Vasárnap

Ma reggel 7.40-kor indultunk el Debrecenől Érszőllősre a szüleimmel, feleségemmel és a nagyobbik lányunkkal Mirjámmal. Kilenc előtt tíz perccel érkeztünk meg az imaház elé. Még volt annyi idő hogy átöltözzek és már kezdődött is az imaóra. Kezdtem ízlelgetni a légkört, próbáltam belelélni magam az új helyzetbe. Megvallom őszintén ez még nem ment, de nagyon jó benyomást tett rám a testvérek imádságos lelkülete. Különösen a férfitestvérek őszinte és hangos imája volt az ami megdobogtatta a szívemet. Kezdtem valamit megsejteni abból, miért volt nekik olyan hitük hogy a reménytelennek tűnő körülmények ellenére mégis meghívtak lelkipásztoruknak. Ilyen imaélet "mustármagnyi" hitet eredményez. Az imaóra után Hiri János vezette tovább az alkalmat amelyen először édesapám szólt majd én hírdettem igét a Róm. 11:7-11 alapján az "Isten üdvözítő terve" címmel. Az igehirdetés után jó volt hallani a buzgó imádságokat. Hallgassa meg az Úr mindegyiket!

Végül beszámoltam arról hogyan vezetett az Úr és miért mondtam igent a gyülekezet meghívására. Úgy vettem észre hogy örömmel hallgatták a bizonyságtételemet. Az Úré legyen a dicsőség. A délelőtti alkalom után átkísértek a leendő pásztori lakáshoz, hogy megbeszéljük a hogyan továbbot. Sikerült jó ötleteket meríteni a közös ismeretből és azzal a reménységgel vannak a testvérek, hogy szeptemberben beköltözhetünk. Ámen!A leendő pásztori lakás

A gyülekezetvezető testvérnél ebédeltünk, ami után elindultunk Zilahon keresztül Gyergyóba. Zilahon meglátogattuk az anyai nagybátyámékat (Ady Dániel) ahol a feleség a harmadik kemoterápiás kezelésen van túl és még egy hátravan. Meglepően jól viseli a betegségét, ezy a tény azonban méginkább arra serkentett hogy imádkozzunk érte, a gyógyulásáért. Mennyei Atyánk gyógyítsa meg őt az Úr Jézus nevében!
Este tízre értünk Gyergyóba ahol édesapámékkal hálát adtunk az együtt eltöltött időért és a viszontlátás reményében elbúcsúztunk tőlük. Imádkozom hogy édesapám is legyen jobban, mert nehéz látni, mennyire szenved pedig próbálja leplezni az Úrtól kapott humorával. Arra a kérdésre pl. hogy "Hogy van édesapám?" "Szédületesen jól fiam" a válasz, vagy most újabban, mivel csak bottal tud járni azt válaszolja hogy: "Sántikálok a teljes gyógyulás felé"
Én nem tudnám így viselni a szenvedést, de van kitől tanuljak. Hála érte az Úrnak! Azt hiszem ezt nem csak én mondom.... és ez erőt ad.
Soli Deo Gloria!

Szombat

Ma reggel 7 óra előtt már dalra fakadtam. Jól esett énekelni, és talán a házigazdát sem zavartam annyira. Reggeliztünk, beszélgettünk és imádkoztunk, majd elindultunk édesapámékhoz. Onnan már én vittem őket Kiss Juhász Vilivel együtt a Romcom missziós konferenciára. Az egész délelőttöt és a kora délutánt ott töltöttük a Romcom székhelyén ahol missziós beszámolókat hallgattunk meg a jelenlevő missziómunkásoktól. A Vili beszámolója gyakorolta rám a legnagyobb hatást. A leghumorosabb beszámoló pedig a maga komolysága mellett a Kajca János testvéré volt. Na persze az édesapámék története sem semmi, de hát az övéket már ismerem. Nagyon örvendetes látni olyan embereket akik ennyire hasznosak az Úr kezében. Az Úr tegye őket még áldottabbá! Összefoglalva az egész alkalmat azt mondhatom, hogy nagyon tartalmas konstruktív ,missziós módszermegosztó találkozó volt. Az egész találkozó egy ebéddel zárult, ami után a szüleimmel együtt Visszajöttünk Debrecenbe a feleségemhez. Még elmentem Mártival bevásárolni és nemrég érkeztünk vissza. vacsora után pihenés, majd holnap reggel ha az Úr is megsegít és élünk Érszőllősre megyünk. Remélem hogy édesapám is kibirja az utat. Azért imádkozom hogy a holnapi nap gazdag legyen áldásokban és érjünk haza Barótra minél hamarabb.

Ámen!

Péntek

Na sikerült géphez ülni, ezért röviden irok a mai napról is. Délután érkeztem Váradra és megkerestem édesapámékat, de lőtte bementem a Szövetséghez, mert Ernő rámbízta a szenterzsébetiek pénzét(szövetségi járulék). Odaadtam Kovács Gyula testvérnek, aki közben megkérdezte "...és akkor efraim, most ki lesz a székelyföldi missziókerület elnöke?" "Az nem az én dolgom" válaszoltam.
Az az igazság hogy foglalkoztatnak ilyen kérdések is de nekem nem ez a legfontosabb. Az Úr majd gondot visel. Úgy látom hogy az Úr mintha kivenne egy pörgős ritmusu munkatempóból és csendes vizekhez akar terelni. Egy kis faluban leszek lelkipásztor minden egyéb funkció nélkül, de hiszem hogy nagyon tartalmas és áldott időszak lesz ez mindannyiunknak.
Négy órára elmentünk az Emanuel egytemre, mert ott volt egy alkalom amikor Paul Negrut az egytem részéről és a Romcom vezetője egy stratégiai partner megállapodást kötöttek. Voltak köszöntések, beszámolók kórusművek és még egyébb protokoll dolgok amit egy állófogadás zárt. Összességében szép volt minden, egy "aprócska" dolog hiányzott nekem. Legalább a Paul testvér kezében szerettem volna egy Bibliát látni. Lehet hogy valaki megró ezért, de hát én őt inkább lelkipásztornak látom, mint igazgatónak. Na mindegy, a fő hogy aláírták a megállapodást és holnap következik a lelki része a találkozónak.
Édesapámék ma este is a szövetségnél térnek nyugovóra, én pedig egyik kedves testvéremnél Kulcsár Imrénél. Nagyon nagy szeretettel fogadtak és még sétáltak is velem egyet alkonyatkor itt a város tetején. Peti volt olyan szíves hogy ideengedett a gépéhez, hogy megírjam a mai napot. Gondolom hogy a feleségemet érdekli legjobban... :)
"Az Úr legyen áldott nagy dolgokat tett...!"

