Szerda

A mai nap jelentős részét egy új, számomra eddig még ismeretlen felhasználói programnak a tanulásával töltöttem. A "Mathcad" nevezetű matematikai förmedvényről van szó. Ez első ránézésre borzasztóan bonyolultnak és rettenetesen undorítónak tűnik, de jelzem hogy csak addig míg az ember felszínesen foglalkozik vele. Amikor azonban néhány órát törődött vele akkor már nagyon szeretni való. Ha legalább 2 napot tanulja valaki(csak ilyen magamfajtára gondolok), akkor nincs az a matematikai egyenlet vagy feladvány amit játszi könnyedséggel meg ne lehetne oldatni vele. Kezdve az integrálos függvényektől a mátrixokig, mindenféle logaritmusokon és geometriai ábrázolásokon át csak le kell tudni írni a függvényeket és figyelni a végeredményt. A számítgatásokkal nem kell foglalkozni. Kérdezhetné valaki hogy miért foglalkozok én ilyesmivel...? Hát csak azért mert megígértem valakinek hogy segítem ennyivel hogy a mesteri fokozata meg legyen. A Bibliában azt olvassuk hogy egy pohár víz sem veszti jutalmát, akkor talán ennek is lesz odafenn jutalma...
Ma estére Micskére mentünk gyülekezetbe. A feleségem vezetett, mert nekem még mindig csak a lejárt jogosítvány lapul a zsebemben és a román húsvét miatt nem is remélhettem gyors ügyintézést, de nem szomorkodom mert így többet vagyok együtt Mártival. Juditka és Jémina kísért még el minket és ők sem bánták hogy eljöttek, mert találkoztak a Szabó Barna gyerekeivel, akik szintén ma érkeztek "haza" Gödöllőről. Még vacsorára is ott maradtam(a feleségem beleegyezésével) mert nem tudtam ellenállni a finom kocsonyának amivel kínáltak. Mirjám itthon maradt a kicsivel, mert Tirzának nagy láza lett a délután. Azért imádkozunk hogy az Úr gyógyítsa meg! Ámen!

Kedd

Nagyváradon ma délután mutatták be az RMDSZ polgármester jelöltjeit az állami filharmóniában, akik a Rákóczi indulóra vonultak az emelvényre a jelenlévők vastapsától kísérve. Köztük volt két baptista testvérünk is: Tripó István micskei és Nagy Miklós szalárdi polgármesterek. Az alsó két képen meg is lehet őket nézni. Akik ismerik őket imádkozzanak értük!
Nekem ma estére a nagyváradi Betlehem gyülekezetbe kellet jönni, mert ez a hónap utolsó keddje és még a tavaly ígéretet tettem hogy minden hónapban egy ifjúsági alkalmat elvállalok. Jelenleg lelkipásztor nélkül van ez a gyülekezet.
Mivel nekem jelenleg még nincs kész a jogosítványom, ezért kapóra jött hogy az alpolgármesterünk és Hiri János, akik hivatalosak voltak a kampánnyitóra felajánlották hogy elhoznak Váradra.

Ha már itt voltam én is végigültem az ünnepséget és ott csináltam az alábbi képeket. Mindeközben volt alkalmam egy kicsit elgondolkodni a hívők közéleti szerepvállalásáról. Szövetségi szinten mi nem tiltjuk hogy gyülekezetünk tagjai helyi képviselők vagy polgármesterek legyenek, de úgy vettem észre hogy nem is nagyon bátorítjuk erre őket. Pedig... ha lenne látásunk és akaratunk a közügyek biblikus gyakorlásához, akkor többet is tehetnénk Krisztus egyházáért. Én pl. sokkal jobbnak látnám ha nem csak a tagok lelkiismeretére bíznánk hogy elindulnak e egy ilyen választáson, hanem az illető gyülekezetének is meg kellene vizsgálni hogy támogatja e vagy ellenzi e az indulását. Így nem csak magát vagy egyebeket, hanem a helyi gyülekezetet is képviselné és a gyülekezet is mögötte állna nem csak a szavazás idején hanem az egész szolgálati ciklus alatt támogatná imádságban és egyebekben.
Jelenleg két magyar baptista polgármester van Bihar megyében és még nem tudom hány helyi képviselő. Szatmár megyében Hadadba a baptista lelkipásztor(Balogh Ferenc) a polgármester. Többről nincs tudomásom, de jó lenne ha lenne... Az is megfordult a fejemben hogy kellene az ilyen pozícióban lévőknek egy speciális konferenciát szervezni "Hitélet és közélet" címmel, ahol a biblikus normák alapján a közélet tisztaságáról vagy kitisztításáról és egyéb hasonló kihívások megválaszolásáról lenne szó. Vallom hogy a hívőknek nem passzív hanem nagyon is aktív magatartást kell tanúsítani a hétköznapokban is és nem szabad engedni hogy beszorítson minket az ördög a templom 4 fala közé.

Délután 4-től szabad voltam és mivel semmi egyéb(pénzre gondolok itt) nem volt nálam csak a Biblia és a laptop ezért nem mentem ebédelni hanem inkább leültem az egyik parkba hogy beszélgessek valakivel az Úr Jézusról és imádkozzak ezért a városért és a ma estéért. Két idősebb asszony volt a "padtársam" akikkel tudtam magyarul beszélgetni. Az egy óra amit erre szántam hamar elrepült..., de annyi idő még maradt hogy ezeket a sorokat idevéssem. Most megyek a 6-kor kezdődő ifjúságira és majd ott találnak rám Jánosék, hogy hazavigyenek...

Kedd délután

A Körös egyik hídján

Nagyváradi pillanatképek

Tripó István a hátsó sorban pontosan középen van

Hétfő este

Utólért vagy helyesebben inkább elkapott a vidéki élet. Mostanra végképp falusi lelkipásztor lettem. Az új személyi igazolványom is elkészült itteni címmel és most már a mi kertünk is úgy néz ki ahogy falun szokás. Ami nem sikerült Homoródszentmártonban az elől nem volt menekvés itt Érszőllősön. Már délelőtt zúgott a traktor az udvaron. ifj.Ozsváth Miklós őrölte porhanyósra a kertben felszántott földet. Délutánra már a testvérnők is itt voltak Hiri Matild vezetésével és kapáltak, ágyaztak, vetettek... Estére a három árnyi veteményes kert elkészült. Ez sokkal szebb munka mint amit én csináltam valamikor Homoródszentmártonban. Ottlétünk első évében én is nekiveselkedtem a kerti munkának és kora tavasszal már felástam a csöppnyi kertet és aztán csak úgy autodidakta módon elkezdtem a kertben kialakítani az ágyásokat. Rengeteg energiát befektetve szép és nagy ágyásokat alkottam kis ösvényekkel keresztbe hosszába. Miután végeztem szépen végighordoztam a tekintetem a nagy alkotáson és magamban úgy nyugtáztam hogy a faluban senkinek nincs ilyen szép kertje. Arra gondoltam hogy amikor majd a testvérek jönnek a gyülekezetbe és meglátják a szép veteményest akkor ők is ámulni fognak... Már éppen a gondolat végére jutottam amikor bejött a szomszéd fiucska(Balázs Zolika) és kacagástól elcsukló hangon kérdezte: - A pap bácsi ejsze sírokat csinált? Temetőkert lesz itt? -és tovább kuncogott. Egy világ omlott össze bennem... Tényleg úgy néztek ki azok az ágyások a 60 centis magasságukkal mintha sírhantok lettek volna. Azért csináltam olyan magasra hogy ne kelljen annyira lehajolni ha dolgozzuk. Ez a magyarázat azonban még Zolikát sem érdekelte. A testvérek megértő hallgatással vették tudomásul hogy lelkipásztoruk csak ennyire ért a kerti munkához. Az volt az első és mindezidáig az utolsó mezőgazdasági vállalkozásom. Hogy ezután mi lesz még nem tudom... lehet hogy 10 év után újra nekibátorodok?

Nyuszi(k) ül(nek) a fűben

A kezdet...

...és a folytatás

Megkezdődtek a kerti munkálatok

Hétfő

A tegnap délelőtt és délután is Vámospércsen szolgáltam. A lelkipásztor nem volt otthon, mert a szomszédos(Bagamér) üres körzetben kellet úrvacsorát osszon. Déleőtt kevesen is voltunk kb. 25-en, de a délutáni összejövetelen amely 3-tól volt már voltunk vagy 60-an. Azért is mert Érmihályfalváról is átjöttek a fiatalok 3 autóval. A két összejövetel között szeretetvendégségre beszélgetésre, bizonyságokra került sor amelyek nagyon hasznosak voltak mind testi, mind lelki szempontból.
Hat órakor indultunk Érszőllősre. Apósomék hoztak haza és igyekeztünk mert az alkalom végén vezetőségi értekezlet kezdődött, amin nekem itt kellett lenni. Hála az Úrnak idejében(fél nyolcra) meg is érkeztünk, pontosan akkorra amikor jöttek ki a testvérek az alkalomról. Este 10-re befejeztük a megbeszélést és végre egy hét után ismét a saját ágyamban aludhattam. Ez is nagy dolog...

