2007. július 30., hétfő
Re-post
Hát... most mindenki láthatja mi mindenre képes egy feleség, aki anya, háziasszony, varrónő, szakácsnő, titkárnő...és még mi minden... és erre azt mondják, hogy "foglalkozás nélküli"...? (vefraim)
Hétfő
Nem könnyű most nekem.
Ma többször próbáltam megfogalmazni magamban mit is fogok ide írni, de mire ideültem mind silánynak tűnik.
Reggel a telefon ébresztett, de nem esett rosszul, mert az én drága kicsi szivem volt a vonal másik végén. Ő akkor még úton volt és váltottunk néhány szót. Mire Debrecenbe érkezett már dél is elmúlt, kérdeztem tőle, hogy mit üzensz a hűséges olvasóidnak, csak annyit mondott, hogy szerencsésen megérkezett, hála az Úrnak! Erre én: Dehát azt ígérted, hogy mobilon majd leadod nekem, hogy mit is írjak. -Most nem mobilon beszélünk, hanem vezetékesen.-így felelt.
Gondoltam este még felhívom hátha többet tudok meg, de már nagyon fáradt volt az előbb mikor beszéltünk és csak annyit üzent, hogy az ÚR ÁLDJON MINDENKIT ÉS IMÁDKOZZATOK ÉRTE!
Sajnos Steiner István bácsinak Budapestre kellett utaznia így a vele tervezett közös program ugrott.
Szerda reggeltől lesz Efraim a táborban a váradi fiatalokkal. Röviden ennyi, amit megtudtam.
Itthon nem sok új volt a nap alatt, hacsak az nem, hogy a hosszú kánikula után ma volt néhány csepp eső.
A gyerekek szépen játszodtak egész nap. Kora délután átjöttek Daniék a szomszédból és nagy dologba fogtak az enyémekkel, rögtönöztek egy buszt a vadrács és a 4 "levetett" nyárigumi segítségével és azzal játszodtak. Rákérdeztem, hogy mit csinálnak és azt felelték, hogy hétköznapi emberest játszunk. Nagyon tetszett a dolog és egy pár percig figyeltem mi is történik, mentek munkába, bankba, üzletbe, még a rendőr is megállította őket közben.:)
Tulajdonképpen én is ezt játszodtam egész nap. Mostam, főzetem, takarítottam, befejeztem néhány nadrág renoválását, fogadtam a barátnőimet... (úgyhogy a háziasszony konferencia ma is megvolt több felvonásban:))
Kaptam néhány dobozt is a közelgő költözésre való tekintettel, holnap talán el is kezdhetem a dobozolást.(De nem úgy, mint Tóték, Margóvágó nem szükségeltetik).
Igazából nem is jó rágondolni, hogy erre van szükség, de hiszem, hogy az Úr segítségével menni fog és minden rendben lesz.
Még valami eszembejutott: Délelőtt egy nagyon kedves női hang hívott fel telefonon és azt kérdezte:
-Baptista kirendeltség?
-Nem kirendeltség-mondom, de azt hiszem jó helyen jár, baptisták vagyunk.
-Akkor az elnök úrral szeretnék beszélni.
-A lelkipásztorra tetszik gondolni?
-Azt hiszem igen.
-Ő most nem elérhető.
-Szeretnék valami személyes telefonszámot kapni.
-Ki keresi?
-Egy bizonyos cégtől vagyok egy titkárnő, több felvilágosítást nem adhatok.
-Akkor én sem.
-Abban maradtunk, hogy ezen a számon még próbálkozhatnak később is, hátha szerencséjük lesz.
Milyen különös is a világ, mindenendet elkéri, de semmit nem ad cserébe. Kizsigerel, megfoszt a javaidtól..stb.
Az ÚrJézus pedig még az életét is odadta, hogy mi élhessünk és megszabaduljunk a bűneinktől.