Csütörtök

Ma reggel a feleségem is korán bement az egyetemre, mert zh-t írtak. Ez a belépő a vizsgára. Sikerült neki. Nem annyira jól mint ahogy szerette volna, de túl van rajta. Az Úr neve legyen áldva! Én itthon készültem, olvasgattam, elmélkedtem és majd leültem megválaszolni a leveleket. Ekkor találtam meg a harmadik lányunk (Jémina) egyik képét itt a gépen, amit még Bibarcfalván fotózott Leona. Hosszan elnéztem a képet és nagyon különlegesnek találtam. Pontosan azt a pillanatot kapta el a fotós amikor a lányom bosszankodásból nevetésbe vált. Egyet mond a szeme és mást a szája.
Elgondoltam, azt hogy milyen nagy dolog volt lekapni ebben a nagyon rövid ideig tartó helyzetben. Általában vagy mérges valaki vagy mosolyog. Nem mindig van jelen az arcán az embernek ez a kettősség. Nálunk, akik az Urat imádjuk vajon van e két arcunk? Vagy lehet e az emberben kétféle lélek egyszerre? Akik minket látnak elég egyértelmüen letudják olvasni rólunk hogy milyen lélek lakozik bennünk, vagy zavarba jönnek, mert szentnek is látnak és közönségesnek is? Ilyen gondolatok jutottak eszembe e kép kapcsán.
Délután voltam a városban vásárolni, ügyet intézni. Mire hazajöttem már a feleségem is hazaérkezett. Úgy hat óra után aztán elmentünk Szilágyi Csabiékhoz (régi-új jó barátom-testvérem) akik szeretettel fogadtak (Szilviéknél szoktam inni a legjobb teákat). Csabi éppen a falat festette ezért én először a gyerekekkel kezdtem el beszélgetni, mert szokták kérni hogy mondjak nekik történetet. Most volt megint mit mondani (medvés sztori) és úgy láttam hogy élvezik. A fiúcska Kristóf(10 éves) lelkipásztor szeretne lenni és meg is mutatta a Bibliáját. Nagyon érdekesek és őszinték a gyerekek. Amikor azt mondtam elárulom nekik, hogy onnan lehet megtudni ki mennyire szereti az Urat, ha megfigyelik a bibliáját. A biblia lapjai ha piszkosak akkor nagyon szereti, ha pedig újnak tünik a bibliája akkor kevésbé szereti. Erre azt mondja Veronika: "rajta keressük meg az anyáék bibliáját". Kb. 10 perc múlva jött vissza és a fülembe súgta: "megnéztük és nagyon piszkos". Sejtettem én hogy így van de azért jól esett látni hogy a gyermek is újabb bizonyítékot nyert afelől hogy szüleik nagyon szeretik az Urat. Az Úr áldja meg őket! Nemsokkal ezután Balogh Barna a debreceni lelkipásztor is megérkezett, akivel beszélgettünk az isteni vezetésről. Jó volt hallgatni azt hogy ő is az Úr vezetését látja a történetemben. Azt mondta hogy az Úr valamit készít, de mi még nem látjuk. Hát én hiszem hogy így van. Majd minden világos lesz.
Amikor együtt imádkoztunk, hirtelen bevillant hogy volt egy ének amit februárban tanultam és amerre jártam evangelizálni mindenütt elénekeltem és a fiataljainkat is megtanítottam erre. Most döbbentem rá hogy azt az éneket amit Baróton is többször elénekeltem, azt az Úr adta. Csak akkor nem tudtam, hogy még erre a helyzetre is érvényes lehet amit énekelek

"Hívtál Uram hallottam jól,
Hangod keres szívemhez szól,
Színed elé hogyan vigyem
Megfáradt életem
Kar. Igen Uram ezt felelem, Igéd ha hív megyek, Igen Uram ezt felelem és átadom az életem, Szerelmed legyőzte szívemet, Ujjongva dicsérem áldott neved, Igen Uram ezt felelem és elindulok Veled!
.
.
."

El is énekeltem miután mindnki imádkozott. Kívánom hogy mindig tudjak igent mondani ha az Úr hív. Kilenc óra volt mire elbúcsúztunk. Nem úgy jöttem el mint amikor odamentem, mert Csabi megajándékozott egy terepszínü ruhával, ha netán az erdőt járom tudjak észrevétlen maradni. Ide is másolom a képet magamról, hogy lássátok ilyen ruhában is lehet egy lelkipásztor. Na persze azért vasárnap nem ebben leszek :) A távcső pedig a Brad Baker ajándéka. Köszönöm Brad!

Holnap és szombaton Nagyváradon leszek egy missziós konferencián, ezért lehet hogy pénteken nem lesz blog, de igyekszem bepótolni.

Jertek és Imádjuk az Urat!

Szerda

Jó az Úr! Úgy átaludtam az éjszakát hogy észre sem vettem a reggel érkezését, csak a feleségemét aki visszajött a szobába valamit elrendezni. Azt hallottam hogy akinek nyugodt az éjszakája , annak nyugodt a lelkiismerete is. Hát ezt pillanatnyilag igazolhatom.
Mirjám egy kicsit szorongva ment az iskolába, mert úgy hallotta hogy olyan tantárgyból is fog vizsgázni amire nem számított. Remélem hogy összeszedi magát és nem lesz gond pénteken a vizsgán. Délelőtt ahogy előre le volt szögezve az internetes árurendelésnél, megérkezett a futár aki a Gál Gabi (Gabi! ezek csak a tartozékok ) rendelését kiszállította.
Ez után Evódia csengetett és feljött, mert éppen erre járt és egy kicsit vele is elbeszélgettünk a velünk történt dolgokról. Hassznos és jó meglátásait osztotta meg velünk. Majd elmentek a feleségemmel vásárolni. Eddig is tudtam, hogy igaza van Lajosnak, a sógoromnak aki szerint ha ez a két hölgy nekiindul a városnak akkor egyhamar nem jönnek haza, de ma ujabb bizonyítékát adták e törvényszerüségnek. Amíg vártam a feleségemre, olvasgattam, imádkoztam, készültem a hétvégére. Végül én is elindultam.... a fodrászhoz.
Nem tudom hogy más hogy van vele de én szeretek ugyanahhoz a fodrászhoz járni. Mivel a szolgálati helyeim változtak, anyósomék pedig még mindig a Békéssy Béla u. egyik 8 emeletes házában laknak. Ez volt az egyetlen állandó hely (Debrecen) ahol kénytelen voltam fodrászt választani. Már évek óta ált. kéthavonta felkeresem az újkerti lakótelep egyik kicsiny fodrászüzletét és ott szoktam hajat vágatni. Már ismernek. Az a jó ebben hogy egyszer elmondtam milyenre vágják a hajamat és azóta tudják, hogy szeretem. A sok változatosság mellett az életemben ez állandónak tünik Hát nem érdekes?
Miután hazajöttem sikerült két teljes órán keresztül beszélgetni egyik gyerekkori-ifjúkori-mostani barátommal, hála a baptifon (itt ingyen van a beszélgetés) létének. Ő is olvasta a korábbi bejegyzéseket és nagyon egyetért velem. Ő különben akkor is egyet szokott érteni amikor vitatkozik :) Ilyen áldott jó teremtés. Aki tudja találja ki kiről van szó.

Ma este elmentünk Péter sógoromhoz, de csak a felesége volt otthon a kicsivel.
Együtt imádkoztunk Petiért mivel holnap Szegedre megy egy kisssebb csoporttal a gyülekezetéből, hogy ott az egyetemen evangelizáljanak. Ott plántálnak egy újabb gyülekezetet. Aki tud imádkozzon ezért csütörtök este(Bölöniek figyelem!!! az esti bibliaórán lehetőség van erre!!!)

Én is örülök ha valakik imádkoznak értem. Próbálom viszonozni (Brad, Bruny, Zsolt Novák József, Jutka, Etelka, Margitka, Erzsike, Adél, Déneske, Noi, a szolgatársak.......Evódia, Ernő és édesapámék) Nem tudok mindenkit kiírni akikért imádkozok, de ők is teszik ezt. Az Úr áldjon meg titeket!

Légy áldás valakinek a mai napon!

