Csütörtök

Reggelre alaposan lehült az idő, alig 14-15 Celsius fok volt, majd később valamivel fennebb kúszott a hőmérő higanyszála, de akkor is csak 19-20 körül mozgott. Esett az eső egész délelőtt és azon tünődtem, milyen érdekes az hogy egyik nap 34 fokos kánikula másik nap pedig 20 fok alatt marad a hőmérséklet. Vannak keresztyének is akik így tengetik hétköznapjaikat. Egyszer tüzesek veszettül, másszor hidegek mint a jégcsap. Az emberfia pedig tünődik...milyen érdekes az hogy... Én nem akarok ilyen szeszélyes keresztyén lenni! Sokkal inkább akarok fegyelmezett, a változásokat is inkább csendben, szerényen megélő, ember lenni, aki Krisztusba vetett hitét hitelesen éli meg ebben a bizonytalan világban.

Délután elvittem a kocsit a gumishoz, mert valami szeget szedtem fel valahol és állandóan eresztett a bal hátsó kerék. Olyan régen jártam náluk (van már egy éve legalább), hogy nem is tudtam milyen árban dolgoznak. Gondoltam egy év alatt biztosan az infláció(6-7százalék) meg miegymás miatt lesz vagy 8-9 RON, mert legutóbb olyan 5-6 RON-ra emlékeztem. Azonban a román nemzetgazdaság fejlődésének cáfolhatatlan bizonyitékaként el kellett fogadjam, hogy a szolgáltatás díja 11,5 RON. Adtam 12-t, de azért ezen is elgondolkodtam... Hallom és olvasom rendületlenül hogy így meg úgy szárnyal a GDP, de eddig ezt inkább csak virtuális igazságként éltem meg. Makro szinten ezt biztosan tapasztalták eddig is a közgazdászok, vállalat vezetők, de most már mikroszinten is húsbavágó ez a fejlődés. Úgy veszem észre hogy a szolgáltató ipar tartja a legjobban a lépést e fejlődéssel, mert a termelésben mintha nem lenne ez a növekedés. Tény hogy fejlődünk, még ha először nem is a kisember élvezi a fejlődés gyönyöreit majd csak eljut hozzá is egy-két csepp belőle. Na ennyi elég is lesz a közgazdasági gondolatkörbe illő eszmefuttatásból.
Este hatra Bölönbe mentünk bibliaórára Juditkával. Az összejövetel után még hosszabban elbeszélgettünk Grétiéknél(május vége óta menyasszony) a nem oly távoli jövőjéről. Adott az imatéma vele kapcsolatosan. Kilencre érkeztem haza és a feleségem éppen akkor indult Etelkával(orvosnő, a gyülekezetünk tagja 2003-tól) a női körbe(inkább 3szögbe, mert 3-an voltak) beszélgetni-imádkozni. Még mindig nem jött haza(22.35 a pontos idő jelenleg), lehet hogy így törleszt a tegnap estéért :) Biztosan jól telik nekik, az Úr hallgassa meg imájukat!!!

Ez idő alatt végiglapozgattam a frissen érkezett júliusi "Szeretet" lapot és megakadt a szemem a gyászrovaton, mert láttam hogy egy idős lelkipásztornak a feleségét is eltemették. Megrőkönyödve olvasom hogy "Közel negyedszázan voltak, akik kikisérték.............megpihent földi maradványait a sírkertbe". Vagyis közel 25-en. Ez nem létezik, egy akkora nagyvárosban, ahol több száz baptista gyülekezeti tag van, csak 25-en mennek el a volt lelkipásztor feleségének a temetésére? Ilyen nincs!- kiáltok fel....olvasom tovább...."Koporsója mögött özvegyen maradt férje, ...,családtagjai, rokonok, ismerősök, jóbarátok..." Ezután egy rövid nekrológ, majd folytatódik a tudósítás: "közel tíz lelkipásztor is kifejezte részvétét....a gyülekezet énekkara...alkalmi szolgálatokkal vigasztalta a gyászolókat." Elkezdtem számolgatni: 10 lelkipásztor+családtagok minimum 10-en(de lehet hogy többen)+ jóbarátok, ez már 25 körül van. Hol van akkor még az énekkar? Nem jön hogy elhiggyem ezt a negyedszázadnyi tömeget. Biztosan rosszul számoltak, vagy ami még valószínübb rosszul fogalmazott a tudósító. Lehet hogy negyedezredet akart írni? Inkább gondolom hogy lehettek vagy 250-en a temetésen...a valószínűséghez ez áll közelebb. A tanulság ebből a számomra az hogy a számokat számokkal a szöveget pedig betükkel ajánlatos megjeleníteni. Még 25 évesen, amikor rendkívüli módon akartam érzékeltetni a koromat akkor én is azt mondtam, hogy negyedszázad van már mögöttem. Ez olyan súlyosnak hatott. Talán a fentebb említett estben is súlyozni akart a tudósító...ezen gondolatok összegzése után következtetek: Biztosan a gyászolók létszámát tekintve is méltóságos volt a gyásszertartás.