Szerda

A tegnap volt Szirtes András temetése. Lehet hogy kevesebben ismerik mint ahányan kellene, de mégis azt mondom, hogy a legismertebb lekipásztorok közé tartozott, mivel éveken át az ÁHÍTAT egyik szerkesztője volt. Együtt kezdtük tanulmányainkat a Teológián '92-ben így osztálytársak lehettünk. Ő egy nagyon lelkiismeretes, pontos, okos, a lényegre koncentráló személyiség volt. Sokkal inkább volt befeleforduló, a gondokat inkább magában emésztő, mint a bajokat vagy problémákat kibeszélő, másokkal megosztó testvér. Ez volt az egyik erőssége a többi mellett, de ez volt a gyengesége is. Doktori címével(2003-ban szerezte az Evangélikus Teológián) egyáltalán nem hivalkodott, pedig sokkal jobban megdolgozott érte mint talán mások... Emlékszem a legutóbbi találkozásunkra, amire Gödöllőn került sor 2004 decemberében a gyülekezetben. Édesapámmal jártunk akkor ott, éppen a december 5.-i népszavazás előtt és nagyon nagy szeretettel fogadott. Rövid beszélgetésünk tartalmas és áldásos volt. Láttam hogy mi mindent végzett el benne az Úr, a gyakorló lelkipásztorban. Imaházat terveztek és építettek a gödöllői gyülekezettel, amióta ő volt ott a pásztor. Nagy gondot fordított arra hogy minden szabályosan, törvényesen és jó rendben haladjon, mind a tervezés mind a kivitelezés folyamatában. Ami hiányossága lehetett a szolgálatában(mint ahogyan valamennyiünknek van), azt az Úr bőségesen kipótolta. Súlyos betegségével egyáltalán nem akarta terhelni a gyülekezetet, ezért ameddig egészségi állapota engedte, eleget tett lelkipásztori kötelezettségének. Türelemmel és alázattal viselte megpróbáltatásait addig míg az Úr hazahívta. Hátramaradt özvegye és árvája legyen és maradjon az Úr oltalmában és a mi figyelmünkben! Andrásnak pedig üzenem e virtuális csatornán(majd az angyalok továbbítják) hogy:"... megmarad mit Jézusért tettél" és lesz jutalom. Viszontlátásra Testvérem!

Végül egy korábbi, 2004 karácsonyára írott cikkét másolom be ide a Baptista Magazinból:

A világ megváltója

Krisztus, megváltás, világ: micsoda ellentmondás feszül e szavak mögött! "A világ nem ismerte meg őt" (Jn 1,10) - a világ megváltóját! Karácsony evangéliumáról gondolkozva keresem, hogyan lehetne e feszültséget feloldani. Úgy tűnik, Krisztus inkább csak a hívők megváltója. Lehet, hogy igazítani kellene hitvallásomon?

Logikus megoldásokat kereső emberi értelmem egy pillanatra kapaszkodót lát azok tanításában, akik az isteni eleve elrendelés felől próbálják e kérdést megoldani. Eszerint Krisztus csak azokért halt meg, akiket Isten előre kiválasztott az üdvösségre. Ekkor nem éri "csorba" Isten fenségét, nem lesz hiábavaló Krisztus egyetlen csepp vére sem, mert akikért odaadta magát, azok biztosan az övéi is lesznek. De az ige - "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4) - elbizonytalanít e gondolatmenet igazsága felől.
Más irányba indulok. Megváltója a világnak - de hol is van ez a világ? Mindenütt és mindenkiben. Ez túl nagy számomra, nem tudom befogni. Itt ismét elakadok.
Akkor hol van a világ? Bennem. Igen, legelőször ezt kell látnom. Isten teremtett engem, de a tőle kapott élet sodrában újra meg újra szem elől tévesztem, ellene fordulok, megtagadom őt. A világ, minden ellentmondásosságával együtt, én vagyok. Krisztus a világ megváltója, ezt most így vallom: az én megváltóm. Itt kell ma kezdenem mindent. Csak ezután léphetek tovább.
Hol van a világ még? Körülöttem. És nem is kicsi. Itt élnek egészen közel hozzám. Többeket jól ismerek, másokkal csak köszönni szoktunk egymásnak. Vannak, akikről mindenki látja, hogy életük kisiklott, és vannak, akik úgy általában "rendben" vannak. Mióta magamat világnak láttam meg, őket is másként látom. És Krisztust is. A világ megváltója, a szomszédaim, barátaim, munkatársaim megváltója. Az egész világ elérhetetlen számomra, de ez a világ nem.
"Üdvözítő született ma nektek" (Lk 2,11) - az angyali üzenet ma ismét nekem szól, és ezzel újra elindulhatok az én világomba. E kettővel megelégszem. Krisztus a világ megváltója.

"Nekem azért a világért kell élnem, amelyért Krisztus meghalt." (Dr. Somogyi Barnabás)


Szirtes András