Kedd

Délelőtt 9.45-kor menetrendszerinti pontossággal érkezett meg Juliska néni Brassóból és ez azt jelentette hogy valaki(K)nek menni kell. A feleségem, én és Mirjám keltünk útra. Debrecenbe indultunk és úgy volt megbeszélve édesapámékkal hogy Segesvár előtt, Héjjasfalván találkozunk. Onnan velünk jöttek Nagyváradig, mivel szerdán és csütörtokön a belényesi körzetben vállalt evangelizációs szolgálatot. Amennyire nehezen viselte édesapám az utazást, annyira csodálom, hogy fizikai gyengesége ellenére sem fogja vissza magát ha az evangélium ügyéről van szó. Az Úr tegye eredményessé a szolgálatát! Egész úton (kb.340km) beszélgettünk. A fő téma a korábbi blogbejegyzésekben vázolt eseménysorozat volt. Próbáltunk valamennyire előretekinteni és kifürkészni közösen az Úr tervét. Remélem hogy erről majd bővebben is beszámolhatok. Erről a blogírásról is szót ejtettünk és figyelmeztetést kaptam az édesanyám részéről, hogy nagyon vigyázzak, mit írok le nehogy valakit megsértsek vagy valami botránkoztatót írjak Távol álljon tőlem hogy valakit is sértő éllel illessek, vagy provokáljak, de azért annál többet akarok írni mint hogy kék az ég, süt a nap, nagy az áldás, szeret az Isten stb. Mindezek mellett úgyhiszem szükség van arra, hogy a hívő ember a hétköznapjairól is szót ejtsen és amennyire lehet a saját gyengeségeit se rejtse el. Igyekszem tehát a jó tanácsokat megszívlelni és e naplót folytatni úgy ahogy elkezdtem. Visszatérve a vasárnap estéhez, az egyik testvér azt mondta, hogy amikor a borítékot kinyitottam elsápadtam. Igaza volt. De nem bánom hogy gyengeségemben is láthattak a vezető testvérek és felvállalom itt is hogy nagyon nehéz volt nekem az a néhány pillanat. Azonban most már erősebb vagyok mint valaha :) Az Úré a dicsőség! Örülök! Nagyon jó érzés Isten biztos karján nyugodni! Lehet hogy vannak akik nem tudják elképzelni hogyan lehet 48 óra alatt ekkora változáson átmenni. Én sem értek mindent, de tapasztalom. Feltétel nélkül bízok az én Uramban és szabad vagyok mint a madár. HALLELUJA!
Azért persze nem feledkezem meg az otthoniakról. Jutkáért és Gabiért külön imádkozok. A gyülekezetem nehéz napokat él át és nem szakadhatok még el tőlük. Adjon az Úr világos látást a jövőre nézve! Ez a kívánságunk a barótiakkal együtt. Nagyvárad előtt még Borzási István testvér is felhívott és azt mondta hogy el van képedve, mert éppen akkor olvasta mi történt. mondtam neki hogy nincs min csodálkoznia hiszen éppen ő volt az aki az érszőllősieket velem kapcsolatban bátorította. Jólesett hogy inkább aggódott a hogyan tovább miatt, mintsem megkérdőjelezte volna a döntésemet. Örültem a hívásának, de annak is hogy olvas :) (István testvérem, ha olvasol most, mondj egy áldást rám).

Este fél hétre érkeztünk meg Váradra és Kovács Gyula testvér biztosította a vendéglátást a szüleimnek a Szövetségnél. Péntekre beszéltem meg velük az újabb találkozót és ezek után elbúcsúztunk és folytattuk tovább utunkat Debrecenbe, ahova 8 órára meg is érkeztünk. Itt már mindenki tudott mindent hála Jani bá'-nak aki figyelemmel kíséri mindennapjaimat :) (Üdv. neki és Gizikének is!)

Ezt a bejegyzést tehát Debrecenből írom a Manchester-Milan (3-2) BL mérkőzés után, imádság és lefekvés előtt. Sok áldást és kellemes napot Istentől Édes Atyámtól minden kedves barátomnak és még a feleségemnek is (ő az egyik leghüségesebb olvasóm, nahát....12 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy a közvetlen kommunikáción túl engem még olvasni is akar)!

Áldott az Isten!

Hétfő

Ott folytatom ahol a tegnap abbahagytam. Miután lefeküdtem nem tudtam elaludni, szomorú is voltam meg nem is, sok-sok kérdés forgott bennem a jövőt illetően. Nem tudtam a válaszokat és ezért nem jött álom a szememre. Végül imádságban kértem az Urat hogy egy igeverssel válaszoljon és erősítsen meg a döntésemben. Olyan helyre nyitottam a Bibliámat ahol ezt olvastam: Zakariás 10:7 Ez annyira jólesett nekem hogy minden zaklatottságom elmúlt. Nyugodt szívvel aludtam el. Reggel indultunk Braddel és Cséki Barna testvérrel a Hargita Táborba. 10 órától voltunk együtt a lelkipásztorokkal ahol Brad tartott egy nagyon-nagyon jó előadást Isten Atya-i mivoltáról a János 14:1-3 alapján. Nekem sokat jelentett, de így voltak ezzel a többiek is. Megemlített egy "példát" is az Istenbe vetett bizalomról, amit már korábban is hallottam. A Niagarai vízesés fölött kifeszített kötélen ment át egy akrobata oda-vissza többször is. A közönség bámulatára még egy homokzsákkal megtöltött talicskát is oda-vissza tologatott rajta. Ezek után megkérdezte a közönségtől hogy elhiszik-e hogy egy embert is át tudna tolni a talicskával akkor egyértelmű igen volt a válasz. Amikor viszont önként jelentkezőt kért, akkor senki sem akadt aki kiállt volna a korábban megvallott hite mellett. A kérdés ezek után az volt hogy rá mered e bízni magad Istenre, Atyádra? Én most biztosan benne vagyok a talicskában. Még jobban megerősödött bennem az elkötelezettség Isten akarata mellett.
Ebéd után a lelkipásztorokkal kötetlen beszélgetés keretében osztottuk meg gondolatainkat, és terheinket is. Ekkor mondtam el én is nekik azt ahogyan az Úr vezetett. Nagyon jól esett hogy együttéreztek velem és egészen megható volt, ahogyan imádkoztak értem és mellém álltak. Senki nem mondta hogy helytelen volt, vagy lehetett az amit tettem. Ezt a közösséget a legnehezebb elhagyni nekem, a társaimat a barátaimat. Minden lelkipásztornak ilyen közösséget kívámok!!!

Mivel a tegnapi blog bejegyzésre féltő megjegyzés(blog alján vannak a megjegyzések) is érkezett a tegnapi döntési módszert illetően, fontosnak tartom még hozzáfűzni a történethez, hogy mielőtt erre a döntésre sor került volna, ezt megosztottam Kiss Zoltán testvérrel akitől megkérdeztem hogy lát e ebben valami rendelleneset, furcsának tartja e, lottózásnak tekinti e? Az volt bennem hogyha bármiféle negatív megjegyzése lesz a gondolatommal kapcsolatosan akkor más módot fogok keresni az Isten akaratának a megismeréséhez. De ő teljesen pozítivan állt hozzá és azt mondta, hogy "ebben az esetben ki van zárva minden emberi mesterkedés". Szombaton Bradnek is elmondtam hogy mi a szándékom és ő sem fogalmazott meg kételyt, csak azt kérdezte: "és mikor akarod ezt tenni?" erre azt mondtam még nem tudom. Azonban vasárnapra minden vezető itthon volt és mikor elmondtam nekik, hogy mi a szándékom, megkérdeztem őket is hogy akarnak e velem ezért így imádkozni és tenni. Ez volt az utolsó lehetséges vészfék. Ha azt mondták volna hogy még várjunk ezzel, vagy egyszerűen visszautasítottak volna, akkor más vezetést kértem volna. De az volt aválasz hogy igen. Gondolom nekik is inkább az járt a fejükben mint nekem, hogy a valószínűség szerint dűl el a kérdés. Nem úgy lett, de jól történt.


Tehát röviden összefoglalva a fentieket: Felelősségem teljes tudatában, az emberi tényezőket is figyelembe véve tettem az Úr kezébe az életemet. Nem kívánom és nem is tanácsolom senkinek azt hogy engem másoljon, de szeretnék példa lenni a hívőknek ebben a túlzottan racionális világban. Nem gondolom hogy mégegyszer ilyen módon vezetne Isten, de hogy ő kész mindig ennyire biztosan vezetni azt vallom.

Egyszer azt kérdezte tőlem valaki egy olyan gyülekezetből ahová nem ment lelkipásztor, pedig már többet is hívtak(egy szerényebb falusi gyülekezetről van szó): "Efraim hogy létezik az hogy a lelkipásztorokat Isten a kis falukból a nagyobb városba, majd onnan a még nagyobb(egyetemi) városba vezeti az Úr és nemigen történik fordítva?" Erre azt válaszoltam hogy ez nem igaz, és hoztam az ellenpéldát. Örülök hogy most az ilyen példák számát gyarapíthatom.


Kedves barátaim testvéreim közeliek és távolabbiak (Novák Zsolt, Bruny és a többiek...)!

Nagyon köszönök minden bátorítást és értem mondott imát! Ezekre mind szükségem volt... A mi Atyánk a legjobbat akarja nekünk és hiszem hogy általunk is! Kívánom hogy érezzétek meg a szeretetemet és az irántatok érzett hálámat! Legyünk áldás!

Itt van a múlt csütörtöki bejegyzésben említett file magunkról:

http://vefraim.5gbfree.com/vefraim.ppt

SOLI DEO GLORIA!

