2007. július 10., kedd

Kedd

A ma reggeli igéből http://www.baptist.hu/index.php?m=15 az a gondolat foglalkoztatott, hogy miért nem volt szabad vassal faragott köveket felhasználni az oltárépítésnél... Egyáltalán nem volt szabad faragni("ép" kövek, Károli ford.) vagy csak vassal nem volt szabad faragni, másképp igen?
Az mindenképen bizonyos hogy a mi Istenünk kényes arra ami az övé. Abból senki el ne vegyen, le ne faragjon. Az is biztos hogy akkoriban a filiszteusok,kánaániak voltak azok akik a vaseszközöket "gyártották". Isten szent oltárát pedig, nehogy már az idegen istent tisztelő vasműves szerszámával faragják...
Megértettem hogy nem mindegy miből és hogyan építünk az Úrnak, akár imaházat akár Teológiát...
Ma délelőtt sikerült beszélnem Kovács Gyula testvérrel, a bihari missziókerület elnökével a 125 éves jubileum és beiktatás időpontjáról. Remélem hogy minden rendben lesz.
11 óra körül elindultam Csernátonba, mert a hűséges harcostárs(VWT4-es) is ápolásra szorul. Olajra és kemény rugalmasságra(lengéscsillapitókra) vágyik. Benedek Barna meg is adja neki az elkövetkező két napban. Én addig nélkülözni vagyok kénytelen a társaságát, ami nem lesz könnyű, mert már több mint 150000 km-t futottunk együtt. A Benedek családnál míg vártam Barnit, volt idő néhány szót váltani a szülőkkel. Megtudtam hogy Csabi(a legnagyobb fiú) valószínüleg Olaszországban van, az Évike pedig Sepsiszentgyörgyön készül nővérkének és csak a legkisebb fiú(Barni) van csak otthon velük. Megkináltak kávéval és mire befejeztük az imádkozást, már meg is érkezett az ifjú szerelő. Miután otthagytam a kocsit, Gál Gabi jött értem és hozzájuk csapódva keveredtem Brassón keresztül haza, a csordával egyidőben.
Útközben sikerült elmondani nekik azt a csodaszép történetet amit, az Úr vezetésével éltem meg 1994-ben. Ugyanis 2007 július 9-én volt 13 éve annak, hogy egy evangelizációs összejövetel végén a Sepsiszentgyörgy-i imaház karzatán, (akkor még csak) Jakab Mártit feleségül kértem. (Ha valaki kiváncsi rá írjon egy mailt és ha több is jön akkor talán lesz kedvem leírni...de ide most hosszú lenne)
Érdeklődve hallgatták végig(Gabi, a felesége Jutka, és a Jutka húga Laura) és remélem hogy ez a bizonyságtétel sem volt hiába. Az én Uram az Úr hallgasson meg!
U.i. Azt hiszem ilyen korán még nem írtam blogot, de most ideje hamarabb túl lenni rajta mert....pihenni is kell.Ez a medve itt császkál Barót határában
fotó: Gál Gábor

1 megjegyzés:

  1. Kedves Efraim,
    szívesen hallgatnám meg, illetve olvasnám el, hogyan kaptad ajándékba Mártit Istentől.
    Remélem mást is érdekel, és be fogod írni.
    Azért én is hűséges olvasód vagyok, nemcsak a közelebbi családtagjaid. Minden bejegyzésed elolvastam eddig. :)))
    Üdvözlöm teljes családodat, az Úr áldjon meg titeket.
    szeretettel Erika.

    VálaszTörlés

Itt hozzá(m) szólhatsz...