Hétfő

Nem könnyű most nekem.
Ma többször próbáltam megfogalmazni magamban mit is fogok ide írni, de mire ideültem mind silánynak tűnik.
Reggel a telefon ébresztett, de nem esett rosszul, mert az én drága kicsi szivem volt a vonal másik végén. Ő akkor még úton volt és váltottunk néhány szót. Mire Debrecenbe érkezett már dél is elmúlt, kérdeztem tőle, hogy mit üzensz a hűséges olvasóidnak, csak annyit mondott, hogy szerencsésen megérkezett, hála az Úrnak! Erre én: Dehát azt ígérted, hogy mobilon majd leadod nekem, hogy mit is írjak. -Most nem mobilon beszélünk, hanem vezetékesen.-így felelt.
Gondoltam este még felhívom hátha többet tudok meg, de már nagyon fáradt volt az előbb mikor beszéltünk és csak annyit üzent, hogy az ÚR ÁLDJON MINDENKIT ÉS IMÁDKOZZATOK ÉRTE!
Sajnos Steiner István bácsinak Budapestre kellett utaznia így a vele tervezett közös program ugrott.
Szerda reggeltől lesz Efraim a táborban a váradi fiatalokkal. Röviden ennyi, amit megtudtam.
Itthon nem sok új volt a nap alatt, hacsak az nem, hogy a hosszú kánikula után ma volt néhány csepp eső.
A gyerekek szépen játszodtak egész nap. Kora délután átjöttek Daniék a szomszédból és nagy dologba fogtak az enyémekkel, rögtönöztek egy buszt a vadrács és a 4 "levetett" nyárigumi segítségével és azzal játszodtak. Rákérdeztem, hogy mit csinálnak és azt felelték, hogy hétköznapi emberest játszunk. Nagyon tetszett a dolog és egy pár percig figyeltem mi is történik, mentek munkába, bankba, üzletbe, még a rendőr is megállította őket közben.:)
Tulajdonképpen én is ezt játszodtam egész nap. Mostam, főzetem, takarítottam, befejeztem néhány nadrág renoválását, fogadtam a barátnőimet... (úgyhogy a háziasszony konferencia ma is megvolt több felvonásban:))
Kaptam néhány dobozt is a közelgő költözésre való tekintettel, holnap talán el is kezdhetem a dobozolást.(De nem úgy, mint Tóték, Margóvágó nem szükségeltetik).
Igazából nem is jó rágondolni, hogy erre van szükség, de hiszem, hogy az Úr segítségével menni fog és minden rendben lesz.
Még valami eszembejutott: Délelőtt egy nagyon kedves női hang hívott fel telefonon és azt kérdezte:
-Baptista kirendeltség?
-Nem kirendeltség-mondom, de azt hiszem jó helyen jár, baptisták vagyunk.
-Akkor az elnök úrral szeretnék beszélni.
-A lelkipásztorra tetszik gondolni?
-Azt hiszem igen.
-Ő most nem elérhető.
-Szeretnék valami személyes telefonszámot kapni.
-Ki keresi?
-Egy bizonyos cégtől vagyok egy titkárnő, több felvilágosítást nem adhatok.
-Akkor én sem.
-Abban maradtunk, hogy ezen a számon még próbálkozhatnak később is, hátha szerencséjük lesz.

Milyen különös is a világ, mindenendet elkéri, de semmit nem ad cserébe. Kizsigerel, megfoszt a javaidtól..stb.
Az ÚrJézus pedig még az életét is odadta, hogy mi élhessünk és megszabaduljunk a bűneinktől.
Csak azt kéri, amire nekünk úgy sincs szükségünk a terhetket, gondokat, bűnöket, cserébe pedig örök életet ad.Nem tudom ki lehetett a titokzatos telefonáló, de ha ő nem mutatkozott be én sem tárulkoztam ki előtte. A Jó Istent bárki megismerheti aki akarja, viszont neki bemutatkozni, már nem szükséges, mert minden tud rólunk akár akarjuk akár nem. Jobb minnél előbb tisztázni vele ezt a dolgot, nehogy késő legyen!!!
Kérlek imádkozzatok értem is, mert nem könnyű egyedül itthon három gyermekkel. Különösen ilyenkor este hiányzik Efraim, mikor a gyermekek már alusznak és nincs kihez szóljak.
De, tudom, hogy az én Uram velem van és átsegít a nehezebb napokon is, főleg, ha nem egyedül kérem.
Szüntelen imádkozzatok , mindenért hálát adjatok!