Szombat

Hála az Úrnak nem telt el hiába a mai nap. Jéminát anyósom elvitte a munkahelyére(ma munkanap volt itt M.o.-on a május 2. miatt), így volt alkalmam és időm készülni, imádkozni a hétvégi szolgálatokért. Délután ötre Hiri Jánosék is megérkeztek és együtt mentünk velük Vámospércsre. Tőlük küldte el a feleségem az öltönyömet is. A Fil. 2:1-11 volt a hitmélyítő szolgálatom alapja: 1.Egy cél 2. Egy akarat 3. Ugyanaz a szeretet szükséges a növekedéshez.
Az igehirdetés után imádkozások és bizonyságtételek, szabad beszélgetés következett. Az alkalom zárásaként a helyi lelkipásztor(Sinka Csaba) fontos bejelentést tett. Ma este jelentette be hogy elfogadta a kispesti gyülekezet meghívását és néhány hónap múlva elköltöznek. Nagyon örültem hogy ebben az estben kívülállóként kellet ilyet átéljek. Holnap lesz pontosan egy éve annak hogy én is ilyesmit jelentettem be a baróti gyülekezetben...
Az összejövetel után szeretetvendégségre is sor került. Nagyon finomra sikerült a báránypörkölt. Hála az Úrnak és köszönet érte Virág Sándor testvérnek Barótra, aki adta és Szalainé Ibolya testvérnőnek, aki elkészítette.
Ma este a Márti nagymamája tőlem kellett megtudja hogy lesz neki egy újabb dédunokája. Sérelmezte is hogy csak most tudta meg mikor már ország világ értesült róla. Nem is tudom hogy fordulhatott elő...

Este tíz is elmúlt mire hazaértünk. Jelenleg írás közben a tv-t is figyelem, mert a PAX adón a tavalyi "Linda Dillow" női konferencia ismétlése van. Még jó hogy ismétli a TV mert így nem csak nők épülhetnek belőle. Férfiak számára is nagyon hasznos igazságok, tanulságok hangzanak el...A vámospércsi baptista imaház

A feleségem anyai nagymamája özv. Bartha Ferencné

Sinka Csaba, jelenleg még vámospércsi baptista lelkipásztor

Péntek este

Hajnali három órára értünk Debrecenbe miután Érszőllősön kipakoltunk mindent, mert reggel nyolcra a feleségemnek orvosi vizsgálatra kellett menni. Reggelre sajnos nekem elég rossz volt az ébredésem, mert rettenetes fejfájás gyötört. Nem szokott velem ilyen előfordulni és éppen ezért volt nagyon kellemetlen. Rögtön arra gondoltam hogyha ez így marad akkor semmi se lesz a hétvégi szolgálatból. Imádkoztam és kértem a feleségemet és a gyülekezetemet(Érszőllősön ma este összejövetel volt, hogy imádkozzanak értem és hála az Úrnak nem hiába. Estére kezdtem helyrejönni annyira, hogy még a fodrászhoz is elmehettem. Mostanra egészen jól vagyok és készülök a hétvégi szolgálatokra. Holnap este hatkor hitmélyítő alkalom míg vasárnap evangelizációs alkalomra készül a vámospércsi gyülekezet. Az Úr legyen kegyelmes hozzánk és adjon ébredést, megújulást!

Péntek

Negyed kilenckor indultunk el Marosvásárhelyről és még nem volt éjfél mikor megérkeztünk Zilahra Lajosékhoz. Útközben jó beszélgetéseink voltak és nem is figyeltem annyira az útra, így a feleségemnek is könnyebb volt.
Édesapám elmondta hogy milyen érdekes élményben volt része. Gyergyószentmiklóson amikor felszállt a vonatra bebotorkált az egyik fülkébe, amely nem volt üres mert hallotta(édesapám nem lát csak nagyon homályosan) hogy valaki mozog odabenn. Köszönt az illetőnek magyarul is románul is de semmi válasz nem volt. Gondolkodott hogy vajon ki lehet mi lehet az ami, aki ott lehet de nem jött rá csak egy jó idő után. Kiderült hogy egy süket néma volt az utitárs. A süket néma mutogatott ugyan de édesapám abból nem sokat látott. Édesapám szólt hangosan, de a süket-néma semmit sem hallott. Tökéletes disszonancia, vagy ha úgy tetszik tökéletes nyugalom. Egyik sem zavarta a másikat...

Zilahról hajnali fél egy után indultunk tovább és jelenleg már Tasnádon vagyunk. A feleségem belejött a vezetésbe...Édesapám Marosvásárhelyen csatlakozott hozzánk

Hazaindulás előtti kép a vendéglátóinkkal, Gál Gabiékkal

Áldott férfiak, áldott asszonyok és áldott gyermekek...

Andris, az unokatestvérem miután feltankolt minket borvízzel

Ez a kép még Érszőllősön készült

Csütörtök

Nagyon hamar eltelt ez a két-három nap itt Erdővidéken és már indulhatunk is haza. Hála az Úrnak nagyon tartalmas együttlétünk volt a rokonokkal, barátokkal, testvérekkel ez idő alatt. A tegnap előtt még az erdőre is kimentünk Vili bácsival és Gabival ahol most medvét nem, de szarvas tehenet és bikát azért láttunk. Kedd este hazafele jövet bementünk Vili bácsiékhoz, hogy megnézzem Lindát(egy rottweiler kutya ami az enyém volt 9-10 hónapos koráig). Izsák(Vili bácsi legkisebb fia) aki tőlünk elvitte már 2 évvel ezelőtt hazahozta hogy legyen egy házőrző a tolvajok miatt. Két év után a kutya megismert és nagyon örült nekem. Még a parancs szavakra is emlékezett és engedelmeskedett. Nagy élmény volt...
De az ahogy a testvérek fogadtak(a péntek esti alkalmat is előrehozták szerdára) az még többet jelentett. Azt a szeretetet és ragaszkodást amit itt éreztem azt meg kell becsülni. Nem érdemeltem, de az Úr mégis részeltetett benne. Azért imádkoz(t)unk hogy rendeljen az Úr lelkipásztort a baróti körzetbe, mert nagy szükség van rá.
Ma délelőtt Gabival elmentünk megtölteni egy rakás műanyag palackot bor(ásvány)vízzel. A kocsi hátulja egészen tele lett. Gondolom a nyárig nem lesz gond hogy mit igyon a feleségem....
Édesapámmal úgy egyeztünk hogy Marosvásárhelyen fogunk találkozni vele este hat körül. Onnan mi visszük tovább Zilahra, mert a hétvégén a perecseni ifjúsági találkozón fog szolgálni. Segesvár előtt még Ernő öcsémmel is találkoztunk egy fél óra erejéig, majd Gidó Tibor(szentábrahámi gyül. tagja, Barót előtt abban a körzetben szolgáltam) is odakeveredett, akinek ugyancsak megörültem, hiszen régen láttam.
Ezt a bejegyzést a kocsiból írom, mivel nem én vezetek és így van mivel lekössem magam. Korábban már jeleztem hogy hétfőn lejárt a jogosítványom és az új még nem készült el, ezért hazafelé már a feleségem vezet. Hát mit mondjak...? Nem egy könnyü dolog. Nem neki nehéz, hanem nekem. Sok rossz tulajdonságom közül az egyik az hogy bosszankodok ha valami nem úgy van ahogy én elképzelem. Megvagyok szokva azzal hogy én ülök a volán mellett és most kénytelen vagyok elviselni a feleségem vezetési stílusát. Szó se róla ügyesen vezet, csak az a helyzet hogy én nem ő vagyok. Aki volt már hasonló helyzetben tudja hogy ez mit jelent... Az Úr most kezelésbe vett . Egy ideig imádkoztam magamban aztán eszembe jutott hogy kihasználhatom ezt az időt a blog gondozásra itt az anyósülésen. Ahol van jel(Orange) ott internet is van és míg a feleségem valóságos utakon kormányozza az autót, én addig a virtuális világban navigálok és nem izgulok, nem bosszankodok.
Mire ezt leírtam már meg is érkeztünk Marosvásárhelyre... Ha édesapám beül az autóba akkor már nem lesz gond, és jegyzetelés se, csak Zilah után.

Gabi és Vili bácsi

Fenn a Mitácson

Hegyi túra

Bandi bátyámék munka közben

Hétfő este

Este tíz körül érkeztünk meg Barótra. Útközben kipróbáltam hogy mennyire sikerül a telefonról közvetlenül a blogra küldeni képeket útazás közben. Hát az eredmény alább látható. Még csiszolnom kell egy kicsit a technikát és akkor már nem leszek még géphez sem kötve...

Segesvar

Cigány paloták (Radnot)

Budaieknal

Budai Dániel

Ezt az üzenetet a telefonról írom. Utazunk.