Vasárnap

Életem egyik legnehezebb blogját írom..............Nem is tudom hogy hol kezdjem. Kezdem az elején és remélem hogy a végére jutok. Ez a vasárnap ami a negyedik volt ebben a hónapban, látszólag úgyanúgy kezdődött mint ahogy az eddigi beosztás szerint is volt. Reggel Vargyasra mentem a gyülekezetbe és vittem a bardociakat is. Urvacsorai alkalmunk is volt, majd onnan hazajöttem ebédre. Brad délelőtt és délután Bibarcfalván szolgált. Délután meglátogattam egy családot, ahol nagyon jó alkalmunk volt és remélem hogy eredményes is. Hiszem hogy akinek a testi -lelki gyógyulásáért imádkoztunk az megérzi. Ezután elmentem Bradért és elhoztam Barótra. Nagyon jó szolgálata volt és sokat jelentett nekem is. Amit a szívemben forgattam és amin gondolkodtam abban megerősödtem. Most térek rá a nehezére....
Talán emlékszik még valaki, a korábbi blogbejegyzések egyikében említettem, hogy itt jártak nálunk az érszőllősi testvérek. De nem írtam meg pontosan hogy mi járatban voltak. Azért jöttek, mert személyesen hozták el a gyülekezet levelét, amelyben lelkipásztoruknak hívtak meg. Eddig sikerült minden ilyen kérést már előre elhárítani, most nem sikerült. Ugyanis nem szoktam elfogadni szolgálatra való felkérést olyan helyről ahol nincs lelkipásztor, jelezve ezzel meggyőződésemet abban hogy a helyemen vagyok. Kivétel ezek alól az evangélizációs alkalmakra szóló meghívás. Azokat ha lehetőségem van rá mindig elfogadom. Így jutottam el többek között Érszőllősre is ez év februárjában. Ott ismertek meg közelebbről a testvérek. Ezek után történt mindaz amit fentebb leírtam. Már amikor itt voltak, elmondtam nekik azt hogy emberileg nézve nem sok esélyét látom a közös munkának, de mindazonáltal nem én fogok dönteni ebben, hanem a Mindenható. Így váltunk el. Imádkoztam és gondolkodtam több napon keresztül míg végül a következő elhatározásra jutottam: a gyülekezetem vezetőivel fogom megosztani a dolgot és közösen kérjük el Isten akaratát. Hat "nem" választ fogalmaztam meg arra a kérdésre hogy "El kell e menni?" 1. Nem, a gyülekezet miatt (templomfelújítás, lelkigondozás, ifjúság stb.) 2. Nem, a körzet miatt. 3.Nem, a missziókerület miatt(elnöknek választottak meg a múlt hónapban). 4. Nem, a bibliaiskola miatt(ahol tanítok) 5. Nem a Hargita Tábor miatt (ahol a vezetőtanácsban voltam) 6. Nem, a család miatt és magam miatt (akik nagyon jól beilleszkedtek és nagyon szeretik itt Baróton, amely a szülővárosom). Egy igen választ is írtam a hetedik papírra amit nem tudtam megindokolni, de mégis ha Isten úgy akarja el tudom(akarom) fogadni. A hét papírdarabkát hét darab fehér borítékba tettem és a vezetőkkel együtt azért imádkoztam, hogy miután a borítékokat összekevertük és mindenki választ magának egy borítékot, nekem az a válasz jusson amit Isten akar. Mindenki imádkozott hogy legyen meg az Úr akarata. Hat az egyhez volt a nemek aránya az igenhez. És nekem pontosan az az egy jutott, az "igen". Az igazság az hogy bennem most fájdalom van mert nehéz mindent és mindenkit itthagyni , de ugyanakkor nyugod vagyok és békességem van. Abban bíztos vagyok hogy a legjobb választás az engedelmesség Istennek. Így igent mondtam az érszőllősieknek. Hiszem hogy minden jó lesz. Nekem is és a barótiaknak is. Az Úr gondot visel! Rólam is és róluk is. A könnycseppek amelyek befele hullnak, mutatják a fájdalmamat, de egyben öntözik is az Úrban vetett bizodalmamat. Így növekedek a hitben... ÁLDOTT LEGYEN AZ ÚR NEVE!

Szombat

Ma reggel 10-re mentem a Hargita Táborba, mert oda volt megbeszélve a találkozó Brad Bakerrel. Őt Borzási István hozta el Marosvásárhelyről, mivel jött a Bibliaiskolába tanítani.Alig valamivel értem oda hamarabb mint ők. Addig Juditka, a második lányom aki engem elkísért önfeledten ugrándozott a gumiasztalon. Nagyon jó volt látni azt hogy mennyire jól érzi magát. Miután Brad megérkezett, felmentünk meglátogatni édesapámat aki Gyergyóból ment oda még a hét közepén. Gyenge volt nagyon, de úgy vettem észre hogy örült a látogatásnak és szívesen beszélgetett velünk. Beszámolt arról hogy a pénteki órákat a Bibliaiskolában ő tartotta meg az öcsém helyett és előttünk is kibontotta a témát a halálbüntetéssel kapcsolatosan. Amennyire tudtam én is hozzászóltam, de azért örülök hogy nem az én kezemben van ennek a kényes kérdésnek a megoldása. Az Úr legyen kegyelmes a halálraítéltekhez is!
Dél körül indultunk el a Hargitáról és délután érkeztünk meg Barótra. A délutánt Braddel és Gál Gabival töltöttük el. Sétáltunk, beszélgettünk, nézelődtünk, vaddisznócsordát láttunk, vacsoráztunk és elvittem Bradet Bibarcfalvára, mert ott alszik Andriséknál és holnap ott is fog szolgálni. Az Úr tegye áldássá!

Péntek

Azon ritka napok közé tartozott a mai, amikor puliszkát(juhturóval, Piros Arannyal) fözött a feleségem. Éppen most fejeztem be a vacsorát és nagyon jól esett e régimódi étel elfogyasztása.
Este 7-től bibliaóránk volt a gyülekezetben, ahol tovább folytattuk Jób könyvének a tanulmányozását. Sokszor amikor a legnagyobb próbában vagyunk és segítségre szorulunk, a legjobb barátaink sem tudnak vigasztalni, erősíteni, bátorítani ha nem figyelnek az Úrra. Jóbot is csak okolták a barátai a szenvedése miatt. Azt tanultuk hogy ne itélkezzünk elhamarkodottan és a bajba jutott, fájdalmak között lévő embernek megértésre szeretetre és kegyelemre van szüksége. Az Úr segítsen hogy mi legyünk a kegyelem közvetítő eszközök!
Délután nagyon jó alkalmunk volt együtt egy frissen megtért lélekkel, akivel együtt imádkoztunk és beszélgettünk. Többek között azt kérdezte: "Hogyan lehetséges az hogy valaki akár húsz évig is el tudja titkolni hogy megtért újjászületett ember?" Arra célzott hogy van egy olyan ismerőse akiről csak akkor derült ki hogy "hívő" amikor elmondta neki, hogy vele mi történt. A válaszom az volt, hogy vannak akiket az ördögnek sikerül izolálni és maguk is mintegy tüzön keresztül, ha bejutnak a mennyországba. Azonban nehéz meghúzni a vonalat a hiábavaló munka (széna-pozdorja) és a gyáva magatartás között. Az előző estben még van egy halvány remény, míg a második estben egyértelmű hogy aki "...szégyell megvallani engem...", vagy aki gyáva az nem örökölheti Istennek országát. Az Úr őrizzen minket attól, hogy titokban maradjon a hovatartozásunk!
A méhek jól vannak, fiasítás rendben, bővítés elvégezve, rengeteg virágport gyűjtöttek, igazi jó példát szolgáltatnak a hívő embernek munka és optimista magatartás tekintetében.
Tavasz van, 21 fok volt ma. Hajrá! Hála az Úrnak van feladat elég, legyen kedvünk is hozzá! Eredmény is lesz....... mint a méheknél.

