A mai nap standby módban csepegett. Azt vettem észre hogy a nagy meleg mián(ez eredeti székely kifejezés) lelassult az idő, ami nem baj..., de mégis rövid.
Elmaradt munkáimat próbáltam meg behozni ill. elkezdeni. Van belőlük elég... sokszor kérdezem magamtól hogy miért jó ez nekem? Ennyi mindent felvállalni, elvállalni úgy a lelki mint a fizikai(számtástechnika) munka területén... nem egy hálás dolog. Folyamatosan tanulom azt, hogy nemet mondjak, de még eddig kevés az eredmény..., mégsem adom fel.
Mirjám már a reggel lázas volt és egész nap az ágyat nyomta. Fájt a feje és nagyon rosszul érezte magát. Lehet hogy napszúrást kapott... az Úr gyógytsa meg! Judit estére lett rosszul, annyira fájt a feje hogy nem is tudta magát türtőzteni, hangosan sírdogált végül belealudt... remélem hogy csak egynapos betegség. Jéminának semmi baja, egész nap játszik, fürdik, csavarog(szegény szomszédok...) éli a kis négyévesek szabad életét... A feleségem pedig folyamatosan háziasszony konzultációkat szervez(ma is voltak itt egy néhányan:), és nincs is ellenemre. Az Úr áldja meg őket! Bárcsak mindegyik kismama, feleség, szomszéd megismerné rajtunk keresztül az Úr Jézust! Hogy ez mennyire nem utópisztikus óhaj, annak egyik bizonytéka az hogy az egyik szomszédasszony már ujjászületett! Dicsőség az Úrnak!
Egy óra távollét után hazajött a szomszédból és máris hívta telefonon. Kérdezem tőle:
-Nem tudtatok mindent megbeszélni?
-Hát nem ismered a viccet a két börtönviselt nőről?
-...?-15 évig voltak a börtönben mint cellatársak és amikor kiengedték őket még a börtön kapujában is beszélgettek vagy két órát.
Erre nem tudtam mit válaszolni. Talált... sülyedt...!
Érdekes az élet..., de hogy milyen jó azt csak az tudja(mint én is) akinek az Úr Jézus mindent megbocsátott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...