Vasárnap

Ma délelőtt Kéczbe mentünk Ferenczi Béla és Rend Jenő(fizikus, Margitta, de a Székelyföldről származik . Bukarestben az egyetemi évek alatt tért meg. Jelenleg Zalaegerszegen dolgozik de minden hétvégén hazajön. Felesége még nem hívő...)testvérekkel. Az idén ma láttam először fecskéket, de azt mondták hogy már a hét elején megérkeztek. A gólyák már egy hónapja hogy mejöttek, de a fecskék csak most hirdetik hogy itt a tavasz és valóban megérkezett. Kellemes napos idő volt egész nap. Azért imádkozom hogy lelki értelemben is lássunk virágzást és majd jó gyümölcsöket ezen a missziómezőn! Én a magyaroknál kezdtem 10 órakor míg Rend Jenő testvérék a cigányoknál szolgáltak. Délután pedig mefordítottuk a dolgot. Én maradtam a cigányokkal és Jenő testvér pedig ment a magyarokhoz. Azért írtam hogy maradtam a cigányoknál, mert 12-re már ott voltam közöttük testvéri órán. Ott az a rend, hogy csak az úrvacsorázhat aki a testvéri órán is jelen van. A testvéri órára is rányomta a tavasz a bélyegét... Tavasszal ugye megpezsdül a természet de a lányok és a fiúk is... Ebben a gyülekezetben komolyan veszik ám a testvérek a dolgokat és ha láttak egy lány fiúval kézen fogva járni, vagy többet beszélgetni, akkor az már meg van megítélve és gyülekezet elé kerül az ügy. Jelen esetben 3 személy egy hónapig nem úrvacsorázhat. Addigra megjön a nyár... Adjon az Úr helyreállást! Imádkozni kell értük!
Ebédre Kálmán testvérékhez mentünk ahol volt alkalmunk elbeszélgetni egy kicsit a cigány közélet kérdéseiről is. Kálmán testvért szeretnék egyesek a cigányok képviselőjeként látni a margittai tanácsban(közeledik az önkormányzati választás). Kényes kérdések ezek és azért imádkoztunk hogy adjon az Úr vezetést ebben a tekintetben is.
Délután háromtól úrvacsorai alkalmunk majd este hatra hazajöttünk Érszőllősre. Én a gyülekezetbe, Béla testvér pedig a cigányok közé. A falun kivül itt is van egy kisebb cigány telep(vagy 50 személy lakik ott) és mivel Béla testvért késztette a Lélek hogy ezekhez is elvigye az evangéliumot, ezért vagy két hete elkezdett közöttük is munkálkodni.
Az esti alkalom után még elmentem egy családot meglátogatni. Ebből a családból csak a 16 éves lány tagja a gyülekezetünknek, de a szülők is valamikor azok voltak. Hála az Úrnak jó együtt létünk volt és azért imádkoztunk hogy az Úr teremtesen újat a régi helyett. Ámen!

Ideszúrok néhány képet a mai napról, hogy aki akarja lássa hol jártam...Ez a itt falu bejárata a névtáblával

Ez a magyar imaház a falu közepén

Ez az imaház pedig a romáké

Varga Kálmán testvér

Péntek-Szombat

Ezt a bejegyzést Debrecenből írom, mert itt vagyunk az egész családdal. Ma délelőtt jöttünk át. Anyósomnak holnap lesz a születésnapja és mivel vasárnap nem jöhettünk, ezért most köszöntjük fel. Hálás vagyok az Úrnak azért, hogy "anyukát" mind ezidáig megtartotta és olyan leányt nevelt nekem, akiért mindennap összetehetem a két kezem. Az Úré a dicsőség! Ragyogtassa az Úr az Ő orcáját az én anyósomra és adjon békességet neki!!!
Idefele jövet meglátogattuk a feleségem nagymamáját is Vámospércsen ahol együtt imádkoztunk a jövő hétvégéért amikor is hitmélyítő alkalmak lesznek , amelyekre engem hívtak szolgálni. A nap nagyon hamar eltelt, mert még egy csomó mindent meg kellett nézni, vásárolni stb. stb. Eléggé fárasztó volt a jövés-menés. Jól esik egy kicsit megpihenni. Most éppen egy hát masszírozó gép kínoz, ami itt van apósoméknál, és igen hasznosnak mondják. Ezért most be is fejezem rövid beszámolómat...
Az Úr adjon áldott hétvégét és őrizzen mindenkit!

Csütörtök

Mára sikerült összeállítani a dossziét ahhoz hogy új személyazonosságit igényeljek, immár érszőllősi lakcímmel. Semmi probléma nem volt addig míg rá nem jöttem hogy egyúttal jogosítványt is kellene cserélni. Mikor azonban elővettem a jogosítvány hát látom hogy 21-én lejár az pontosan hétfőre esik, az új személyi pedig kb. a hét közepére érkezik meg. Ekkora pechet... Ha akárcsak egy nappal korábban jövök rá akkor holnapra már kezembem lehetne a személyi és egy óra alatt az új jogosítvány is. Így azonban mivel lejárta után fogom cserélni a jogosítványt, újra el kell végezni az orvosi vizsgálatokat stb. Néhány napig valószínűleg gyalogos leszek. Azért még ennek is örülhetek ha arra gondolok mi lett volna ha egy igazoltatásnál a rendőr kellett volna figyelmeztessen arra hogy lejárt a jogosítvány... Hála az Úrnak hogy ha később is, de nem utólag jöttem rá hogy az én jogosítványom is véges. Tanulok...
Ma este 8 órára Kéczbe mentünk Ferenczi Béla és Lukács György testvérekkel. Lukács tv. a magyaroknál mi pedig a romáknál voltunk. A Zsid. 4:14-5:10 volt a bibliaóra igéje, aminek alapján fontos igei igazságokat boncolgattunk majd elég sokan imádkoztunk. Tíz óra után értünk haza.

Szerda este

Délután vendégeket vártunk, de csak estére érkeztek meg. A gyerekek egész délután nagy izgalomban voltak, még a legkisebb is csak a vendégekkel volt elfoglalva. (Így zárójelben megjegyzem hogy nem kevés örömmel tölt el az amikor látom gyermekeimben a már bimbódzó vendégszeretet ajándékát. Dicsőség az Úrnak!). Anca Popovici jött a Pro Famila-tól(ez egy missziós egyesület) és még ketten vele. Azért még volt annyi időnk hogy együtt vacsorázzunk és elbeszélgessünk mielőtt elmentem volna Micskére. Azért kellet nyomjuk a padlót Jéminával, hogy elérjünk 8-ra Micskére, de még így is sikerült izgalomba hozni Tripó Istvánt, hogy megyek e vagy sem, mert késtünk vagy 7 percet.
Az esti igével foglalkoztunk ma este(Mt. 14:1-14) és utána imádkoztunk. Imáinkban megemlékeztünk azokról akiknek ígéretet tettem hogy imádkozunk értük. Kiss Zoltán, Szakál István, Ozsváth Miklós és Balázsné Novák Klára voltak azon testvéreink akikért név szerint is imádkoztunk. Hiszem hogy nem hiába és meg is fogják tapasztalni az ima erejét.
Az alkalom végén Tripó István elöljáró testvér(civilben polgármester:) nehéz feladat elé állította azt a 17 tagot akik jelen voltak a ma esti alkalmon. Vagy 22 üvegmintából kellett kiválasztani egyet, amely az imaház a leendő hőszigetelt ablakkereteibe kerül. A bőség hátránya itt is kitünt. Amint azt gondolni lehet ahányan voltunk annyiféle választás. Végül szép csendben elpárolgott mindenki, rábízva a döntés felelősségét arra aki nélkül úgysincs döntés... Mikor én eljöttem, István és a felesége még ott tanakodtak az imaházban, de lehet hogy végül csak otthon fog eldőlni milyen lesz a micskei imaház ablaka.
Este tíz után, de jókedvüen értünk haza Jéminával.

Szerda reggel

A tegnap este azt írtam hogy 12-en voltunk az esti alkalmon. Pontosan annyian amennyien az Úr Jézus tanítványai voltak. a tegnap reggeli igében fel volt sorolva mindegyikük. A szombat esti ifjúságin is szóba került hogy ki volt az a 12. Fontosnak tartom hogy mindazok akik Krisztushoz tartozunk tudjuk felsorolni őket. Azt tapasztalom hogy még a felnőttek között is kevés akad aki hibátlanul el tudná sorolni a 12 tanítvány nevét. Én a következő sorrendben jegyeztem meg őket:
Péter és András, Jakab és János, Filep és Bertalan, Máté, Tamás, Taddeus, Simon a zelóta, Jakab az Alfeus fia és Judás.
A ma reggeli igében azt olvastam hogy még a saját hozzátartozói sem értették meg az Úr Jézust és mentek hogy elfogják, mert azt hitték magán kívül van..., az Úr Jézus mégsem neheztelt rájuk de inkább tartotta övéinek azokat akik az Úr akaratát cselekszik. Kinyilvánította hogy ő nem úgy illeszkedik az társadalomba mint ahogy azt elvárták volna, hanem az Istenhez és az ő akaratához való viszonyulás az első rangú szempont az emberekhez fűződő kapcsolataiban is.
Nemrég éppen Kéczben beszélgettünk róla testvéri órán, hogy a gyülekezeti tagokhoz szorosabb kötődés kell legyen mint a nem hívő rokonokhoz. Ez megőrzi az embert attól hogy idegen külső befolyás(érzelmi alapon) hibás döntésekhez vezessen.
Most hogy jönnek az önkormányzati választások, azt látom hogy sok helyen ilyen vagy olyan rokoni, politikai, vagy egyéb érdek kapcsolatok mozgatják ember társainkat abban hogy kire szavazzanak, ki legyen a falu vagy város első embere. Milyen más lenne e "keresztyén országban" ha az alapján döntene a választópolgár a jelöltek mellett, hogy melyik cselekszi a Isten akaratát és nem az alapján hogy ki kinek a rokona, lekötelezettje, ellensége és így tovább. Mi hívő emberek kövessük az Úr Jézus példáját. Bárcsak több hivő jelölt lenne akire nyugodtan szavazhatnánk. Én pl. azt is el tudnám képzelni, hogyha nincs istenfélő jelölt a választandók között akkor a hívő ember nem is szavazna...