Csütörtök

A tegnap a feleségem ment el a Transporterrel Jémináért az óvodába és ahogy az már lenni szokott nálunk, nem tudott hazajönni. Míg bement az óvodába Jémináért (hogy mennyi ideig volt benn és hogy hagyta a kocsit nem tudom) a kocsi akkuja lemerült. Még a domb sem segített. Ezért a busz ott éjszakázott a "cigányblokk" előtt. Déneskéék ma azzal ijesztgettek telefonon hogy már nincs meg a négy kereke a kocsinak. Elmentem a szomszéddal és hazahoztuk. Valami nincs rendben az elektromossággal, töltés van, akku van, de áram nincs. Majd lesz valahogy, de e miatt ma nem tudtam elmenni Bölönbe. Azonban nemcsak minuszos hir van, mert egy kedves hölgy kérésére, a hónap végi ROMCOM konferenciára, sikerült összehozni egy egyszerű 13 képből álló prezentációt magamról és magunkról amelyben csak igeverseket alkalmaztam kommentnek. Megpróbálom majd feltenni ide is. Egyébként ma először tudtam Déneskét asztaliteniszben megverni. Remélem nem utoljára.
Borzási István testvérrel beszéltem hogy Brad Bakerért menjen ki holnap este a reptérre, mert hétvégén és hétfőn itt lesz a Székelyföldön.

Szerda

Most kivételesen rövid leszek. Hála az Úrnak sikerült kipihennem magamat! Ma délelőtt bejött hozzánk Bartha Albert testvér, akivel nagyon jó beszélgetésünk volt és akivel együtt imádkoztunk magunkért és másokért. Az Úr hallgassa meg!
Délután Gál Gabi kért meg hogy rendeljek meg neki az interneten egy Sony DSC H9 dig. fényképezőgépet. Valószínűleg anyósom segítségét is igénybe fogom venni, mert az ő címűkre rendelem. Remélem örömet szerzek vele a barátomnak. Az Úr segítsen még többre is! Imádkozom érte.
Még több minden történt, amiről később esetleg beszémolok, de most csak ennyire jut idő.

Áldás, békesség!

Kedd

Reggel 7.30-kor már nagy volt a jövés menés a teológus szálláson, ezért nem volt nehéz megébredni és felkelni még akkor sem ha csak 5 órát aludtam. Igeolvasás, ima, reggeli a lelkipásztorok egy részével és máris kezdődhetett a tanácsülés. Előtte leadtam a bibarcfalviak és a Böythe Laci küldeményét, majd sikerült még beszerezni vagy 6db. énekeskönyvet és két másik könyvet.
A tanácsülés az ebédszünettel együtt este 6 óráig tartott. Aki még nem vett részt ilyenen az hümmöghet azon hogy mit is lehet ennyi ideig tárgyalni, de akinek egy kis rálátása van a lelkimunkára és egész közösségünk iránt felelősséget érez az nem tartja hiábavalónak ezeket az alkalmakat. Ez volt az új elnök(Gergely István) által vezetett első tanácsülés. Nagyon sok munkát sikerült elvégezni, amit nagyra értékeltem . Aminek nagyon örültem az a kötetlen jó hangulatú, olykor még humoros megjegyzésekkel is tarkított oldott légkör volt. Az új főtitkár(dr. Kovács József) jegyzőkönyvvezetése egyszóval bámulatos. Azért fogalmazok így mert melllete ültem és figyeltem. Az általa jegyzett anyag pontos és részletes képet ad a tanács napi munkájáról. Mindig is ilyennek képzeltem el egy tanácskozás hiteles dokumentálását. Csak így tovább! Amikor elindultunk hazafelé, jó volt visszatekinteni a napra és hálát adni az elvégzett munkáért. Az Úr vezesse tovább az Ő népét!
Kiss Zoltán testvérrel jöttünk egészen Mogyorósig, de útközben egyszer megálltunk Kolozsváron vásárolni, vacsorázni és ezért is érkeztünk csak fél kettőre meg a kocsimhoz. Onnan már külön külön folytattuk utunkat hazáig. Két óra 15 perckor érkeztem haza egy kicsit fáradtan, de nem annyira hogy ne lett volna erőm még ezt a blogot begépelni.
Az Úr Jézus neve legyen áldott mindenért!!!!!!!!!!

Hétfő

Ezt a blogot Nagyváradról írom, az egyik teológus)Deák Zsolt) testvér gépéről. Elég hosszú utat tettem meg idáig. Nagyjából az utazás töltötte ki a mai nap felét. Délelőtt, miután elvittem a gyerekeket az óvodába iskolába még volt lehetőségem a pihenésre. Délután kettőkor indultam el Mogyorósra, mert oda volt megbeszélve a találkozó Kiss Zoltán testvérrel. Otthagytam a mikrobuszt és onnan az ő kocsijával jöttünk tovább. Marosvásárhelytől már Kelemen Sanyi is csatlakozott hozzánk.Volt kivel és volt mit beszélgetni, így hamar eltelt az idő. Este fél kilencre érkeztünk meg Váradra. Szállás után néztünk, mert a Szövetségi Tanácsülés csak holnap kezdődik. A teológusok éppen esti áhítatot tartottak mikor bekopogtunk hozzájuk. Befogadtak és itt fogunk aludni a teológián. Nagyon jó beszélgetésünk volt a fejlődési lehetőségek(szellemi-formai-tartalmi) kiaknázásáról, ami után imádkoztunk. Áldja meg az Úr őket és a tanáraikat!
Áldás és oltalom az enyéimnek, a Mindenhatótól!

Vasárnap

Gyerekkorom óta inkább az maradt meg az emlékezetemben a vasárnapról, hogy az egy verőfényes csendes nap. Hát a mai nap is pontosan ilyennek indult. Ragyogóan sütött a nap, csendes kihalt utcájú falvakat hagytam magam mögött míg haladtam Brassó felé. Ugyanis a brassói gyülekezet meghívására, a mai délelőttre ott vállaltam szolgálatot. Azért is mentem, mert az újabb szolgálatból (missziókerületi első szolga) adódó feladatkörömhöz, a missziókerületek gyülekezeteinek látogatása is hozzátartozik. Reggel 9.30-tól a fiatalok bibliaóráján vettem részt, majd 11 órától az egész gyülekezettel együtt tartottunk istentiszteletet. A Róm. 8,12-17-ig terjedő igeszakaszból szolgáltam.
Az igehirdetés vázlata röviden: "Akiket Isten Lelke vezérel,..." azoknak van identitásuk és felfedezhető néhány fontos jellemvonásuk.
identitás-Isten fiai, Krisztus örökös társai
jellemvonás- bátorság, bizalom Isten felé, bizonyságtétel
Mintegy 30-35 perces volt a prédikáció. Adja az Úr hogy legyen eredménye! Az összejövetel után a gyülekezet vezetőségével visszamaradtunk tanácskozni. Annyira komolyan tettük a dolgunkat, hogy délután 3 óráig tartott ez a megbeszélés és van egy olyan érzésem, hogy még nem értünk a végére. Az Úr adjon erőt és bölcsességet mindenütt a gyülekezet elöljáróinak, hogy az őrálló felelősségével (Ezékiel) álljanak a gyülekezet élén.Többen is hívtak ebédre, de ez alkalommal Barna bátyáméknak adatott meg a lehetőség, hogy irányomban a vendégszeretetet gyakorolják.
Délután 5 óra után indultam haza Sepsiszentgyörgy felé és mivel Kiss Zoltán testvér hívott, ott maradtam az esti alkalomra. Amit az Úr a szívemre helyezett a Fil.2:1-4 alapján, azt megosztottam a gyülekezettel. Nagyon jó volt hallgatni is és tapasztalni az imákban az Úr munkáját. Az Úr áldja meg a szentgyörgyi gyülekezetet! Kiss Zoltán testvérnél vacsoráztunk, majd elmentünk meglátogatni a kórházba egy bükkszádi barátkozót, akinek a jobboldala teljesen lebénult. Néhány bátorító szó után imádkoztunk érte, hogy az Úr gyógyítsa meg és a többi betegen is könyörüljön. Jó volt látni, ahogy az egész kórterem elcsendesedik és imára kulcsolják a kezeiket a betegek. Az Úr adjon mindegyiknek kegyelmet!
Este 10 órára értem haza, ahol már nagyon várt az én hűséges feleségem. A gyerekek már alusznak és mivel vége a vakációnak, én is keresem az ágyat. Adjon az Úr nyugodt éjszakát!