Csak azt kéri, amire nekünk úgy sincs szükségünk a terhetket, gondokat, bűnöket, cserébe pedig örök életet ad.Nem tudom ki lehetett a titokzatos telefonáló, de ha ő nem mutatkozott be én sem tárulkoztam ki előtte. A Jó Istent bárki megismerheti aki akarja, viszont neki bemutatkozni, már nem szükséges, mert minden tud rólunk akár akarjuk akár nem. Jobb minnél előbb tisztázni vele ezt a dolgot, nehogy késő legyen!!!
Kérlek imádkozzatok értem is, mert nem könnyű egyedül itthon három gyermekkel. Különösen ilyenkor este hiányzik Efraim, mikor a gyermekek már alusznak és nincs kihez szóljak.
De, tudom, hogy az én Uram velem van és átsegít a nehezebb napokon is, főleg, ha nem egyedül kérem.
Szüntelen imádkozzatok , mindenért hálát adjatok!
Ma többször próbáltam megfogalmazni magamban mit is fogok ide írni, de mire ideültem mind silánynak tűnik.
Reggel a telefon ébresztett, de nem esett rosszul, mert az én drága kicsi szivem volt a vonal másik végén. Ő akkor még úton volt és váltottunk néhány szót. Mire Debrecenbe érkezett már dél is elmúlt, kérdeztem tőle, hogy mit üzensz a hűséges olvasóidnak, csak annyit mondott, hogy szerencsésen megérkezett, hála az Úrnak! Erre én: Dehát azt ígérted, hogy mobilon majd leadod nekem, hogy mit is írjak. -Most nem mobilon beszélünk, hanem vezetékesen.-így felelt.
Gondoltam este még felhívom hátha többet tudok meg, de már nagyon fáradt volt az előbb mikor beszéltünk és csak annyit üzent, hogy az ÚR ÁLDJON MINDENKIT ÉS IMÁDKOZZATOK ÉRTE!
Sajnos Steiner István bácsinak Budapestre kellett utaznia így a vele tervezett közös program ugrott.
Szerda reggeltől lesz Efraim a táborban a váradi fiatalokkal. Röviden ennyi, amit megtudtam.
Itthon nem sok új volt a nap alatt, hacsak az nem, hogy a hosszú kánikula után ma volt néhány csepp eső.
A gyerekek szépen játszodtak egész nap. Kora délután átjöttek Daniék a szomszédból és nagy dologba fogtak az enyémekkel, rögtönöztek egy buszt a vadrács és a 4 "levetett" nyárigumi segítségével és azzal játszodtak. Rákérdeztem, hogy mit csinálnak és azt felelték, hogy hétköznapi emberest játszunk. Nagyon tetszett a dolog és egy pár percig figyeltem mi is történik, mentek munkába, bankba, üzletbe, még a rendőr is megállította őket közben.:)
Tulajdonképpen én is ezt játszodtam egész nap. Mostam, főzetem, takarítottam, befejeztem néhány nadrág renoválását, fogadtam a barátnőimet... (úgyhogy a háziasszony konferencia ma is megvolt több felvonásban:))
Kaptam néhány dobozt is a közelgő költözésre való tekintettel, holnap talán el is kezdhetem a dobozolást.(De nem úgy, mint Tóték, Margóvágó nem szükségeltetik).
Igazából nem is jó rágondolni, hogy erre van szükség, de hiszem, hogy az Úr segítségével menni fog és minden rendben lesz.
Még valami eszembejutott: Délelőtt egy nagyon kedves női hang hívott fel telefonon és azt kérdezte:
-Baptista kirendeltség?
-Nem kirendeltség-mondom, de azt hiszem jó helyen jár, baptisták vagyunk.
-Akkor az elnök úrral szeretnék beszélni.
-A lelkipásztorra tetszik gondolni?
-Azt hiszem igen.
-Ő most nem elérhető.
-Szeretnék valami személyes telefonszámot kapni.
-Ki keresi?
-Egy bizonyos cégtől vagyok egy titkárnő, több felvilágosítást nem adhatok.
-Akkor én sem.
-Abban maradtunk, hogy ezen a számon még próbálkozhatnak később is, hátha szerencséjük lesz.