Kedd este

Tizenketten voltunk ma este az imaközösségben és ez azért is örvendetes, mert egyre többen vagyunk. Ma este egymásért(a testvérek minden esetben imádkoznak értem személyesen is) gyülekezetünkért, a lelki-testi betegekért, megújulásért és ébredésért imádkoztunk. Tudom hogy sokan imádkozn(t)ak értem és másokért is amikor nem vagyunk jelen, de az amikor fülem hallatára is könyörögnek értem, az már nem csak tudat hanem érzés is. Minden lelkipásztornak és lelki munkásnak hasonlókat kívánok!

Az alkalom végén odajön hozzám az egyik testvér és azt kérdezi:
- Vajon mi történt Oláh Lajos testvérrel?
- Nem tudom, mi történt?
- Hát a kongresszusi füzetben az ő körzete és a lónai körzet egybe van olvasztva és ott az ügyintéző lp. Rajna Ottó.
- Hát ez nekem fel sem tűnt, biztosan nyomdahiba.
- Hát de a neve sincs ott...
- Egészen biztos hogy nyomdahiba.
- Na csak azért kérdeztem, mert te biztosan tudnád ha valami történt volna...

Hazajöttem és elővettem a füzetet. A statisztikai adatoknál tényleg úgy van benne ahogy a testvér állította, azonban az is megfigyelhető hogy a pénzügyi elszámolásoknál helyesen van feltüntetve a körzet is és a lekipásztor is. A kongresszuson szóban is elhangzott a kiigazítás(a főtitkár testvérhez nagyon későre érkeztek be az adatok és az időszűke nem tette lehetővé a korrektúrát), de ezt nem biztos hogy mindenki megjegyezte.

Ha valaki másnak is esetleg ez szöget ütött volna fejébe akkor, remélem kihúztam. Nem ártana a "Szeretetben" is megjelentetni a kiigazítást. Nehogy valaki azt gondolja Oláh Lajos testvérről hogy...



A fenti példa alapján bátorítok mindenkit, hogyha valamit nem ért ezen a honlapon, akár a tartalom vagy a forma tekintetében az forduljon kérdésével hozzám. Hátha a válasz után nem fogja azt gondolni rólam hogy...

Kedd

Változ(tat)ás
Mivel voltak akik nem értették(vagy nem akarták érteni) az ápr. 5.-i bejegyzést, ezért úgy döntöttem hogy visszalépek 0 egyenleggel. Nem akarok botránkoztatni senkit sem. Minden botránkozótól az Úr Jézus nevében bocsánatot kérek!
Egyesek ugyanis azt gondolták hogy gyűjtést szervezek, mások azt hitték hogy ha az oldalamon kattintanak egyet akkor az nekik pénzbe kerül. Voltak olyanok is akik csúfolódtak, de hát azt már megszoktam... ez a nyilvánosságnak az egyik terhe... Azonban olyanok is voltak akik helyeselték és mások felé is megkövetelték volna. Egyáltalán nem akarok leragadni ott ahol ez a fő vitatéma. Ezért döntöttem úgy ahogy. Ez nem azt jelenti hogy egyebekben is a "köz" vagy egyesek igénye és kénye kedve szerint fog alakulni a blog ezután, de azt igen hogy annak akarok inkább tetszeni aki életét adta értem még akkor is ha ennek nem mindenki örül.
Most be is fejezem, mert jobb ha megyek imádkozni...

Hétfő

Sok változást megéltem már a 13 évnyi házasság alatt, de a feleségem talán még többet változott. Hogy csak egydolgot említsek, ami miatt még este 10 után is kénytelen voltam nyakamba venni a világot...
Mikor Barótra költöztünk 2002-ben, akkor kijelentette hogy nem hajlandó inni abból a vízből(senki sem ivott ott a csapból), de még a természeti kincset is a jó borvizet(ásványvizet) is elutasította, ami pedig ingyen folyt. Kénytelen voltam hordani neki a vizet évekig Bölönből. Mit meg nem tesz egy szerető férj a feleségéért ugye...?
Na de a mikor megszületett 2005-ben a 4. lányunk(Tirza), akkor egy véletlen folytán belekóstolt az ásványvízbe, amit Violkáék(unokatestvérem) rendszeresen szállítottak nekünk. Onnantól kezdve nem volt pardon, rászokott a kedves feleségem az ásványvízre. Ezért most amikor itt Érszőllősön finom artézi víz van hozzánk bevezetve, kénytelen vagyok újból messziről(?) hordani neki az ivóvizet. Ma este 10-kor pl. Margittára kellet menjek mert elfogyott itthon az ásványvíz. Még jó hogy az egyik üzletben találtam bibarcfalvi ásványvizet. Vettem is belőle egy boxal. Szeretem a feleségem. Azt nem mondom hogy a csillagot is lehoznám neki az égről(az csak szövegelés lenne) de ha ásványcíz kell neki akkor Bibarcfalváig is lemegyek :) A jövő hét elején elmegyünk Barótra hogy feltankoljunk, de nem csak azért. Mivel a nyáron el lesz foglalva a jövendő 5.-el, ezért előre hoztuk a kettesben töltendő vakációt.

A tegnapi kérdésre több válasz is érkezett tőletek. Ozsváth Miklós nagyon pontosan számolt, mert tényleg 32 db. csibe van a képen. De a kérdésre ő sem tudta a választ. A megoldás tehát: A csibék 32-en vannak, a kotlóval együtt 33-an. A micskei gyülekezet ha 50 százalékos(+11 tag) növekedést tudna felmutatni akkor velem, a lelkipásztorral együtt ugyancsak 33-an lennének. De mivel a növekedésre még várni kell ezért most csak 22 tagja van a micskei gyülekezetnek. 22+11=32+1(a lelkipásztor).
Azért mindegyik válaszolót megjegyeztem és imádkozni is fogunk értük...

Szombat - Vasárnap

A szombat délelőtt többnyire a vasárnapi szolgálatokra való készülődés jegyében telt. A feleségem készítette a vasárnapi ebédet, a gyerekek segítettek a takarításban. Úgy volt hogy délután a fiatalokkal és a nagyobb gyerekekkel kimegyünk a rétre egyet focizni, játszani de ezt a délutáni programot elmosta az eső. Na hát ha nem lehetett játszani, akkor mentem linuxot installálni konfigurálni. Este héttől ifjúsági alkalmunk volt, ahol isméét egy húsvét-pünkösd közti történetet vettünk Jézus és a tanítványok életéből. Jó alkalmunk volt, amit sajnos beárnyékolt az egyik lánynak a pillanatnyi rosszulléte(el kellett vinni az orvoshoz), de imádkoztunk érte és az Úr meghallgatta az imádságot, mert ma reggel már itt volt a gyülekezetben.

Vasárnap reggelenként álatlában elhangzik nálunk egy kérdés-kérés. A feleségem intézi hozzám:
-Efraim ugye elviszed Jéminát magaddal
-El, persze hogy elviszem
Ma reggel is ezt válaszoltam, de Jémina megneszelte a dolgot és mivel ma inkább itthon akart maradni, meglógott. Fél kilenckor keressük keressük és nincs sehol, mígnem a feleségemnek eszébe jutott hogy korábban hallotta az ajtót csukódni. Mirjámot azonnal küldtük érte az imaházba(amikor nem akar velem jönni akkor többnyire ő az első látogató a gyülekezetünkben), de alig találta meg ott is mert elbújt a padok közé... Végül csak belátta hogy nem lehet maradása ezért eljött velem Micskére.
Micskén délelőtt úrvacsorai közösségünk volt a gyülekezetben, ami után Tripó Pál testvérékhez mentem ebédre. Jémina Tripó (Hubert)Magdiékhoz ment ebédre a gyerekek közé ahol a kis Abigélnek a 7. születésnapját ünnepelték(tessék Gödöllőn is megemlékezni róla!)
Tripó testvéréknél ebédeltünk beszélgettünk és imádkoztunk. Volt mit feltérképezni(a Tripó család ágas-bogas nagy család) az ősök és az utódok vonatkozásában és most már jobban átlátom az ok okozati összefüggéseket a lelki élet területén abban a családban is. Újabb imatémákat gyüjthettem tehát a délután folyamán.
Négy órától Micskén, majd hat órától Érszőllősön szolgáltam Préd. 5:1-7 igeszakaszból. Örültem annak hogy nem csak én értehettem meg az igei üzenetet, hanem úgy Micskén mint itthon is magukévá tették a hallottakat a testvérek. Halleluja!