Szombat

Reggel mikor kezdtem a napot, nem gondoltam hogy ennyire hosszú lesz. Pedig tudtam hogy mi lesz a napi program. A reggeli és néhány tesz-vesz mozdulat után 11-körül elindultunk négyen(Édesapám, Pálma, Jémina és én) fel a Hargitára. Egy órára meg is érkeztünk a Táborba. Ebéd után felmentem édesapámmal a házhoz, hogy a téliesített vízvezeték hálózatot újból üzembe helyezzük. Egy kicsit csodálkoztam is azon hogy édesapám, aki nem lát és két bottal jár, mennyire emlékszik arra, hogy hol és milyen csapok vannak elzárva vagy mit hol kell keresni. Különlegesen jó a memóriája. Tehát ketten tettük a dolgunkat, de ez nem jelentette azt hogy idejében bevégezzük. Sajnos mintegy 20 percet késtem a missziókerületi vezetők(Borzási István,Kiss Zoltán,Tőtős János, Borzási Gyula, Máté Zoltán és én) gyüléséről. Ezért egy kicsit később kezdtünk mint terveztük, de végül is nem akadtunk el és elvégeztük azt amiért összegyültünk. Az Úr tegye gyümölcsözővé szolgálatunkat!
Édesapámat Pálmával együtt Borzási István testvér elvitte M.vásárhelyre, mert holnap Kelemen Sárának(a Napsugár lánya) lesz a bemutatása, mi pedig Jéminával 5.30-kor indultunk haza, azokkal a barótiakkal(Jolika,Erzsike,Attila,Dani,Déneske), akik ezen a héten a Táborban vállaltak önkéntes munkát. Hála az Úrnak jó nyomot hagytak maguk után, olyat amelyen vissza is lehet térni...
Hétre érkeztünk haza és már kezdődött is az ifjúsági óra. Vagy 14-en lehettünk együtt és Baló Andris is köztünk volt, akinek külön is örültem, mert én most láttam ifin először. Adja az Úr hogy ne is utoljára! Jób életével foglalkoztunk és remélem hogy nem csak nekem tűnt úgy hogy rövid(jó) volt.
Az alkalom után hazavittem a galambjaiért izguló Pétert és Leonát Bibarcra, Trudit pedig Baconba. Hazafele betérve Viola nénémékhez odadtam az édesanyámtól küldött csömagot, amit ezúton is külön köszönnek. Gondolom olvassa a címzett....
A feleségem mindeközben türelmesen várt. Angyali nyugalom és szolgálat az erőssége....Nem akarok visszaélni a türelmével, ezért befejezem...
Jó éjszakát mindenkinek! Evódiának különösképen :) (tudja ő hogy miért)

Péntek

Korán reggelig, vagy késő hajnalig (4-ora) sikerült fennmaradni, mert szerettem volna segíteni egy jó barátomnak (Szabó Barna, Gödöllő) a számítógépét renbetenni. Sikerült is bejutni a gépére a radmin nevezetű progival, de mivel ő már lefeküdt egyedül távolról nem mindent tudtam megcsinálni rajta, de azért próbálkoztam. Most is félszemmel az ő gépét bámulom (szép a háttérkép :) .
Délelőtt elindultam a Táborba. Elvittem a robogót Ernőnek, az öcsémnek és valami pénzt is átadtam neki és a János Csaba részére is ott hagytam Kiss zoltán testvérnél. Déneskéék a rugós asztalokat állították fel. Borzási Gyula tv. még ebédre is meghívott. Nagyon jó és finom ebéd volt. A második fogás a Szabó Jolika (Barót) érdeme, mert ő készítette. Ebéd után Csíkszeredából műanyag ablakpárkányokat pakoltam fel a kocsira, amit a gyergyói imaház részére kellett elszállítani. Délután 6-ra meg is érkeztem Gyergyóba. Lepakoltam az imaháznál, majd édesapámékkal hazamentünk és beszélgettünk, imádkoztunk vacsoráztunk. Ezidő alatt Jémina, aki elkísért engem, nagyon szépen játszottak unokatestvérével Pálmával. Úgy látszik, csak a testvéreivel jön ki nehezen :) Mégis csak az én lányom. Hála érte az Úrnak!
Ma tehát itt térek nyugovóra a szülőknél, mint a régi szép (a mostani gyönyörű) időkben...csak annyi különbséggel hogy most nem az édesanyám, hanem a lányom mondja az esti mesét:) Már elkezdte....

Csütörtök

Ma reggel Laci ( a leendő vőlegény) már kilenc előtt kopogott az ajtón. Örömmel számolt be arról hogy hogyan ismerkedett meg a választottjával és hogyan vezette az Úr őket. Az ő öröme az én örömem is. Imádkoztunk hogy mindenben legyen meg az Úr akarata. Ezután Gabival (a szomszed-barát) elmentunk Sepsiszentgyörgyre, mert neki valami elintézni valója volt ott és én is be akartam menni a méhészüzletbe. Sikerült is vásárolnom azt amire szükségem volt. Délutánra érkeztünk csak haza. Egy kicsit késtem, mert Gertrúddal (17.5 éves Nagybacon) korábbra volt megbeszélve a találkozó, de türelmes volt és amig megjöttem a feleségemmel beszélgetett. Majd mi is beszélgettünk és imádkoztunk azért hogy az akadályok tünjenek el a bemerítkezése elől. Mindenképpen az a vágya hogy az Úr Jézus példáját követve ő is bemerítkezzen. Imádkozom érte továbbra is.
Este Bölönbe mentem bibliaórára és a Jób könyvét kezdtük el tanulmányozni. Ott találkoztam Grétivel és Efraimmal(drusza) akik együtt akarják leélni az életüket. Így vezette őket az Úr. Már korábban tisztáztuk a kapcsolatukat. Áldott legyen az Úr neve!
Hazafele induláskor betettem az öcsém robogóját a kocsiba, hogy elvigyem a Hargitára, ahol majd megtalálja.
Mire hazaértem már itt vártak rám Bartha József és a felesége, Márti hogy kiállítsam Józsinak a tagsági igazolást. Elköltözött ugyanis miután megnősült Érmihályfalvára. Ezután a gálospetri gyülekezetet erősíti. Beszélgettünk egy keveset, imádkoztunk és elbocsátottuk őket az Úr nevében. Most pedig ugyancsak az Úr nevében lezárom a mai blogot...

Szerda

Ma reggel egy félmondat abból az igerészből amit olvastam megfogott. Sokat gondolkoztam rajta. Miért felemelt kézzel jött ki Izráel Egyiptomból a páskha utáni napon? 4Móz 33,3
Ma reggel 7-kor indultam ötödmagammal a Hargitára. A Hagymáson keresztül Oklánd, Lövéte felé mentem hogy megnézzem, most milyen arra az út. Hát... annyira jó, hogy haza már nem ott jöttem.
Fenn a Hargitán találkoztam a brassóiakkal is akik már vagy ezer fenyőfát elültettek és gondolom hogy a mieinkkel kiegészülve gyorsabban végeznek a munkával. Az Úr adjon nekik kedvet és erőt!
Borzási Dávidtól tudtam meg hogy az "Áldás,Békesség!" köszöntésre a válasz az hogy "Istennek dicsősség!" Ennyivel is több vagyok ma mint a tegnap:)
Hazafele jövet a Hatodon, az erdőben egy háromlábon ugráló farkaskutyára lettem figyelmes. Megálltam és egy darab süteményt(mert húsvétról az maradt a kocsiban) dobtam oda neki, amit azonnal elkapott. Valami miatt el volt törve az egyik lába és már régóta nem ehetett. Megsajnáltam és hazahoztam. Útközben megálltam Bibarcfalván és Bandi bátyám amikor meglátta a kocsi hátuljában a kutyát, akkor azt kérdezte: "...és most te akarsz lenni az irgalmas samaritánus?" Hát hogy igaza legyen, amennyire lehetett igyekeztem a kutya kedvébe járni. Egy sült báránycombot kapott, hogy a gyógyulás útjára lépjen.
A mai napon volt még számítógép javítás, szarvastehén videózása szürkületkor, baráti beszélgetés a megtérésről, vacsorázás és most blog írás. A gyerekek már alusznak, Márti még kötöget, de már nem sokáig.

Áldás,Békesség!
Istennek dicsősség!