Milyen különös is a világ, mindenendet elkéri, de semmit nem ad cserébe. Kizsigerel, megfoszt a javaidtól..stb.
Az ÚrJézus pedig még az életét is odadta, hogy mi élhessünk és megszabaduljunk a bűneinktől.
Csak azt kéri, amire nekünk úgy sincs szükségünk a terhetket, gondokat, bűnöket, cserébe pedig örök életet ad.Nem tudom ki lehetett a titokzatos telefonáló, de ha ő nem mutatkozott be én sem tárulkoztam ki előtte. A Jó Istent bárki megismerheti aki akarja, viszont neki bemutatkozni, már nem szükséges, mert minden tud rólunk akár akarjuk akár nem. Jobb minnél előbb tisztázni vele ezt a dolgot, nehogy késő legyen!!!
Kérlek imádkozzatok értem is, mert nem könnyű egyedül itthon három gyermekkel. Különösen ilyenkor este hiányzik Efraim, mikor a gyermekek már alusznak és nincs kihez szóljak.
De, tudom, hogy az én Uram velem van és átsegít a nehezebb napokon is, főleg, ha nem egyedül kérem.
Szüntelen imádkozzatok , mindenért hálát adjatok!
2007. július 29., vasárnap
Vasárnap
Délelőtt Ürmösön szolgáltam, ahol úrvacsorai alkalmunk is volt. Az összejövetel után Erdő Zoltán testvérrel felkerestük Erdő Dénest, aki már hónapok óta nagyon beteg. Az egykor erős fizikumú eleven ember helyett, egy testben legyengült, de lélekben annál erősebb testvér fogadott. Beszélgettünk, ígét olvastunk, imádkoztunk, úrvacsoráztunk és énekeltünk. Végül testvérünk megkért arra hogy ne felejtsünk el imádkozni érte, mert meg van győződve arról, hogy nemsokára eltávozik erről a földről. Szüksége van a közeliek és távoliak imatámogatására, hogy Krisztushoz hű legyen mindhalálig. A felesége nem tagja a gyülekezetünknek, istenfélő, de még nincs újjászületve. Ezért is lenne fontos hogy testvérünk életének vége olyan legyen aminek nyomán a felesége követheti az ő hitét.
Ürmösről visszatérve Baróton meglátogattam az ugyancsak beteg Orbán Mária testvérnőt, aki a világból tért meg és akinek a családja még nem követi az ő hitét. Férjével együtt nagyon örültek a látogatásnak, noha megzavartam a délutáni sziesztájukat. Nagyon jó beszélgetésünk volt és tudtam imádkozni a férjéért is, akinek könnyek gyültek a szemébe, annyira meghatódott, majd elénekeltük a "Hűséged végtelen..." éneket. Az esti alkalomra már testvérnőnk is annyira erősödött hogy részt vehetett az alkalmon. Holland vendégeink is voltak vagy 15-en, akik énekeltek és bizonyságot tettek.
Ezután a 1Móz 3:8-19 alapján hirdettem az ígét. Melynek egyik fontos része az volt, hogy az átok ugyan a bűn miatt jött erre a világra, de főleg azért, mert az emberben nem volt bűnbánat. Igaz hogy Isten megmondta: amely napon eszel arról a fáról meghalsz, de nem jött szó nélkül büntetni. Először próbálta az embert rávezetni arra, hogy milyen szörnyű dolgot cselekedett, de az ember csak elhárítani akarta a felelősséget. Nem mondta azt, hogy vétkeztem, légy irgalmas hozzám! Gondoljunk csak bele... Isten a ninivebelieknek is megígérte a bűnhődést, de mivel bűnbánatra jutottak, Isten is megbánta amit ellenük tervezett. Ádám és Éva nem alázták meg magukat Isten előtt, csak magyarázkodtak és folyton másra fogták a saját bűnüket. Ezért jött a kárhoztatás, az átok. Ma is, nem azért van sok ember átok alatt, mert vétkezett és nem azért fognak sokan a pokolra kerülni, hanem azért mert nem ismerik el bűnösségüket, nem alázkodnak meg és nem kérnek kegyelmet. Ne légy büszke, ne igazold magad, ne magyarázkodj, ne kárhoztass másokat mikor rólad van szó, hanem mondd azt: Isten légy irgalmas nékem bűnösnek! Csak ezután fogod hallani azt hogy: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Jn 8:11) Élj a felkínált kegyelemmel és ne maradj az átok alatt, hanem légy áldott!!!