Ez a kép ma készült Micskén a Hubert család udvarán és egy találós kérdést is fűzök hozzá: Ha annyi tagja lenne a micskei gyülekezetnek mint ahány csibe van a képen akkor a gyülekezeti taglétszám ötven százalékkal több lenne mint jelenleg. Hány tagja van a micskei magyar baptista gyülekezetnek?A megfejtőnek megígérem hogy imádkozni fogunk érte szerdán este a gyülekezetben, mert ha ennyire fontos neki hogy hányan vagyunk Micskén akkor ő is fontos nekünk.

Péntek

A feleségem ma nem érezte jól magát és hogy a gyerekek délután ne zavarják ezért elvittem őket a rétre. Ez nincs messze tőlünk, de elég távol volt ahhoz hogy Mártinak legyen néhány nyugodt perce.

Egy tücsök szemszögéből

Jémina és Tirza

Négyen négy félék

Virágszál a virágok között

Ebben a faluban lakunk

Ma este 8-tól bibliaóránk volt és a Zsid. írt levél 3:16-4:13-ból tanultunk engedelmességet. Az alkalmat a 2Kor. 5:7 -es ige versel zártuk: "Mert hitben járunk, nem látásban" Ez az ige ebben a hónapban a gyülekezetünk vezér igéje. Legyen igaz valamennyiünkre. Ámen!

Csütörtök

Bekövetkezett az amire számítani lehetett, de mégsem vigyáztunk eléggé. Juditka már a tegnap arról panaszkodott hogy kiütések vannak a testén és rettenetesen viszket. Gondoltuk hogy valami allergia jött ki nála valamilyen étel miatt. Ma viszont Jémina jött elő ilyen viszketéses kiütéssel, de mára már világossá vált a kórokozó is. A bolha az. Megteltek bolhával a gyerekek annyira szerették azt a kiskutyát.
Engem nem bánt az az apró rugós-ugrós jószág, mert annyira rossz vérű vagyok, de szegény Juditot és Jéminát eléggé megkínozta. Nem volt más választásunk mint fertőtleníteni mindent és ebbe a mindenbe a lányok is és a kiskutya is benne foglaltattak. Tanulság: egyik állat hozza magával a másikat. Vigyázni kell ezzel is úgyanúgy mint a bűnnel, mert az sem jár egyedül.
Ma dugulás is volt. Nem el, hanem visszafolyt a szennyvíz a lakásba. Hála az Úrnak hogy itt a gyülekezetünkben mindenre van szakember és így azonnal jött is a segítség. Ferenczi(majdnem mindenhez értő) János testvér oldotta meg ezt a súlyos problémát. Köszönet érte ezúton is!
Estére Ferenczi Béla testvérrel Kéczbe mentünk ahol félig a romákkal, féltől félig a magyarokkal voltam együtt. Ha valaki ezt nem érti első olvasásra, az nem véletlen...
Hazafele Béla testvér beavatott jobban a helyi szokásokba. Nagyon szépen elmagyarázta hogy errefelé a nyitott kapu nem nyitottságot, hanem össze-visszaságot jelent. Azonnal megértettem hogy miért találtam sokszor becsukva a kaput mikor én szándékosan nyitva hagytam. Ő volt az aki engem igyekezett megkímélni az "összevisszaságtól". Tanulok...

Szerda

Ezeket a sorokat Debrecenből írom, mert átjöttem hogy a hivatalos ügyeket elintézzem. Többek között a kocsi biztosítását ill. a biztosításról kellett igazolás és zöld kártya. Valahogy elfelejtették kiküldeni és már 9 nap is eltelt ebből a negyed évből. Nem volt mit tenni ki kellett követelni tőlük, szó szerint. Azt mondták ugyanis hogy még nem érkezett meg az átutalt pénzösszeg(de közben a számlám már rég meg lett terhelve) és azért vártak. Most már hála az Úrnak kezemben van a zöld kártya és nem kell izgulni ha rendőrt látok.
Debrecen elég nagy város, de mindig összeakadok ismerősökkel. Ma pl. a TESCO parkolójában Székely Bandi köszönt rám jó hangosan. Ő a családjával jött baráti(Révész Tamás) látogatásra és közben még vásároltak is. A rövid beszélgetés alatt kiderült hogy pontosan akkorra várják a 2. gyereküket mikorra mi az 5.-et, augusztus közepére.
Miután mindent elrendeztünk indulunk haza. Az úttal kapcsolatosan megjegyzem hogy az építéssel már nagyon sokra haladtak. Mihályfalvától a határig már majdnem egészen kész az új és széles burkolat. Nem kell tehát Székelyhíd felé kerülni ezután...

Ennek a kiskutyának örültek úgy a tegnap a gyerekek



Itt van a legnagyobb és (eddig) a legkisebb lányom az alkotásukkal

Kedd

Ma egész nap itthon voltam és a feleségemnek is segítettem "A folyószabályozás művei" című dolgozatában a hosszirányú és keresztirányú művekhez kerestem szemléltető ábrákat. Nem volt nehéz dolgom és hamar összeszedtem neki egy néhány keresztgátat, sarkantyút, partvédő- és vezetőművet, amivel nagy örömet szereztem neki. Leadhatja ebből a tárgyból a dolgozatát. Hátra van még térinformatikából egy dolgozat,a "Színek a térképészetben" de lassan az is meglesz...

A gyerekeket is nagy öröm érte ma mert Márti, hosszas ellenállás után megtört és beleegyezett abba hogy legyen egy kutyánk. Mirjám már szert is tett egy 8 napos kiskutyára, de mivel még ilyen pici csak később kerül hozzánk...

Este 8-ra Lukács testvérékhez mentünk imaközösségbe. Kilencen voltunk ma este együtt és ezek voltak az imatémáink:
- Hálaadás azért a megújulásért amit az Úr elkezdett a gyülekezetünkben
- Hálaadás a gyógyulásokért,mert meghallgatta Isten könyörgésünket
- Bűnbánat és bocsánat kérés
- Könyörgés helyreállásért: Kovács Tiborért és fiaiért, Hiri Károlyért, Gáll Kálmánért és családjáért
- Könyörgés gyógyulásért: Hiri Emma,Nagy Irénke,Novák Erika testvérnőkért, Hiri Zoltán, Gombos Dániel és Miklós, id. Veress Ernő testvérekért.
- Könyörgés ébredésért és a lelkimunka gyümölcseiért: Érszőllősön, Kéczben, Kézdivásárhelyen(felelősséget vállaltunk értük Kolozsváron), Tasnádon, a missziókerületünkben
- Könyörgés az énekkarunkért, szolgálatokért
- Könyörgés a gyülekezet anyagi helyzetének javulásáért(adósságunk van)

Tíz óra után jöttem csak haza, de nagy örömmel...

Hétfő

A tegnap délelőtt mivel első vasárnapja volt a hónapnak itthon voltam és a délelőtti szolgálat(Mk.1:12-15) után megtartottuk a testvéri órát. Nyolcvan százalékos részvétel mellett eredményes volt a tanácskozás. Négy személyt vettünk vissza a gyülekezet úrvacsorázó tagjai közé, akik közül 3-an töredelmesen tettek bizonyságot arról hogyan állította helyre őket az Úr. A negyedik személy ágyban fekvő beteg és 3 hónappal ezelőtt volt elmarasztalva zúgolódó, panaszkodó magatartása miatt(itt a január 2.-i bejegyzés legvégén lehet olvasni az előzményt), de ő is összetört megváltozott és az őt meglátogatók is jó bizonyságot tettek róla. Nagy az öröm a gyülekezetben amikor helyreállást és megújulást tapasztalunk azok életében akik meg lettek fenyítve. Megfigyeltem és nagy igazság az, hogy amelyik gyülekezetben helyesen gyakorolják a fenyítéket, ott nem hogy eltávolodnának és elhűlnének a tagok a közösségtől, hanem annál inkább vágynak vissza. Azért imádkozunk hogy azok akik még fenyített állapotban vannak vagy ki vannak zárva ők is haza találjanak. A tegnapi örömök után azt mondhatom hogy nem alaptalan a reménykedésünk... Dicsőség az Úrnak!!!
Arról is döntöttünk hogy ezután a tinikkel(már odaértek néhányan a gyermekek közül) külön foglalkozás lesz vasárnap reggel. Az áhítat ideje alatt a kicsik számára a kisteremben míg a tiniknek itt az irodámban lesz a foglalkozás. A tinik tanításával a feleségem lett megbízva(a tegnap már megvlt az első alkalom). Az Úr adjon neki erőt! Egy óra után ért véget a tanácskozás.
Délután 4-re Micskére mentünk Jéminával, ahol a Préd. 4:1-8-ból szolgáltam és az Újszövetségből kerestük meg a választ a prédikátor által felvetett problémákra. Az elnyomottak részére, az irigyelt embereknek, az egyedülállók számára van megoldás!!! Annyira belemelegedtem a prédikációba hogy elrepült az idő és mielőtt a végére értem volna be kellett fejezzem. Rá is jöttek a testvérek hogy félbemaradt a prédikáció. Mondtam nekik hogy rájuk vár a befejezés...
Hat órára éppen hogy hazaértünk az esti alkalomra.
Nagyon sok szolgálat volt, pedig egy kicsit nehézkesen indult, de aztán egyik testvér(nő) a másik után osztotta meg a gyülekezettel azt amit az Úrtól kapott az elmúlt héten. Igehirdetés majd úrvacsora következett majd nyolc óra után kevéssel befejeződött az összejövetel. És még ezután következett a szolgálattevőkkel való foglalkozás. Már korábban úgy határoztunk hogy minden hónap első vasárnap estéjén a lelkimunkások számára külön foglalkozás lesz. Jó együttlétünk volt és ezért csak negyed tizenegykor tettünk pontot az alkalom végére. Így már érthető talán hogy miért írtam a tegnap este azt hogy fáradtnak tűnök(az is voltam, nemcsak annak látszottam) egy hosszabb bejegyzéshez.

