Kedd

Ma öt éve annak hogy a jelenlegi gyülekezetemnek, a barótinak a meghívására igent mondtam. A baróti gyülekezet puhatolódzó kérésre 2002 május végén nemet mondtam, de arra kértek hogy legalább imádkozzak mielőtt a hivatalos meghívóra válaszolnék. Miután megígértem hogy megkérdezem az Urat hazamentem Homoródszentmártonba és azt kértem az Úrtól: hogyha nekem Barótra kell mennem(ahová nem kívánkoztam, mert nagyon jól éreztem magam akkori helyemen) akkor legyen úgy hogy a barótiak meghívó levele a hetedik hónap 17. napján érkezzen meg hozzám. Miért kértem ezt? Hát ezért: " A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén." 1Móz. 8:4
Ezt a jelet kértem az Úrtól remélve, hogy elég nehéz feladat elé állítom, ha tényleg azt akarja hogy Barótra menjek. Senkinek nem szóltam erről a jelről, még a feleségemnek sem. A barótiak június elején már megszavazták a meghívásomat, de a meghívót nem küldték el, mewrt hol az egyik hol a másik vezető hiányzott és nem tudták aláírni a levelet. Ezt utólag sikerült kideríteni. Elég az hozzá hogy a 7. hónap 17. napján, nem is a rendes postával(ami délben nem hozta és már fellélegezve mentem tovább) hanem mivel ajánlott küldeményként adták fel, a délutáni különjárattal érkezett meg hozzánk. Mivel én akkor délután és este a körzetben voltam és abban a tudatban hogy maradok, még biztattam is a testvéreket, csak másnap reggel értesültem a levél érkezéséről. Nagyon megdöbbentem amikor a feleségem kezembe adta a levelet és megláttam rajta a baróti bélyegzőt. Rögtön mondtam neki hogy költözünk Barótra. Azt kérdezte, hogy nem kellene ezért imádkozni? Erre mondtam, hogy hát pontosan ez volt a válasz az imádságra.
Ez volt röviden az idekerülésem története. Nem a magam akaratából jöttem ide, de nagyon megszerettem a szülővárosomat és az itteni gyülekezetet, valamint a körzetet. Nehéz innen elmenni..., de most is engedelmeskedek (http://vefraim.blogspot.com/2007_04_22_archive.html) mint akkor, és hiszem hogy ott is(Érszőllős) szeretni fogom. Ennyit a múltról és az isteni vezetésről... Jó volt erre mind emlékezni a mai napon...
Reggel kimentem Mirjámmal és Jéminával a Hargita Táborba, hogy találkozzak a Tábor szponzoraival(dr.Steiner István és más külföldiek), akik már évek óta adakoznak a Hargita Tábor javára, és ezért tudjuk tartani a kedvezményes árat(50 százalék) még mindig a táborozóknak. Steiner testvér megajándékozott egy laptoppal, aminek roppant örültem, mert eddig még nem volt nekem. Már régebb megfogalmazódott benne a szándék, de csak most tudta elhozni. Magamnak nem is vettem volna, de így örömmel fogadtam, hálát adtam érte az Úrnak és megköszöntem Steiner testvérnek. Elvittem őket délután Segesvárra, hogy ismerkedjenek a tájjal és a történelemmel. Estére értünk vissza a vacsorára.
Mirjám és Jémina addig elvoltak a Táborban ahol a tiniknek kezdődött tegnap egy új turnus. 23 óra után érkeztünk csak haza, ahol a feleségem (the super wife) a kedvenc csemegémmel(rántott cukkini) várt. Holnap itthon leszek...