2007. július 29., vasárnap

Szombat

Szombaton reggel 8 óra után indultam el Jéminával a Hargita Táborba, és az Úr segítségével meg is érkeztünk oda 10 órára. A hétfői Missziókerületi gyűlést erre a napra hoztuk előbbre, mert Borzási István testvér hétfőn Lengyelországba utazik egy konferenciára. Az öt vezető közül csak Tőtős testvér hiányzott aki a Szilágyságban van.
Testvéri egyetértésben és jó légkörben folyt le a tanácskozás, amelyen a székelyföldi missziót érintő aktuális kérdésekre kerestük együtt a választ. A megbeszélés egyik eredménye az, hogy Kelemen J. Sándor marosvásárhelyi lelkipásztort a gyergyói, Kiss Zoltán sepsiszentgyörgyi lelkipásztort pedig a csíkszeredai gyülekezet ügyintézésével bíztuk meg.
Megterveztük a homoródszentmártoni 100 éves jubileum és diakónus avatás programját melyre 2007 aug. 5-én kerül sor.
Meghatároztuk az őszi hálaadónap programját és szolgálattevőit. Erre a hálaadónapra szeptember 9-én kerül sor a Hargita Keresztyén Táborban és itt lesz alkalom arra, hogy a baróti gyülekezetből és körzetből, vagy még akár máshonnan is jelentkezők bemerítkezzenek.
Egy óra után végeztünk a tanácskozással melyet imádsággal zártunk. Ott ebédeltünk a Táborban és én még maradtam az esti szolgálatra is.
Az esti evangélizáció alap igéje a Ján 5: 24-29 volt
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.

Örültem annak hogy az igehirdetés végén hatan előre jöttek megvallani azt, hogy meghallották az Úr Jézus szavát és hittel az Ő kezébe helyezik életüket. Az Úr áldja meg őket! Az egyik a hat közül, aki előrejött Kónya Noémi volt Barótról. Hálás vagyok az Úrnak hogy az összejövetel után vele is tudtam imádkozni és megvallhatta minden bűnét Krisztusnak aki el is vette azokat és egy új élettel ajándékozta meg. Nagyon jó volt látni arcán a szabadság örömét. Dicsőség az Úrnak! Már csak ezért is megérte felmenni...
Az imádkozásokkal elnyúlt egy kicsit az idő és 3/4 11 volt mikor elindultam hazafelé. Egész végig énekeltünk azzal a két ürmösi atyafival(Bódi Sándor és Bódi András), akik a Táborban dolgoznak és én vittem haza őket. Ezért csak későre értem haza, 0.45-kor léptem be a házba Jéminával, aki hűségesen
követett egész nap.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Itt hozzá(m) szólhatsz...