Ma reggel fél tízkor Ferenczi Béla testvérrel már a margittai polgármesternek az irodájában voltunk. A kéczi roma gyülekezet ügyében kellett tárgyaljunk és mivel Kécz Margittához tartozik ezért ügyes bajos dolgaikat csak ott intézhetjük. hála az Úrnak eredményes volt a találkozó és elégedetten távozhattunk. Nem úgy mint a vasadi cigányok "elnöke" tőlem. Az úgy volt hogy a múlt hét csütörtök délutáján kopogtatott valaki az iroda ajtaján. Kinyitom és egy kis köpcös de nagyon magabiztos ember nyújtja a kezét kézfogásra és már lépne is be:
- Jó napot kívánok! Én vagyok a vasadi cigányok elnöke ís jöttem magához mer úgy tudom hogy maga meg a felekezetek elnöke, hogy tárgyaljunk - és elő is vett egy fényképes igazolványt ami arra szolgált hogy alátámassza állítását, de mielőtt jobban szemügyre vettem vona már el is tette
- Isten áldja! Én pedig Veress Efraim baptista lelkipásztor vagyok, de nem elnök. Nem Mihályfalvára akart ön menni?
- Nem, de nem baj, mer maga így is több mint én és biztos hogy tunna segíteni.
-Miről van szó kérem?
-Hát maga nem is tudja milyen nagy nyomorban élnek a romák Vasadon. Alig líteznek, betegek, nyomorultak, ház nélkül a szabad ég alatt veri űket az eső kulipintyókban laknak és nagyon nagyon szenvednek. Nagy segítség lenne ha maguk építenének nekünk házakat. Látom hogy magának mekkorát építettek itt és úgy gondoskudtam hogy ha nekünk csak olyan 4x4-es kis házikókat építenének az is megfelelne.
-Értem, értem én hogy az nagy segítség lenne, de azt hiszem hogy egyéb baj is van ott.
-Persze hogy van, tudom én. A lílek is fontos. Át is térítettem én sokat hívőnek. Mikor jöttek oda ezek a tesvírek(és sorolta a neveket) mondtam én az enyéimnek cigányul persze, hogy mások ne értsék. ""Álljatok oda a hívőkhöz és meglátjátok hogy majd lesz házatok is"". De há hiába lettek hívők mert nem ípitettek nekik házat. Igaz hogy hoznak néha egy-két rongyot, meg valami lejárt konzerveket de hát az nem nagy segítség... - és sorolta sorolta
-Tessék ide figyelni! Én ismerem azokat akik ott misszióznak és biztos hogy ők udják mire van szükség.
-Szó se rulla. A Bödű tesvír meg a Dániel nagyon komoly emberek viszont an egy másik ember is XY aki csak felvette a küfődiektül a fejpízt írtünk és eltette magának.
-Hát maga figyeljen akkor Bödő testvérékre.
-Igen igen de az a helyzet hogy nekik nincs olyan sok pínzük mint magának. Űk nem tudnak házat ípitni nekünk.
-Ne haragudjon, én sem tudok házat építeni maguknak, mert ezt sem én építettem, de ha nagyon sok pénzem lenne akkor sem építenék maguknak házat.
-Jó jó de legalább azt mondja meg hogy kik támogatják magát, adjon egy pár címet hollandokról, angolokról. Vagy tudja mit ha azt sem ad akkor segíccsen már azzal rajtam hogy ad nekem egy angol szótárt... majd én keresek sponzort
-Szótár az van de csak cd-n és maga azt nem tudná használni.
-Na, akkor a viszontlátásra!
-Viszontlátásra!
Ez az ember nem járt tehát sikerrel, de csak miután elment akkor villant be hogy miért jött ő hozzám. Tévedésből. Biztosan nem engem akart megtalálni hanem tényleg egy elnököt keresett, mégpedig a pünkösdiektől. Amikor köszöntött akkor azt mondta hogy a felekezetek elnöke vagyok és tényleg a helyi pünkösdi gyülekezet elöljárója egy alapítványnak az elnöke, melynek nevében benne van az a kitétel hogy "felekezetek közti". Itt a falunkban az elmúlt években volt is ilyen misszió a pünkösdiek részéről hogy szegény családokat támogattak azzal hogy házakat építettek nekik. Több család így került ide a faluba más vidékről és ezek nagy része mind a pünkösdi gyülekezethez tartozik. Valószínüleg ennek a híre jutott el a vasadi cigányokhoz, akiknek "többre" vágytak mint amit a baptisták adtak és ezért jött ide. Ha még egyszer megkeresne akkor már tudni fogom hogy hova irányítsam.

Na de térjünk vissza a mai naphoz...

Hazafelé jövet bementünk Szolnokházára(Pacalusa) ami tőlünk mintegy 4 km-re van a főútról egy kicsivel beljebb. Ez egy elég nagy kiterjedésű falu, de csupán néhány száz ember lakja. Nem mindenki magyar, de nagyjából még a román ajkúak is értenek magyarul. Van itt egy katolikus, egy református, egy ortodox és egy kis baptista imaház is. Pap viszont nincs, mert annyira kevesen lakják a falut. A kilencvenes években a mi gyülekezetünk vett itt egy kis házat, missziót kezdett és néhányan meg is tértek, de aztán egyesek elköltöztek mások pedig elmaradtak és ott maradt a kis imaház árván. Most megnéztük hogy milyen állapotban van és azon gondolkozunk hogy mi tegyünk a jövőben.

Délután elmentem meglátogatni azt a testvérnőt akit a tegnap vettünk vissza az úrvacsorázó tagok sorába és úrvacsorát vittem neki. Örömmel tapasztaltam hogy egészen más lelkiállapotban volt(pedig a fizikai állapota csk rosszabbodott) mint néhány hónappal ezelőtt. Áldott alkalmunk volt és a végén még a fiával(aki nem hívő) is tudtunk néhány szót váltani.
Ezután Kovács Tibor testvérékhez tértem be egy rövid időre ahol imádkoztunk majd megnéztem ifj. Kovács Tibornak az épülő házát és áldást kértem a munkálatokra.
Már hét óra is elmúlt mire Nagy Barnus testvérékhez is elértem, ahol a feleséget beutalták a kórházba, de még itthon volt. Együtt fohászkodtunk testi gyógyulásáért és egyéb fontos kérdésekben pedig tanácsért.

Vasárnap

Hosszú napom volt és most nagyon fáradtnak tűnök ahhoz, hogy a nap történéseit netre vessem. Inkább lepihenek, mert reggel jelenésem lesz a margittai polgármesternél. Holnap visszatérek...

Áldott az Úr!

Szombat este

Hála az Úrnak hogy különösebb baj nélkül elláthattam a kongresszuson jegyzői feladatomat és még hozzá is szólhattam a napirendi pontokhoz. Nagyon jó hangulatú és békés lelkületü kozgyülésünk volt a mai nap és ezt a velem utazó küldöttek is így látták. Olyan döntések születtek amelyek nagyon egységes látás nyomán jöttek létre. Egyszóval hasznos kongresszusunk volt. Dicsőség érte az Úrnak! Még ebéddel is készültek a kolozsváriak, a menü finom tejfölös töltöttkáposzta volt. Elég volt.

