Szombat

Hajnali egy(vasárnap) is elmúlt már mire hazaértem(de így is nagyon hálás vagyok az Úrnak!!!) és most fárdat vagyok ahhoz, hogy írjak ezért csak vasárnap délután folytatom... jó éjt!
...
A szombati nap nagyon hamar eltelt, mert kellmes környezetben szerető testvérek között voltam akik készek lettek volna még arra is hogy átmenjünk Kétegyházára meglátogatni a rokonokat(Kiss György és családja), de mikor felhívtam György bátyámat akkor tudtam meg hogy már Békésen laknak. Oda költöztek mert a lányuk(Anna) is ott lakik.
A Kürti családban van két fiúgyermek is akik már elfogadható szinten bűvölik nemcsak a labdát(a nagyobbik 15 éves Roli, a kisebbik Szabi 12 éves), hanem a számítógépet is, ezért nekem is akadt munkám a gép körül úgy mint takarítás, rendszer optimalizálás, digaitalizáló kártya beüzemelése stb. Az összejövetel előtt elmentünk egy rövid városnéző túrára is amit már korábban is terveztem. Sikerült több mindent is megörökíteni(épületek,Városháza, Szabadság szobor, Imaház) a telefonom segítségével, melyekből fel is töltök ide néhányat.







Az esti evangelizációs alkalmon többen voltak mint péntek este és többen is jelezték hogy törődni akarnak a lelkük üdvösségével. Imádkozásra azonban csak ketten maradtak vissza(Attila 18 éves és Dániel 30+), de töredelmes szívvel imádkoztak és bűnbocsánatot is nyertek. Az Úr tartsa meg őket!
Tíz óra körül indultam haza és jöttem ahogy tudtam. Hála az Úrnak nem volt nagy forgalom ezért jól haladtam. Székelyhíd előtt egy enyhe kanyarban szembefutott velem egy borz amit sehogy sem tudtam elkerülni és ezért ijedtségében szívstoppot kapott. Azért fogalmazok így, mert miután megálltam és kiszálltam semmi elváltozást(ütést, sérülést, vért) nem láttam rajta, de nem is mozdult. Elhunyt. Gondoltam hogy hazaviszem, szép bundája majd emlékeztet az aradi útra. Aztán arra is gondoltam hogy megtréfálom az ottoniakat. Oda helyezem szépen az ajtó elé mintha éppen támadni akarna és amikor reggel kinyitják az ajtót akkor meghallgatom miként fogadják... (Egyszer, még megboldogult ifjúházas koromban Homoródszentmártonban már sikerült egy hatalmas sikolyt előcsalni a feleségemből, egy az ajtó előtti támadásra gondosan felkészített egér jóvoltából).
Most azonban ez a terv nem jött be, mert alig haladtam a mozdulatlan jószággal vagy 5km-t már majdnem rosszul lettem. Olyan fertelmes bűze van a borznak hogy az ritkaság... Nincs arra szó mi leírhatná. Kénytelen voltam megállni és tőle azonnal megválni. Még most is érződik a kocsiban az "illata". Ily módon tehát az Úr nem engedte meg hogy borzoljam (szó szerint kell érteni) itthon a kedélyeket. Tanulság: Ne akard borzolni mások idegeit, mert büdös leszel.
Megjegyeztem.