Szombat-Vasárnap

A tegnap délután három órakor elindultunk Ferenczi Béla és Gombos Miklós testvérekkel Szilágypérba. Egy hívő házaspár(Erdei Sándor és a felesége) hívott meg hozzájuk. A férj mintegy 3 éve, a feleség pedig a tavalyi női csendes napon(Hargita Tábor) adta át életét Krisztusnak és azóta nagyon buzgón keresik Isten akaratát. Minden alkalmat megragadnak csakhogy hirdettessék az evangélium az ő falujukba is. Gál Győző testvér szokta őket látogatni és rendszeresen van alkalom egy kimondottan erre a célra megvásárolt régi kis házikóban. A rövid családlátogatás után mentünk is az imaterembe ahová hívogatott az Erdei házaspár. Végül megtöltöttük a helyiséget(vagy 20-an voltunk) és megkezdhettük az evangelizációt. Sokat énekeltünk, bizonyságok is elhagzottak, majd következett az igehirdetés, ami után hárman is jelezték hogy szeretnék ha imádkoznánk értük. Áldott legyen az Úr neve azért a mukáért ami ott folyik! este kkilenc is elmúlt mire haza keveredtem és ezek után még a szomszédban is be kellett üzemelni egy linuxos gépet. Éjfél után tértem csak nyugovóra, de aludtam eleget.

Ma reggel Tripó István(a micskei gyülekezet vezetője /civilben polgármester) jött utánam fél kilenckor, mert nincs még kész a kocsim(ezuton is kérek szépen minden krasznai ismerőst, testvért, ha csak egy szóval is de buzdítsák azokat a nagyon megterhelt munkásokat ott a Dimény szervízben, hogy a kötelező negyed éves szervízt ejtsék már meg azon a kivénhedt, de még járóképes Transporteren). Délelőtt és délután Micskén szolgáltam a vezérfonal szerinti igékből.
Ebédre Hubert testvérékhez hívtak ahol a tartalmas ebéd után még egy fél órás pihenésre is futotta az időből. Nagyon jó és kényelmes ágyuk van, a fél órai pihenés ott, majdnem felért egy éjszakaival. A legenda szerint még az én édesapám is megpihent még akkor amikor kevesebb évet számolt mint én most.

A délután folyamán jutott el a tudatomig az, hogy ezzel a blogolással vigyázni kell mert túlzott óvatosságra késztetheti velem szemben azokat akik tudnak róla. Történt ugyanis hogy egy régi történeti esemény(micskei gyül. történelme) nyomában haladva feltettem a kérdést Hubert testvérnek az asztalnál ülve:
-Tessék csak mondani Hubert testvér, hogyan is volt az amikor....
-Jól vigyázzon apu mit mond....! Szépen mondja el, mert Ildikó(Gödöllőről) figyelmeztetett, hogy óvatosnak kell lenni Efraimmal. Kiírja az internetre amit hall... - mindezt Mancika szúrta közbe
.
-Jaj, jaj hát azért nem kell attól tartani hogy ami kimondottan bizalmas információ, az közszemlére kerül...- nyugtatgattam.
Végül mégis csak elmondott mindent Hubert testvér és nem is irok ide le mindent, de azért jó figyelmeztetés volt ez nekem... Nem mondom hogy mindig objektív vagyok, vagy sohasem tévedek(volt már bocsánatkérésem is egyik másik blogbejegyzés miatt amit privát levelezésben folytattam le), sőt nagyon szubjektívek olykor az írásaim, de egyáltalán nem mások ellen irányul amit írok, hanem inkább magamról és az én Uramról adok közre információkat. És ha ezek közé egyéb is keveredik, akkor annál színesebb lesz ez a napló. Én amúgy is elég "hétköznapi" vagyok.

Este 5 órától Szalárdon voltam evangelizációs alkalmon. A 38 éves beteg gyógyulásának a történetét olvastam fel a Jn. 5.-ből majd hozzá a 24-29. terjedő igéket.
"Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek."Ján 5:25

Az alkalom végén többen válaszoltak a felhívásra akikkel vissza maradtunk imádkozni. Az Úr segítse meg őket hogy megállhassanak Krisztus mellett! Imádkozni kell értük.
Tripó István testvér hozott haza kilenc óra után(náluk vacsoráztam) és eléggé terhelte a lelkiismeretemet azzal hogy nem fogadta el az utikoltséget, de végül felszabadított azzal hogy azt az Úr munkájára szánja. Áldja meg az Úr! ....én is áldom.