Hazafele jövet betértünk Goroszlóra is hogy hazavigyük az ottani küldötteket és közben a mieink is megcsodálták a goroszlói imaházat. Ez idő alatt hívott édesanyám és a blogomra irányította a figyelmet:
-Te Efraim, mit tettél ki a blogodra?
-Mire tetszik gondolni édesanyám?
-Hát... valami koldus kosár van ott
-Ja igen adományoknak
-De vedd le onnan fiam, mert egész éjszaka nem tudtam aludni miatta, hát te kéregetsz...?
-Nem édesanyám én egyáltalán nem kérek semmit, csak lehetőséget adok.
-De azért mégis félre lehet érteni...
...
...
...
Ezek után persze hogy elgondolkodtam azon ami édesanyám mondott. Tényleg lehet hogy másoknak is szó szerint szemet szúrt az a gomb. Akkor ezért magyarázattal tartozok. Miért is került oda és mi célt szolgál?

Kicsit korábbról kezdem. Néhány héttel ezelőtt írogattam arról hogy milyen nehezen lehetett itt internet kapcsolatot kiépíteni és hogy elég drága is. Erre fel az egyik olvasóm(M.o.) javasolta hogy tegyek ki egy ilyen gombot és ő de még lehet más is 4-5 Eurót átutalnak alkalomadtán és már az is segítség... Megvallom hogy nem igen fűztem sok reményt ehhez és még jelen pillanatban sem látom tényleg jelent e rövid távon valamit ez nekem, de maga az ötlet nagyon is elgondolkoztatott. Eddig is volt olyan aki innen informálódott és amikor az Úr indította adott nekem egy borítékot az Úr nevében. Aztán máskor többször is előfordult hogy vendégszolgálatok alkalmával nem csak a kimondott utiköltséget hanem annál többet is adtak a testvérek csak úgy zsebbe tiszteletdíjként. Azt tartom hogy amit az Úr Jézus nevében adnak és a bennem lakozó Lélek nem tiltakozik ellene azt elfogadhatom. Gondolom nemcsak én vagyok ezzel így hanem több szolgatársam is. Namármost előbb vagy utóbb lelkiismereti kérdés lesz az adóbevallásnál is az egyéb jövedelemhez való viszonyulás. Persze hogy amig nincs olyan magas fizetés amiből nyugodtan meg lehetne élni, addig szabadabbnak érzi magát az ember arra hogy egyéb jövedelmét ne érezze adókötelesnek. De vajon meddig? Mert ha 5 év múlva teszem fel, csak egy egyszerű vagyonosodási vizsgálatot tartanának nálam és a birtokolt vagyon fényében megnézik hogy én összesen mennyi adót is fizettem vajon lesz-e adóhátralékom? Ez valóban csak egy feltevés, mert ha lesz valamikor(Magyaroszágon már van és nagyon utánajár az APEH a szerzett vagyonnak ingatlannak, egy bizonyos érték fölött) vagyonosodási vizsgálat akkor az biztosan nem a lelkipásztorokon fog kezdődni, mert nem vagyunk olyan gazdagok. De mi van akkor ha egyik rosszakarónk(és az ördög az) feljelent az adóhatóságnál és tényleg gond van az adózással? Amerikában sajnos ismert lelkipásztor, misszióvezető került börtönbe adóügyek miatt.
A barátom javaslata azért ütött szöget a fejembe, mert ez egy nagyon jó megoldás arra nézve ha a lelkipásztort valaki vagy valakik támogatni akarják. Miért? Mert névre szólóan dokumentálva van az adomány, és a banki forgalom is ellenőrzőtt. Saját magam számára is világos hogy mennyi jövedelmem van pl. tiszteletdíjakból vagy más címeken és elszámolni is könnyebben tudok, ha valaki vagy valakik kiváncsiak rá. Legszívesebben már most minden vendégszolgálat után azt mondanám a pénztáros testvérnek amikor jönne hogy a markomba vagy a zsebembe tegye az "utiköltséget" hogy tessék inkább rákattintani a blogon az adomány gombra és ott átutalni ezt az összeget. De hát még nem fejlődött ide a világ. Messze van ez még mondhatnák mások. De én már most kijelentem hogy erre haladunk. Sokkal átláthatóbb, tisztább és egyszerűbb módja ez a pénzügyeknek. Szívesebben látnám ott ezt a gombot a Szövetségünk honlapján is és egyéb gyülekezetek oldalán is mert megkönnyíthetnénk az adakozást is...
Én személyesen kijelentem hogy nem rendültem meg pénzügyileg és nem vagyok olyan állapotban hogy rászorulnék akármilyen alamizsnára.
Nem új adományozókra várok, hanem azt szeretném hogy akik eddig közvetlen módon támogattak, azok közül akik tehetik ez újabb megoldást válasszák ha "utiköltséget" vagy internet elérést akarnak szponzorálni. E szándékom is inkább a nyiltság felé mutatna. Nem akarok zavarba jönni akkor ha valakinek kedve támadna jól megforgatni pénzügyileg. A célom az hogy ha érkezik adomány akkor arról rendszeres jelentést készítek. A felhasználásáról is. Miért ne?

Mivel ilyen eddig még nem volt ezért én megértem ha még az én édesanyám is nehezebben érti meg a szándékomat. Nem csodálkoznék azon sem ha más még ezekután is pénzhajhászással vádolna. Elszenvedem szeretetben.

Tehát ez a története annak a sárga gombnak. Hálás vagyok az Úrnak szüleimért és külön köszönet jár nekik azért mert felhívták a figyelmemet arra hogy magyarázattal tartozok a sárga gombért.

Munkakongresszus

Ma reggel 7 órakor indultunk el otthonról ide Kolozsvárra szövetségünk rendes évi közgyülésére. Az érszőllősi körzetből Hiri János és Ferenczi Béla testvér jött velem, de csatlakoztak hozzánk a margittaiak is Horváth Ferenc testvérrel majd a goroszlói és paniti küldötteket is felvettük. Így nyolcan érkeztünk meg éppen időben Kolozsvárra.

Délelőtt 10-kor
imaáhítattal kezdődött az összejövetel.
Veress Bálint(Kézdivásárhely) és
Papp Dezső(Biharpüspöki) bzdítottak imára a
Fil. 4:4-7 alapján. Az áhítat után megkezdődtek a kongresszus munkálatai és ezzel engem már ki is vontak a forgalomból. Ugyanis Gergely testvér javaslatára megválasztottak napi jegyzőnek, ezért most jegyzetelnem kell... (Gondolom más is rájött arra ha nekem írni kell akkor kevesebbet beszélek, ha pedig kevesebbet szólok, akkor hamarabb vége van a közgyülésnek :))

Majd este folytatom...

EGY ÉV

1Sám 7:12 Sámuel pedig vett egy követ, és felállítá Mispa és Sén között, és Ében-Háézernek nevezte el, mert mondá: Mindeddig megsegített minket az Úr!

Napra pontosan egy éve már hogy vezetem ezt a naplót. Őszintén megvallva amikor elkezdtem, nem gondoltam arra, hogy ilyen hosszan ki fogok tartani. Akik régtől ismernek azok tudják rólam: egyik gyengeségem(a sok közül) a rendszertelenség. Nem vagyok egy bulldog típus, aki amit megfog azt nem ereszti el, hanem ellenkezőleg, nagyon könnyen elengedtem, feladtam dolgokat ha ellenállásba ütköztem. Arra gondoltam hogy ha nyilvános naplót fogok vezetni akkor ez segíteni fog rajtam... Hiszem hogy Istentől kaptam a vezetést ebben a dologban és örömmel, de alázattal mondhatom hogy változtam. Hála Istennek! Nem egy könnyű feladat napi rendszerességgel publikálni, mert sokszor van egyéb fontosabb dolog is meg sokszor fáradt is voltam, de örülök annak hogy az egy éves próbán túljutottam. Igyekeztem a fejlécben megfogalmazott látás szerint írni. Ezért csak ritkább estekben olvashattatok tőlem prédikációt, és azt is csak vázlat formájában. Azonban a személyes történeteim hitem szerint ugyancsak prédikálnak. Adja az Úr hogy még több eredménnyel tehessem mint eddig! Ebben az egy évben sokszor gondoltam arra is hogy ha elérem az évfordulót akkor utána már lazábban veszem a naplóírást, mondjuk heti vagy havi rendszerességgel írok, de jelen pillanatban úgy érzem hogy hiányozna ha nem folytatnám.

Röviden összefoglalom hogy tapasztalatom szerint mi jelentett nehézséget és ugyanakkor mi volt az áldás a naplóírásban:

Teher:
1. Minden nap kell írni
2. Számon kell tartani a történteket
3. Őszintén írni, de úgy hogy lehetőleg ne botránkoztassak
4. Teljesen idegen emberek(még akár ellenséges érzelmúek is) sokat tudnak rólam
5. Nem törődni a gyalázkodó névtelenekel
6. Elviselni a jogos vagy jogtalan bírálatokat
7. Elszenvedni a megvetést egyes testvéreimtől a "magamutogatásért"

Áldás:
1. Ezen keresztül is formált az Úr
2. Példát adhattam és így most már én is többekről olvashatok
3. Imatámogatás
4. A bizonyságtételek gyümölcsei, örömei
5. Új testvéri kapcsolatok
6. Erősítés, bátorítás, támogatás- nem csak szavakban
7. Idő megtakarítás- nem kell sokszor elmondani ugyanazt
8. Napi Kapcsolattartás és ápolás barátaimmal a nagy távolságok ellenére is
9. Tehermegosztás
10. Feszültségoldás
...
...
...

