Szerda-Csütörtök

A tegnap este 8 óra körül gondoltam, hogy lepihenek egy órára és azután majd megírom a bejegyzést, de mikor megébredtem hajnali 3 óra volt. Csak ma reggel keltem fel és igazolom a ma reggeli igét, amiben az áll hogy: "Hajlék az örökkévaló Isten..." Oltalom és nyugalom van benne. Biztosan a múlt napok fáradtsága jött ki rajtam, de az is igaz hogy elég rosszul is voltam valamitől(talán a dinnyétől...nem tudom). Ma reggel már jobban érzem magam, de most sem vagyok egészen jól. Imádkozom és remélem hogy mire Brassóba érek helyrejövök. Ma este a csíkszeredai gyülekezetben fogok szolgálni, mert szükséges őket meglátogatni(missziókerületi elnöki feladatomhoz tartozik). Ha onnan hazaérek folytatom...
Sajnos a mai napon nem minden úgy történt ahogy én elterveztem és azzal sem akarom vigasztalni magam hogy ennek így kellett történnie. Kezdem ott hogy később találkoztam Brassóban a vendégekkel, akiket a törcsvári kastélyhoz kellett elkalauzolni, mint ahogy korábban a napot beütemeztem. A feleségem is elkísért és az volt a számításom, hogy 4-5 óráig velük leszek és majd vagy vonattal, vagy Borzási Gyula testvérrel elindulok Csíkszeredába az újból elinduló hétköznapi összejövetelre, ez idő alatt pedig a feleségem kalauzolja tovább a vendégeket és ő jön majd utánam Csíkba. Még úgy indultam el Branba hogy elég ha 5-re visszaérek, mert akkor indulunk Gyulával tovább. Azonban valami közbejött és Gyula testvér szólt telefonon hogy nem tud ma visszaindulni csak holnap. Felhívtam Kui Bálintot(csikszeredai gyül. elöljáró) hogy mi legyen és abban állapodtunk meg hogy egy másik alkalommal bepótolom a mai alkalmat. A fő az hogy újra elindulhattak a csütörtök esti bibliaórák. Pedig nagyon szerettem volna ma ott lenni...
A többi nem várt információ is elért. A nagybátyám felesége hívott fel hogy megjött a szövettani eredmény és nagyon nehezen viseli ezeket a perceket, órákat. Kérte hogy támogassuk nagyon imában.
Édesapám is nagyon rosszul lett. Egy nehéz epekrízis ágyba döntötte. Le kellett mondja az aradi útját erre a hétvégére. Ernő öcsém vállalta hogy elmegy és szolgálni fog ott a bemerítésen és az azt megelőző ev. alkalmakon.
Miközben haladtunk este a Tábor felé azzal az utánfutóval, amiben különféle eszközöket csomagokat szállítottunk a Táborba, a kocsi sebességváltója megadta magát. Semmilyen más sebességbe nem lehetett tenni csak 3-ba és 4-be. Ha meg kellett állni, nehezen indult hármasba, ha pedig mehettünk volna nem tudtunk csak 4-esbe haladni. Az utánfutón is csak a pozició lámpák világítottak. Nem volt tehát egy könnyű utunk. Meglátogattam édesapámat aki a Tábor melletti házában van és miután néhány szót váltottunk, a feleségemmel imádkoztunk érte. Aki ismeri és vállalhatja tegye velünk együtt ezt ezután is, mert nagyon sokat jelent ha többen is imádkozunk egy célért.
Csak fél tizenkettőkor indultunk haza és negyed kettőre árkeztünk meg. A gyermekeink a szomszédban(Gál Jutkáéknál) alusznak. Az első és az utolsó ott volt egész nap, a két középső Otiéknál volt napközben, de estére ők is a testvéreik mellé kerültek. Nagy nap volt a Gál családban, mert Szilvikének ma születésnapja volt. Nem tudom hogy viselték a szülők a mi gyerekeinket(biztos nem volt egyszerű), de éjjel 2 óra van és még nem hozták haza őket, tehát valahogy sikerült nekik. Nagy köszönettel tartozunk nekik az Úr gondviselése mellett. Az Úr áldja meg őket! (Lehet nem gyerek áldásra gondolnak a mai nap után..., de miért ne....:)