Hajnalban 3 órakor, ha az Úr is megsegít útrakelek Mirjámmal együtt és elmegyünk Debrecenbe, ahol ő ott marad és én Steiner testvérrel visszajövök a Nyugati Érchegységbe(a Dragan völgybe), ahol a bethlehemi (nagyvárad) fiatalokkal fogok (sátor)táborozni szombatig.
Aki teheti imádkozzon értem, mert nagy szükségem lesz rá... Én valószínüleg szombatig vagy vasárnapig szünetelni fogok, de a blog folytatódik mindennap, csak nem én fogom írni hanem a feleségem :)..., feltéve ha sikerül rábeszélni. Különben én is kiváncsi vagyok arra hogy ő miként ír... mert egy dolog beszélni és más írni...
Tehát ami velem történik az eljut mobilon a feleségemhez, ő pedig beírogatja ide. Persze magáról, a gyerekekről és az itthon történtekről is fog írni... Imádkozzatok érte hogy tehesse...
meglepetés
Nem számítottam rá, hogy Efraim olyasmire kér ami nekem nem megy jól.
De nem is csodálkozom túlságosan, mert megszoktam a váratlan eseményeket a Vele töltött, hosszú évek során.:)
Igyekszem telejsíteni a feladatot hűségesen.
Az Úr áldjon mindekit! Hamarosan "találkozunk"":)
Márti
Ürmösről visszatérve Baróton meglátogattam az ugyancsak beteg Orbán Mária testvérnőt, aki a világból tért meg és akinek a családja még nem követi az ő hitét. Férjével együtt nagyon örültek a látogatásnak, noha megzavartam a délutáni sziesztájukat. Nagyon jó beszélgetésünk volt és tudtam imádkozni a férjéért is, akinek könnyek gyültek a szemébe, annyira meghatódott, majd elénekeltük a "Hűséged végtelen..." éneket. Az esti alkalomra már testvérnőnk is annyira erősödött hogy részt vehetett az alkalmon. Holland vendégeink is voltak vagy 15-en, akik énekeltek és bizonyságot tettek.
Ezután a 1Móz 3:8-19 alapján hirdettem az ígét. Melynek egyik fontos része az volt, hogy az átok ugyan a bűn miatt jött erre a világra, de főleg azért, mert az emberben nem volt bűnbánat. Igaz hogy Isten megmondta: amely napon eszel arról a fáról meghalsz, de nem jött szó nélkül büntetni. Először próbálta az embert rávezetni arra, hogy milyen szörnyű dolgot cselekedett, de az ember csak elhárítani akarta a felelősséget. Nem mondta azt, hogy vétkeztem, légy irgalmas hozzám! Gondoljunk csak bele... Isten a ninivebelieknek is megígérte a bűnhődést, de mivel bűnbánatra jutottak, Isten is megbánta amit ellenük tervezett. Ádám és Éva nem alázták meg magukat Isten előtt, csak magyarázkodtak és folyton másra fogták a saját bűnüket. Ezért jött a kárhoztatás, az átok. Ma is, nem azért van sok ember átok alatt, mert vétkezett és nem azért fognak sokan a pokolra kerülni, hanem azért mert nem ismerik el bűnösségüket, nem alázkodnak meg és nem kérnek kegyelmet. Ne légy büszke, ne igazold magad, ne magyarázkodj, ne kárhoztass másokat mikor rólad van szó, hanem mondd azt: Isten légy irgalmas nékem bűnösnek! Csak ezután fogod hallani azt hogy: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél! (Jn 8:11) Élj a felkínált kegyelemmel és ne maradj az átok alatt, hanem légy áldott!!!
