Délután egy órára érkeztünk haza Érszőllősre Jéminával. A tegnap este ugyanis ott maradtam Szilágyszentkirályon, hogy hazahozhassam Jéminát. Az odaút is elég tanulságos volt. Kinéztem magamnak a térképen hogy innen rövidebb úton is el lehet jutni Szilágyszentkirályra mint Zilahon keresztül. A rövidebb út Tasnád-Alsószopor- Hadad-Szilágycseh-Szilágyszentkirály vonal volt. Úgy okoskodtam hogy a rövidebb úton hamarabb odajutok, de tévedtem. Mit tévedtem..., nagyon rosszul döntöttem! Az út arrafelé rettenetes, szörnyű, nem csak az autónak hanem a léleknek is kész gyötrelem. Végül pontosan 7-re értem az imaházhoz, de azt csak én tudom és az Úr hogy hogyan... Arrafelé csak kifejezetten kalandos, túlélő túrákat kedvelő, időhiányban nem szenvedő, birkatürelmű egyének számára tudom ajánlani a haladást. Mások inkább a kerülő hosszabb útat válasszák, mert az gyorsabb. Matematikából tanultuk hogy két pont között legrövidebb távolság az egyenes. Ez igaz, de nem mindig gyorsabb, sőt... Mindenesetre mégis az Úr javamra fordította a tegnap estét, úgy a gyülekezetben, mint a Módi Miklós(helyi lelkipásztor) testvérék otthonában...
Ma estére Gálospetribe mentünk a fiatalokkal(csak a fiúkat vittem). Ez a falu tőlünk mintegy 3/4-ed órányira található és Szabó András ott a lelkipásztor. Nagy szeretettel fogadtak és mi is megosztottuk azt amink volt. Nem aranyat és ezüstöt, hanem Isten országába szóló meghívót vittünk. A Lukács 14:15-24- ből hirdettem az igét. Örömmel jöttünk haza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...