Kedd

Ma délelőtt megérkeztek az érszőllősi testvérek négyen. Itt voltak egy rövid ideig nálunk. Beszélgettünk, imádkoztunk mgmutattam nekik az imaházat, majd hazamentek. Most már tudom miért jöttek. Az Úr áldja meg őket és minket is! Miután elmentek, nekifogtam hogy átnézzem a kaptárokat, mert nagyon szép az idő és jól hordanak a méhek. Szép és jó állapotban voltak a családok. Bővíteni kellett egyiket két kerettel másikat egyel, hogy zavartalan legyen a fejlődés. Ha ilyen jó lesz a hordás akkor felteszem a virágpor szedőket is a héten. Nem győzok betelni a látvánnyal, amikor ott vagyok közöttük. Milyen pontosan, rendben, szervezetten folyik náluk a munka teljes sötétségben. Mindenkire szükség van és mindegyik igyekszik hasznossá tenni magát. Ha ilyen jól működnének a gyülekezeteink akkor nálunk is minden évben megduplázódhatna a taglétszám, plusz még az édes gyümölcsök. Van mit tanulni tőlük...
Délután kipróbáltam a robogót és elmentem vele Bibarcfalváig, meglátogatni Ivanciuc Lacit mert ott dolgozott. Megvagyok elégedve a motorral. Mikor hazajöttem a nagyobbik lányom annyira könyörgött hogy vigyem a házunk előtt egy kört hogy végül belegyeztem. Nem is volt semmi baj addig mig vissza nem érkeztünk a kapuig. Mikor ott fékeztem és kanyarodtam, az útra nemrég szórt kavicsokon megcsúszott a motor és elvágódtunk. Én kerültem alulra Mirjám pedig rám esett. Nem volt nagy esés, de a térdem és a lábam piros lett. A homlokomon is megfigyelhető hogy milyen közel kerültem a porhoz, melyből vétettünk... A szomszéd fiucska Dani azzal nyugtázta a dolgot, hogy egy bukás elkerülhetetlen, ha az ember robogóra vagy motorra ül, én pedig most már túl vagyok ezen. Remélem több nem lesz :)
Ma este 9-től egy órát a sportteremben fociztunk a fiúkkal, de nem ment olyan jól a mozgás a délutáni "eset" után.
Holnap reggel megyek a Hargitára, mert viszek fel önkénteseket akik ajánlkoztak, hogy a néhány ezer csemetét, amit Borzási Gyula testvér beszerzett, elültetik ezen a héten a Tábor területén. A brassóiak már ott vannak.
Az Úr adjon növekedést a csemetéknek és nekünk is!

Húsvéthétfő

A mai nap már a tegnap késő este elkezdődött amikor egyik jó barátom (Bruny, Gödöllő) felhívott a skype-on és mivel ő is készült a szolgálatra, arról érdeklődött hogy a ma délelőttre kijelölt igéket a Jelenések könyvéből hogyan kell értelmezni, már ami a lekes állatokat és a 24 vént illeti. Én addig úgy gondoltam, hogy megfelelő az a húsvéti üzenet amit kihámoztam ebből az igeszakaszból, de a beszélgetés végére már kezdtem elbizonytalanodni és egész éjszaka az járt a fejembe mikor nem aludtam hogy vajon Sanyi bácsinak és Berci bácsiéknak, abban a kis eldugott faluban ahol élnek, hogyan fogom elmagyarázni azokat a bonyolult összefüggéseket az Ezékiel látomása és a János apostol látomása között, amikre kedves barátom felhívta a figyelmemet. Végül is reggelre eldőlt hogy maradok az eredeti változatnál és nem bibliaórát tartottam hanem igét hirdettem. Azért nem volt hiábavaló a fejtörés...
Csak mintegy 10-en voltunk ott azon az alkalmon. Kicsi falu kicsi gyülekezet, de az ördög ott is ördög. Az igehirdetés előtt húsvéti énekeket énekeltünk már az új énekeskönyvből és az egyik ének karjánál (mivel a régi szöveg változott) egy kis zavarodás támadt. Egyik így énekelte a másik pedig úgy. Az ének után azt mondja XY testvér: "Jobb lett volna, hogyha bekötötték volna a szemét hogy ne lásson annak, aki elváltoztatta az éneket. Csak azért változtatták el hogy kiadjanak egy új énekeskönyvet." Senki nem szólt akkor egy szót sem, igét olvastunk imádkoztunk, következett az igehirdetés, majd egy ének és utána az úrvacsorai alkalom. Éreztem hogy az a lelkület ami volt XY tv.-ben az nem megfelelő az Úr asztalához. A kolosséi levélből olvastam igét: "Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak,.........most azért vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot...." Majd a testvérhez fordulva megemlítettem korábbi indulatos megjegyzését és jeleztem hogy attól az indulattól meg kell válni. Nem szólt semmit. Arra gondoltam hogy megsértődött, de nem. Inkább megalázkodott és az imádkozások után ő is úrvacsorázott. Az összejövetel végén azért szerette volna egy kicsit mentegetőzésre fogni a dolgot: "Azért én nem azt mondtam, hogy bárcsak meg se született volna az aki elcsavarta az éneket, mert volt olyan is aki így fakadt ki" Elmúlt minden feszültség és ezután is az új énekeskönyvből fogunk énekelni.
A délután folyamán egy ifjú párral beszélgettem ( a lánynak én vagyok a lelkipásztora, a fiú többszáz km.-re levő gyülekezetből jött) és imádkoztam. Jó volt látni ahogyan az Úrra bízzák egymást és a kapcsolatukat. Imádkozom értük hogy jó házasság legyen az övék.
Ezután felhívott Erszőllősről a gyülekezetvezető, hogy holnap éppen erre fognak járni, bejöhetnének-e meglátogatni. Azt mondta hogy igen, de szerintem én még nem tudok mindent...hm...hm...
Este Nagybaconban szolgáltam. Ott van egy fiatal lány(17 éves) akinek a szülei nem hívők, de ő az Urat választotta és nagyon aktív. Egészen felpezsdítette az állóvizet. Az Úr vezesse tovább a bemerítésben is, azért imádkozom.
Miután onnan hazajöttem elvittem Tóbiást, a teológust Bölönbe, mert onnan viszik holnap Nagyváradra. Váltottunk néhány szót, sok időnk nem volt, de jó emlékeket hagytunk egymásnak, úgy gondolom. Remélem a jövő héten még találkozok vele ha Váradra megyek.
Az Úr legyen kegyelmes hozzánk!

Húsvétvasárnap

Szép napra virradtunk! Mindenféleképpen igaz ez, mert a Krisztus feltámadására emlékeztünk és gyönyörű idő is volt. Fél tízkor indultunk el a teológussal (Tóbiás) Ürmösre és ott szolgáltunk. Már az imaóra izgalmasra sikeredett, mert egy olyan imádságot hallottam amit eddig még soha. Azt imádkozta az egyik atyafi többek között, hogy: "... segíts Úr Jézus hogy tudjak bizonyságot tenni a te feltámadásodról, de arra is segíts meg, hogy ne vigyem túlzásba!" Az imaóra végéig az járt a fejemben hogy vajon mire is gondolhatott. Az igehírdetés előtt megkérdeztem tőle hogy miként kellett érteni az imádságát. Erre azt válaszolta hogy ő a románoknak szánta ezt, de arra gondolt hogy a bizonyságtétel ne legyen sablonos (Hristos a inviat! Adevarat ca a inviat!). Egyszóval ne legyen csak megszokott. Következett az igehirdetés, ami után megint megragadta a lehetőséget az imára és az is benne volt hogy "...segíts meg hogy Veled dicsekedjünk Úr Jézus és ne a töltöttkáposztával" Csak hab volt a tortán ezután, hogy a vendégfogadó háznál éppen töltöttkáposztát ebédeltünk, de már meg sem mertem nagyon dicsérni ezek után.
Délután Bölönbe voltunk és azután jöttünk haza Barótra.
Nagyon jó alkalmunk volt, sok szolgálat ének igehirdetés, áldás. Az Úré a dicsőség!!!
Most rövidre fogom, mert a feleségem már kezd méltatlankodni... Nem a blogból akar csak ismerni :)
Áldott ünnepet holnapra is!!!