Hajnalban 3 órakor, ha az Úr is megsegít útrakelek Mirjámmal együtt és elmegyünk Debrecenbe, ahol ő ott marad és én Steiner testvérrel visszajövök a Nyugati Érchegységbe(a Dragan völgybe), ahol a bethlehemi (nagyvárad) fiatalokkal fogok (sátor)táborozni szombatig.
Aki teheti imádkozzon értem, mert nagy szükségem lesz rá... Én valószínüleg szombatig vagy vasárnapig szünetelni fogok, de a blog folytatódik mindennap, csak nem én fogom írni hanem a feleségem :)..., feltéve ha sikerül rábeszélni. Különben én is kiváncsi vagyok arra hogy ő miként ír... mert egy dolog beszélni és más írni...
Tehát ami velem történik az eljut mobilon a feleségemhez, ő pedig beírogatja ide. Persze magáról, a gyerekekről és az itthon történtekről is fog írni... Imádkozzatok érte hogy tehesse...
meglepetés
Nem számítottam rá, hogy Efraim olyasmire kér ami nekem nem megy jól.
De nem is csodálkozom túlságosan, mert megszoktam a váratlan eseményeket a Vele töltött, hosszú évek során.:)
Igyekszem telejsíteni a feladatot hűségesen.
Az Úr áldjon mindekit! Hamarosan "találkozunk"":)
Márti
Szombat
Szombaton reggel 8 óra után indultam el Jéminával a Hargita Táborba, és az Úr segítségével meg is érkeztünk oda 10 órára. A hétfői Missziókerületi gyűlést erre a napra hoztuk előbbre, mert Borzási István testvér hétfőn Lengyelországba utazik egy konferenciára. Az öt vezető közül csak Tőtős testvér hiányzott aki a Szilágyságban van.
Testvéri egyetértésben és jó légkörben folyt le a tanácskozás, amelyen a székelyföldi missziót érintő aktuális kérdésekre kerestük együtt a választ. A megbeszélés egyik eredménye az, hogy Kelemen J. Sándor marosvásárhelyi lelkipásztort a gyergyói, Kiss Zoltán sepsiszentgyörgyi lelkipásztort pedig a csíkszeredai gyülekezet ügyintézésével bíztuk meg.
Megterveztük a homoródszentmártoni 100 éves jubileum és diakónus avatás programját melyre 2007 aug. 5-én kerül sor.
Meghatároztuk az őszi hálaadónap programját és szolgálattevőit. Erre a hálaadónapra szeptember 9-én kerül sor a Hargita Keresztyén Táborban és itt lesz alkalom arra, hogy a baróti gyülekezetből és körzetből, vagy még akár máshonnan is jelentkezők bemerítkezzenek.
Egy óra után végeztünk a tanácskozással melyet imádsággal zártunk. Ott ebédeltünk a Táborban és én még maradtam az esti szolgálatra is.
Az esti evangélizáció alap igéje a Ján 5: 24-29 volt
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Testvéri egyetértésben és jó légkörben folyt le a tanácskozás, amelyen a székelyföldi missziót érintő aktuális kérdésekre kerestük együtt a választ. A megbeszélés egyik eredménye az, hogy Kelemen J. Sándor marosvásárhelyi lelkipásztort a gyergyói, Kiss Zoltán sepsiszentgyörgyi lelkipásztort pedig a csíkszeredai gyülekezet ügyintézésével bíztuk meg.
Megterveztük a homoródszentmártoni 100 éves jubileum és diakónus avatás programját melyre 2007 aug. 5-én kerül sor.
Meghatároztuk az őszi hálaadónap programját és szolgálattevőit. Erre a hálaadónapra szeptember 9-én kerül sor a Hargita Keresztyén Táborban és itt lesz alkalom arra, hogy a baróti gyülekezetből és körzetből, vagy még akár máshonnan is jelentkezők bemerítkezzenek.
