkezett meg Juliska néni Brassóból és ez azt jelentette hogy valaki(K)nek menni kell. A feleségem, én és Mirjám keltünk útra. Debrecenbe indultunk és úgy volt megbeszélve édesapámékkal hogy Segesvár előtt, Héjjasfalván találkozunk. Onnan velünk jöttek Nagyváradig, mivel szerdán és csütörtokön a belényesi körzetben vállalt evangelizációs szolgálatot. Amennyire nehezen viselte édesapám az utazást, annyira csodálom, hogy fizikai gyengesége ellenére sem fogja vissza magát ha az evangélium ügyéről van szó. Az Úr tegye eredményessé a szolgálatát! Egész úton (kb.340km) beszélgettünk. A fő téma a korábbi blogbejegyzésekben vázolt eseménysorozat volt. Próbáltunk valamennyire előretekinteni és kifürkészni közösen az Úr tervét. Remélem hogy erről majd bővebben is beszámolhatok. Erről a blogírásról is szót ejtettünk és figyelmeztetést kaptam az édesanyám részéről, hogy nagyon vigyázzak, mit írok le nehogy valakit megsértsek vagy valami botránkoztatót írjak Távol álljon tőlem hogy valakit is sértő éllel illessek, vagy provokáljak, de azért annál többet akarok írni mint hogy kék az ég, süt a nap, nagy az áldás, szeret az Isten stb. Mindezek mellett úgyhiszem szükség van arra, hogy a hívő ember a hétköznapjairól is szót ejtsen és amennyire lehet a saját gyengeségeit se rejtse el. Igyekszem tehát a jó tanácsokat megszívlelni és e naplót folytatni úgy ahogy elkezdtem. Visszatérve a vasárnap estéhez, az egyik testvér azt mondta, hogy amikor a borítékot kinyitottam elsápadtam. Igaza volt. De nem bánom hogy gyengeségemben is láthattak a vezető testvérek és felvállalom itt is hogy nagyon nehéz volt nekem az a néhány pillanat. Azonban most már erősebb vagyok mint valaha :) Az Úré a dicsőség! Örülök! Nagyon jó érzés Isten biztos karján nyugodni! Lehet hogy vannak akik nem tudják elképzelni hogyan lehet 48 óra alatt ekkora változáson átmenni. Én sem értek mindent, de tapasztalom. Feltétel nélkül bízok az én Uramban és szabad vagyok mint a madár. HALLELUJA!
Azért persze nem feledkezem meg az otthoniakról. Jutkáért és Gabiért külön imádkozok. A gyülekezetem nehéz napokat él át és nem szakadhatok még el tőlük. Adjon az Úr világos látást a jövőre nézve! Ez a kívánságunk a barótiakkal együtt. Nagyvárad előtt még Borzási István testvér is felhívott és azt mondta hogy el van képedve, mert éppen akkor olvasta mi történt. mondtam neki hogy nincs min csodálkoznia hiszen éppen ő volt az aki az érszőllősieket velem kapcsolatban bátorította. Jólesett hogy inkább aggódott a hogyan tovább miatt, mintsem megkérdőjelezte volna a döntésemet. Örültem a hívásának, de annak is hogy olvas :) (István testvérem, ha olvasol most, mondj egy áldást rám).

Este fél hétre érkeztünk meg Váradra és Kovács Gyula testvér biztosította a vendéglátást a szüleimnek a Szövetségnél. Péntekre beszéltem meg velük az újabb találkozót és ezek után elbúcsúztunk és folytattuk tovább utunkat Debrecenbe, ahova 8 órára meg is érkeztünk. Itt már mindenki tudott mindent hála Jani bá'-nak aki figyelemmel kíséri mindennapjaimat :) (Üdv. neki és Gizikének is!)

Ezt a bejegyzést tehát Debrecenből írom a Manchester-Milan (3-2) BL mérkőzés után, imádság és lefekvés előtt. Sok áldást és kellemes napot Istentől Édes Atyámtól minden kedves barátomnak és még a feleségemnek is (ő az egyik leghüségesebb olvasóm, nahát....12 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a közvetlen kommunikáción túl engem még olvasni is akar)!

Áldott az Isten!