Amint az látható több az áldás mint a teher ezért is nem nehéz folytatni. Az én Uram az Úr segítsen meg ebben!

Ma este már 8 órától volt az összejövetel mivel a múlt hétvégén előreálítottuk az órát. Azzal a szándékkal honosodott meg ez a gyakorlat hogy ha később kezdünk, akkor inkább elérnek az atyafiak az alkalomra. De hát ez nem éppen így van és erre a mai alkalom a bizonyíték, mert éppen hogy itt volt a gyülekezet tagságának a fele. Pedig vasárnap úrvacsorai alkalom lesz és az azt megelőző összejövetel végén tanácskozást szoktunk tartani. Ma este is vissza maradtunk és elhatároztuk hogy vasárnap délelőtt is tartunk egy testvéri órát, akkor amikor a nagytöbbség is ott van és csak este fog sor kerülni az úrvacsorára.
Meglátásom szerint ugyanis az úrvacsorai közösség gyakorlásának kulcsszerepe van egy gyülekezet életében. Amilyen módon gyakorolják olyan a lelkiállapot. Fontos tehát hogy odafigyeljünk egymásra és helyesen gyakoroljuk az úrvacsorai közösséget(csak az úrvacsorázzon, aki rendezett lelkiállapotban van és ezt a gyülekezet is így látja), hogy ne legyen sok erőtelen és alvó tag a gyülekezetben. Azonban gyülekezeti fegyelmet is csak úgy lehet tartani ha közös akarat van erre nézve. A közös akarat pedig akkor a legerősebb ha a nagytöbbség kinyilvánítja.
A testvéri órákon mindig felteszek három kérdést:
1. Ki az aki a legutóbbi alkalommal nem úrvacsorázott? -ha van ilyen akkor megkérdezzük hogy mi az oka, vagy hogy elhárult e az akadály előle, majd imádkozunk érte(vagy hálátadunk, vagykönyörgünk érte)
2.Ki az aki eddig úrvacsorázott, de most nem szabad a szíve az úrvacsorára- ha van ilyen akkkor úgyanúgy foglalkozunk vele
3. Kik azok akik már régóta nem úrvacsoráznak és nincsenek is jelen? -azért szoktam ezt is felemlegetni hogy el ne feledkezzünk róluk és név szerint imádkozzunk értük.

Mivel nem olyan kicsi gyülekezet a miénk hogy azonnal feltűnjön az ha valaki nem úrvacsorázik, vagy meggyengül, azért van szükség a fentiekre nehogy valaki elveszen a többi között. Áldott az Úr aki már eddig is cselekedett és helyreállított tagokat és aki ezután is kiigazít amikor erre szükség van. Legközelebb vasárnap délelőtt...


Most este fél tizenegy van és a feleségem még nem érkezett meg, de bármelyik pillanatban megjöhet. Úgy legyen! Ámen!

Csütörtök

Délelőtt Ferenczi Béla testvér a traktorral felszántott egy darabot az udvarból. Azért hogy legyen a feleségemnek kertészkedésre való hely. Ahogy elnéztem a felszántott földdarabot(kb. 3 árnyi terület) rögtön láttam hogy a feleségem nem ilyen nagy területre gondolt mikor egy kis zöldséges kertről álmodozott, de hát most már nincs mit tenni ill. nagyon is kell valamit bele tenni, ha már felszántották...
A délutánt egész estig családlátogatással töltöttem. Azokat keres(t)em meg akik gyülekezetünk nem úrvacsorázó tagjai, de szeretnének helyreállni. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért hogy ma is tapasztalhattam helyreállító kegyelmét testvéreim életében és hiszem hogy a folytatás még csak szebb és áldottabb lesz.

Ma ismét elért engem egy gyászhír Nagyváradról. Úgy hallottam hogy holnap, azaz pénteken lesz Bancsov testvérnek a temetése. Bancsov testvér volt az édesapja Józsa(szül.Bancsov) Krisztinának Barótról. Krisztinának és a gyászoló családnak innen is Urunk vigasztalását és áldott gondviselésének megtapasztalását kívánom! Imádkozzunk a gyászolókért!

Szerda este

Délután a szomszédban voltam ahol internetkapcsolatot kellett kiépíteni. Sajnos ezen a vidéken csak mobil internet lehetséges, ezért ahány mobiltelefon annyi féle illesztőprogram szükséges a hálózat kiépítéséhez. Miután internetről letöltöttem a megfelelő programokat végre összejött a kapcsolat, de hamar vége is lett, mert elfogyott az egység a mobilról. Fel kell azt is tölteni és azután lesz net. Elég macerás dolog tehát még itt Érszőllősön az internetre férkőzni, de lesz ez még jobb is... Visszaemlékszem arra hogy amikor Homoródszentmártonba(akkor ott még olyan kurblis telefonközpont volt kisasszonnyal együtt) költöztem 1997-ben akkor talán csak nekem volt számítógépem meg az iskolának, ahol számítástechnikát tanítottam. Mikor eljöttem onnan már majdnem minden 2. háznál volt számítógép, mostanra pedig már a net is természetes. Remélem hogy ittlakásom a falu virtuális infrastrukturájának a kiépítését is elősegíti.
Estére Micskére mentem ahol a 90. Zsoltárt olvastuk fel, aminek alapján tanultunk számolni és imádkozni...
Kevéssel azután hogy hazaérkeztem megjöttek apósomék és elvitték a feleségemet, akinek holnap és holnapután órái lesznek. Így most csak én vagyok itthon a gyerekekkel, akik már javában alusznak. Remélem mostanra a feleségem is megérkezett minden gond nélkül Debrecenbe... Adja az Úr hogy úgy legyen!

Szerda

A tegnap délután elindultam Váradra, mert estére a Betlehem gyülekezet ijúsága között kellett szolgálnom. Az volt a tervem hogy előtte meglátogatom Biharpüspökiben Kiss(Szilágyi) Anikóékat, akik ugyancsak a Betlehem gyülekezetből valók. Annyit tudtam hogy Biharpüspökiben a nyagykanyarral szemben levő utca az övék és abban a 10-es szám alatt laknak. Gondoltam ennyi elég és amikor majd ott leszek akkor megcsöngetem őket a részletekért. Igen ám de -ilyen is van- röviddel azelőtt hogy odaértem volna meghalt az Orange hálózat. Senkit sem lehetett hívni és hívást sem fogadhattam. Nagy kanyar pedig több is van Biharpüspökiben... Az egyikben befordultam egy kis utcába és a 10-es szám előtt megálltam majd csöngettem mire kijött egy hölgy.
-Jó napot kívánok, Kiss Anikót keresem!
-Jó napot kívánok, Nagy Anikó vagyok.
-Örvendek a találkozásnak, de nem tetszik tudni hogy Kiss Anikóék hol laknak?
- Egészen biztos ön abban hogy nem Nagy Anikót keresi?
-Igen, csak nekem azt mondták hogy a nagykanyar után forduljak be egy kis utcába és ott a 10-es szám Kiss Anikó lakik.
-Hát akkor ön kétszer fordult egyszer jobbra, majd balra mert itt én lakom Nagy Anikó- és igaza volt, az első letérő után több utca is elém tárult...
Mivel én Kiss Anikóékhoz akartam eljutni egyet fordultam és haladtam tovább és végül-utca(?)gyerekek segítségével- meg is találtam őket. Ki gondolta volna hogy Kiss Anikó és Nagy Anikó is ugyanabban a helységben csak más utcában, de ugyancsak 10-es szám alatt laknak...
Hála legyen a Mindenhatónak, hogy ha az Orange meg is halt néhány órára, a mennyei navigációs központ működött....
Beszélgetés majd imádkozás és indultam tovább az ifire. Jó hangulatú és tartalmas alkalom után rövid beszélgetés még az elöljárókkal és indulhattam is haza. Az úton még néhány beszélgetésre is sor került- feléledt az Orange- Fehér Andrissal és Gál Gabival és már haza is értem. Idejében, mert a feleségem még ébren volt.

Kedd

Szalárdon ma van temetés. Cséki Margit testvérnő rövid és gyors lefolyású betegség után 63 évesen költözött el e földi létből.

A másik temetésről pedig a főtitkár testvér értesített.

Kedves Testvéreim


Vass Márta testvérnő temetésének ideje most már ismert. Csütörtökön
délután 2 órakor, lesz Marosvásárhelyen a remeteszegi temetőben. Kérjük
azok, akik nem ismerik a várost, vagy észak (Kolozsvár) felől érkeznek a
városban gyűljenek össze a város bejáratánál található Metró áruház
parkolójában 1 órára. Innen el lesznek vezetve a temetőbe.

Szeretettel

Kovács József