Egy óra után végeztünk a tanácskozással melyet imádsággal zártunk. Ott ebédeltünk a Táborban és én még maradtam az esti szolgálatra is.
Az esti evangélizáció alap igéje a Ján 5: 24-29 volt
24. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.
26. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27. És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.
28. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29. És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.
Örültem annak hogy az igehirdetés végén hatan előre jöttek megvallani azt, hogy meghallották az Úr Jézus szavát és hittel az Ő kezébe helyezik életüket. Az Úr áldja meg őket! Az egyik a hat közül, aki előrejött Kónya Noémi volt Barótról. Hálás vagyok az Úrnak hogy az összejövetel után vele is tudtam imádkozni és megvallhatta minden bűnét Krisztusnak aki el is vette azokat és egy új élettel ajándékozta meg. Nagyon jó volt látni arcán a szabadság örömét. Dicsőség az Úrnak! Már csak ezért is megérte felmenni...
Az imádkozásokkal elnyúlt egy kicsit az idő és 3/4 11 volt mikor elindultam hazafelé. Egész végig énekeltünk azzal a két ürmösi atyafival(Bódi Sándor és Bódi András), akik a Táborban dolgoznak és én vittem haza őket. Ezért csak későre értem haza, 0.45-kor léptem be a házba Jéminával, aki hűségesen követett egész nap.
Az imádkozásokkal elnyúlt egy kicsit az idő és 3/4 11 volt mikor elindultam hazafelé. Egész végig énekeltünk azzal a két ürmösi atyafival(Bódi Sándor és Bódi András), akik a Táborban dolgoznak és én vittem haza őket. Ezért csak későre értem haza, 0.45-kor léptem be a házba Jéminával, aki hűségesen követett egész nap.
2007. július 27., péntek
Péntek
A mai áhítatban ezt a felhívást olvastam : "Imádkozzunk ma azért, hogy egyik szélsőség se jellemezzen minket: a "hívő" tunyaság és felelőtlenség, de a "hívő" önelégültség se"(Kotmájer Mihály) Hát... személyesen nem ismerem a testvért, de mélyen egyetértettem vele és kívánom, hogy legyek mentes ezen szélsőségektől egész életemben.
A két fentebb említett kísértő állapot távolabb állt ma tőlem mint máskor, mert igyekeztem...a szervízbe. Mára ígérték ugyanis a hiányzó alkatrészt a kocsimhoz. Eddig csak manufakturális eszközökkel(drót, távtartó apró fadarab) sikerült mozgásban tartani a járművet. Reméltem hogy ma megszünik ez állapot, de nem. Mikor odamentem közölték hogy egyáltalán nem érkezett meg az alkatrész. Ha valami komolyabb baja lett volna a kocsinak vagy általánosabb hibája akkor már lenne, de így mivel ilyan egzotikus alkatrész(egy kicsiny foglalat tört el) hiányzik még várnom kell egy hetet. Mit mondjak...? Ennek halatán se a tunyaság sem az önelégültség nem környékezett, inkább valami más...., az ellen is harcolni kellett. Sikerült. Az Úr kegyelméből! Megígértem hogy hétfőhöz egy hétre visszajövök.(Igyekszem türelmesnek lenni) Azért azon is gondolkodtam, hogyan járom le az előttem álló hetet (kb. 1500km-t), de majd csak megoldom valahogy.Az Úr is segít...(ad majd egy két jó ötletet... ).
A délutánt elég sok telefonálgatás, munka, készülés, tervezés, szervezés töltötte ki majd bibliaóra következett a Róm. 10-ből. Üdvösségről, hitről, akadályokról, és a bizonyságtévő életről beszéltem. Hiszem hogy nem hiába. Jó volt kihallani és kiérezni az imádságokból a Krisztustól kapott élet szeretetét.
Az összejövetel után pedig családlátogatáson voltunk a szomszédban(Gál G.-nál)
Ne légy tunya és önelégült, hanem "légy bátor és erős" az Úrban!