Ez az a temető

Szombat

Reggel nem kezdtem korán a napot és így ki tudtam pihenni magam. A délelőtt nekiláttam rendbetenni a frissen vásárolt robogót. Majdnem sikerült eltalálni a helyes beállítást a benzin -levegő keveréknél. Azért már elég jól megy. Remélem ha majd valaki még segít akkor tökéletes lesz. 11-kor elmentem a fiatalokkal és Tóbiással Bibarcfalvára hogy focizzunk. Vittem a két középső lányomat is hogy afeleségem is szabadabb legyen itthon. Jól esett a mozgás és a gyerekek is jól érezték magukat. Délután 1-re haza is jöttünk. Majd nekiláttam hogy egy joystick kormányt megjavítsak, amire még a hét elején kért meg valaki. Mivel a szomszédom-barátom Gábor(a felesége jár a gyülekezetbe) sokkal jobban tud forrasztani mint én, ezért átballagtam hozzá. Miután a munkával megvoltunk, elmondtam neki hogy merre jártam a tegnap és mit láttam. Azzal az ötlettel állt elő hogy menjünk el együtt. Úgy is lett. Az ő kocsijával 4-esben (ő, a felesége Jutka, én és egy idősebb szomszéd) elindultunk. Lefényképeztük a sírokat, majd kikapaszkodtunk 3- a Várhegy tetejére. Ott érdekes látványban volt részünk. Láttunk egy anyamedvét két boccsal. A bocsok felmásztak a fa tetejére az anyjuk pedig a fa alatt volt és minket nem bántott. Csináltunk egy néhány képet is. Majd kiteszek ide néhányat hogy gyönyörködjetek benne :)
Most pedig már várjuk a húsvétot....

Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

Feltámadott az ÚR!!!

Nagypéntek

Az Úr Jézus halálára emlékeztünk ezen a napon. Ha hit nélkül, csak pusztán emberi logika alapján vizsgálnánk a Jézus életét, akkor is arra a következtetésre jutnánk hogy nem csak ember volt, hanem az embernél több: Isten Fia. Nem volt még ember a földön aki 3 és fél évi munkásságával olyan hatással tudott volna lenni az emberiségre mint Ő. Áldott legyen mindörökké azért amit tett értünk.
Délelőtt elvittem Tóbiást Bibarcfalvára, mert ott szolgált. Én pedig mentem tovább Nagybaconba. Majd úgy gondoltam hogy keresek egy csendes helyet ahol elmélkedhetnék egy kicsit életről halálról. Mi is lett volna alkalmasabb hely erre mint egy temető. Eszembe jutott az amit olvastam, hogy a Bodvaj-i vashámornál (ahol Gábor Áron az első ágyút megöntötte az 1848-as szabadságharchoz) van egy rég elhagytott temető. Odamentem. A település már régen eltünt, de az erdőben a fák és cserjék között sikerült megtalálni azokat a kőkereszteket amelyek a sírhantokat jelölték. Csend volt és nyugalom. Lehetett gondolkodni és imádkozni. A sírköveken már nem lehetett látni a neveket, de egyiken megfigyeltem valamit. A kőből ki volt fargva egy kereszt és a kereszten ugyancsak kőből faragva ott volt a Megfeszített. Igazi nagypénteki üzenet. Hogy ki nyugodott a sírban már nem lehet tudni, de a megfeszített Krisztus alakja-keresztje hírdette az örökkévalót a mulandóság honában. Jó volt együtt lenni Vele, ha csak rövid ideig is abban a csendben.
Délután 6-tól Tóbiás ment Nagybaconba én pedig itthon szolgáltam Baróton. Volt miből. Estére Odett hazahozta a feleségemet a gyerekek nagy örömére,( és persze az enyémre is). Nem tudtam eldönteni minek örülnek jobban: az édesanyjuknak vagy annak hogy Juliska nénit Odett elvitte.

Így tehát már együtt készülünk a húsvétra, hála az Úrnak.

Nagycsütörtök

A szokásosként indult a nap. Reggel áhítat, a gyerekeket iskolába óvodába elvinni, elintézni a napi ügyeket. Majd készülni az ünnepi szolgálatokra. Egyeztettünk Böythe Lacival az eljegyzéséről. Valszeg május első hétvégéjén kerül rá sor Goroszlón. Egy kicsit komplikált a helyzet, mert ugye neki már volt egy előző házassága a régi életében, ami azért szakadt meg mert a felesége elhagyta és elvált tőle amikor ő megtért. A leendő menyasszony lelkipásztora felhívott és érdeklődött felőle. A szilágyságban ugyanis a formaságra is nagyobb figyelmet kell szentelni. Lehet e nekik olyan eljegyzésük és menyegzőjük mint másnak a gyülekezetben vagy nem? stb. stb. Abban állapodtunk meg hogy erről még egyeztetünk a többi pásztortral is. Van tehát feladat, imatéma bőven....
Mára vártam a teológus testvért Györfi Elek Tóbiást aki menetrendszerűen meg is érkezett a délután folyamán. Elvittem a szállására Dénes Árpád testvérékhez, akiknek kimondottan ajándékuk a vendégfogadás és ezzel is szolgálnak a gyülekezetben. Már majdnem minden teológus ismeri őket.
Hat órára mentünk Bölönbe a gyülekezetbe, ahol Tóbiás szolgált a János 13:1-20 alapján. Nem volt hosszú és nem is volt rövid. Nagyon tartalmas rendszerezett prédikáció volt. Az egész alkalom áldott volt. Este a Sikó családnál vacsoráztunk, majd hazaindultunk. Előtte azonban betettük a kocsiba a Puch robogót amit vettem és amit mostanra szállítottak le. Megvagyok vele elégedve. Biztos hasznomra lesz a nyár folyamán. Még egy nap és a feleségem is itthon lesz, nagyon várom! Remélem hogy ő is várja már a találkozást. (Ha olvassa ezt a bejegyzést akkor méginkább illik neki:)
Ne feledjük: holnap Nagypéntek és a Megváltó áldozatára emlékezünk!!!

"Az Úr legyen áldott nagy dolgokat tett..."

Szerda

Sikerült ma reggel elküldeni a húsvéti cikket az újságnak. Bárcsak lenne valaki akit szíven talál a húsvéti üzenet....
Délután keresgéltem valamit az asztalomon és egy figyelmeztetésre bukkantam mely szerint a mai napon kikapcsolják az áramot nemfizetés miatt. Nagy gyorsasággal nekiálltam és az interneten készítettem egy accountot az electricanal és a Mastercard hitelkártyával pillanatok alatt kiegyenlítettem a tartozást. Úgyhogy már van igazolás a befizetésről. Mi mindenre jó az internet és a hitelkártya...
Ötkor mentem Jémináért az oviba és mivel öltönyben mentem, már messziről kiáltotta "Már látom hogy Ürmösre megyünk..." Úgy is volt ma este Ürmösön voltunk bibliaórán. Utána a gyülekezet visszamaradt és felvettünk egy új tagot, aki az evangelizációs héten tért vissza a gyülekezetbe 40 év kóborlás után. Hála érte a Mindenhatónak!
Este Bibarcfalván Viola nénéméknél tartottunk esti áhítatot és vacsoráztunk.
Mire hazaértünk Jéminával már mindenki aludt, csak Juliska néni várt meg minket, de aztán ő is nyugodni tért. Azután hívott Böythe Laci hogy szeretné megtartani rövidesen az eljegyzését. Ez jó hír volt.
Mára ennyi...........
Sok áldást és sok örömet!

Áldás Békesség!

Veress Efraim baptista lelkipásztor vagyok és Baróton élek a feleségemmel és négy gyönyörű lányommal. Itt van a szolgálati helyünk.
Úgy gondoltam most érkezett el az idő arra, hogy néhány szóban rendszeresen megosszam gondolataimat és a velem történteket. Így akik ismernek, hatékonyabban tudnak imádkozni értem....:), akik pedig még nem ismernek, megismerhetnek. Aztán arra is jó ez a blogolás hogy kiírja az ember magából azt ami sok(k) és így könnyebbül meg.

Kezdem azzal, hogy a feleségem most Debrecenben van az egyetemen (építőmérnöknek tanul) és azért tudok hajnali fél háromkor ilyesmiket irogatni.
Reggel egy cikket kell leadjak a helyi lapnak a közelgő húsvéti ünnepek alkalmából. Remélem sikerülni fog.
Ámen!