Vasárnap

Ma reggel 7.40-kor indultunk el Debrecenől Érszőllősre a szüleimmel, feleségemmel és a nagyobbik lányunkkal Mirjámmal. Kilenc előtt tíz perccel érkeztünk meg az imaház elé. Még volt annyi idő hogy átöltözzek és már kezdődött is az imaóra. Kezdtem ízlelgetni a légkört, próbáltam belelélni magam az új helyzetbe. Megvallom őszintén ez még nem ment, de nagyon jó benyomást tett rám a testvérek imádságos lelkülete. Különösen a férfitestvérek őszinte és hangos imája volt az ami megdobogtatta a szívemet. Kezdtem valamit megsejteni abból, miért volt nekik olyan hitük hogy a reménytelennek tűnő körülmények ellenére mégis meghívtak lelkipásztoruknak. Ilyen imaélet "mustármagnyi" hitet eredményez. Az imaóra után Hiri János vezette tovább az alkalmat amelyen először édesapám szólt majd én hírdettem igét a Róm. 11:7-11 alapján az "Isten üdvözítő terve" címmel. Az igehirdetés után jó volt hallani a buzgó imádságokat. Hallgassa meg az Úr mindegyiket!

Végül beszámoltam arról hogyan vezetett az Úr és miért mondtam igent a gyülekezet meghívására. Úgy vettem észre hogy örömmel hallgatták a bizonyságtételemet. Az Úré legyen a dicsőség. A délelőtti alkalom után átkísértek a leendő pásztori lakáshoz, hogy megbeszéljük a hogyan továbbot. Sikerült jó ötleteket meríteni a közös ismeretből és azzal a reménységgel vannak a testvérek, hogy szeptemberben beköltözhetünk. Ámen!A leendő pásztori lakás

A gyülekezetvezető testvérnél ebédeltünk, ami után elindultunk Zilahon keresztül Gyergyóba. Zilahon meglátogattuk az anyai nagybátyámékat (Ady Dániel) ahol a feleség a harmadik kemoterápiás kezelésen van túl és még egy hátravan. Meglepően jól viseli a betegségét, ezy a tény azonban méginkább arra serkentett hogy imádkozzunk érte, a gyógyulásáért. Mennyei Atyánk gyógyítsa meg őt az Úr Jézus nevében!
Este tízre értünk Gyergyóba ahol édesapámékkal hálát adtunk az együtt eltöltött időért és a viszontlátás reményében elbúcsúztunk tőlük. Imádkozom hogy édesapám is legyen jobban, mert nehéz látni, mennyire szenved pedig próbálja leplezni az Úrtól kapott humorával. Arra a kérdésre pl. hogy "Hogy van édesapám?" "Szédületesen jól fiam" a válasz, vagy most újabban, mivel csak bottal tud járni azt válaszolja hogy: "Sántikálok a teljes gyógyulás felé"
Én nem tudnám így viselni a szenvedést, de van kitől tanuljak. Hála érte az Úrnak! Azt hiszem ezt nem csak én mondom.... és ez erőt ad.
Soli Deo Gloria!