Ma délelőtt igehirdetés majd a rendes évi közgyülés levezetése volt a feladatom. Mit mondjak...? Délután fél kettőkor jöttem be a lakásba ebédre. Megírtam a szombati beszámolót, majd készültem Hegyközszentmiklósra, mert 5-től ott volt evangelizációs alkalom melyen szolgálnom kellett. Lukács György testvér és a felesége jöttek velem erre a missziós útra. Ez a misszióállomás mely a roma etnikum felé nyilt, a szalárdi gyülekezethez tartozik, ahol Nagy István a lelkipásztor. Kelemen Sándor Szalárdról(Lukács György testvér veje) az aki az itteni munka nagyobb terhét hordozza kb. úgy mint ahogy Ferenczi Béla testvér a kéczieknél. Zsúfolásig megtelt a terem hallgatókkal, olyannyira hogy alig kaptunk levegőt, de végül az ablakok megnyitása oxigénhez juttatott minket. Sőt ami ennél is jobb volt "élő víz" ömlött felülről. Szólt az Ige és mi bevettük. Az alkalom végén, együtt imádkoztunk azokkal akik döntöttek az Úr mellett, majd megkértek arra hogy tartsak egy ifjúsági órát is a fiatalok részére akik csak ezért maradtak vissza. Nem tudtam elutasítani a kérést és az Úr Jézus nevében elvállaltam. Kilenc óra lett mire elindultunk hazafelé, ahova 3/4 10-re meg is érkeztünk. Útközben oda-vissza kerestem a borzot amit az út mellé fektettem a tegnap este, de már hült helye volt. Mi lett vele nem tudom, de hogy még ma is érződött a szaga az autóban az is igaz...
Mikor hazaértem még együtt imádkoztunk Kovács Tibivel és Hiri Jánossal és csak utána ültem le ide a gép elé. Hosszú nap után fáradt vagyok, de kellemes ilyen munkában elfáradni. Ennek van igazán értelme. Dicsőség az Úrnak!
Mindenesetre most lefekszem és az a vágyam hogy reggel kilencig a pihenésem legyen csendes(ne szóljon a telefon). Most tehát (n)ágyravágyó vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...