A két fentebb említett kísértő állapot távolabb állt ma tőlem mint máskor, mert igyekeztem...a szervízbe. Mára ígérték ugyanis a hiányzó alkatrészt a kocsimhoz. Eddig csak manufakturális eszközökkel(drót, távtartó apró fadarab) sikerült mozgásban tartani a járművet. Reméltem hogy ma megszünik ez állapot, de nem. Mikor odamentem közölték hogy egyáltalán nem érkezett meg az alkatrész. Ha valami komolyabb baja lett volna a kocsinak vagy általánosabb hibája akkor már lenne, de így mivel ilyan egzotikus alkatrész(egy kicsiny foglalat tört el) hiányzik még várnom kell egy hetet. Mit mondjak...? Ennek halatán se a tunyaság sem az önelégültség nem környékezett, inkább valami más...., az ellen is harcolni kellett. Sikerült. Az Úr kegyelméből! Megígértem hogy hétfőhöz egy hétre visszajövök.(Igyekszem türelmesnek lenni) Azért azon is gondolkodtam, hogyan járom le az előttem álló hetet (kb. 1500km-t), de majd csak megoldom valahogy.Az Úr is segít...(ad majd egy két jó ötletet... ).
A délutánt elég sok telefonálgatás, munka, készülés, tervezés, szervezés töltötte ki majd bibliaóra következett a Róm. 10-ből. Üdvösségről, hitről, akadályokról, és a bizonyságtévő életről beszéltem. Hiszem hogy nem hiába. Jó volt kihallani és kiérezni az imádságokból a Krisztustól kapott élet szeretetét.
Az összejövetel után pedig családlátogatáson voltunk a szomszédban(Gál G.-nál)
Ne légy tunya és önelégült, hanem "légy bátor és erős" az Úrban!
2007. július 26., csütörtök
Csütörtök
Ha valaki odafigyelt láthatta hogy a tegnapi bejegyzés fölé már csütörtököt írtam. Az a helyzet hogy sokszor éjfél körül írom meg a napi eseményeket és átcsúszok közben a köv. napra. Így történt a tegnap is. Mikor elkezdtem akkor még szerda volt, de mire a végére értem már csütörtök volt. Az elején még úgy volt hogy "holnap "lesz édesapám születésnapja, de mire leírtam csütörtök lett és azért írtam azt hogy pénteken. Néha már nem tudom hogy milyen napot írjak, amelyen történtek az események vagy amikor megírtam azokat...
Tehát ma, júl.26-án csütörtökön volt édesapám 62 éves, de lehet még holnap is köszönteni.
Reggel 8-kor indultam a hargita Táborba, mert fel kellett vigyem a fiatalokat (8-an jöttek velem) a táborozásra. Örültem hogy a "mieink" barátaikat is elhívták, így alkalmuk lesz azoknak is meghallani az evangéliumot. 10 órára értünk fel és így sikerült az elsők között megérkezni. Nagyon jó táborozó ifjúság formálódik, mert vegyes a fiatalok összetétele, nincs nagyobb csoport sehonnan sem így nem lesz klikkesedés. Az Úr áldja meg a vezetőket és az ott szolgálatot vállalókat(szombaton este rám is vár ott feladat).
Napközben Steiner István testvérrel elmentünk tárgyalni két telektulajdonossall, hogy a Tábor áramellátásán változtatni tudjunk. Nagyon sokszor zavarokat okoz ott az áramingadozás. A megoldás egy saját transzformátor felszerelése lenne, de ehhez szükséges a Tábortól 800 m-re lévő telektulajdonosok beleegyezése, mivel az ő területükön jön át hozzánk a vezeték. Mindkét tulajdonossal tudtunk beszélni és meg is egyeztünk. Semmilyen gátat ill. akadályt nem állítanak a megoldás elé. Hála az Úrnak!!!
Délután és este még sok jó beszélgetésünk és imádkozásunk volt együtt fiatalokkal és pásztorokkal(Tóth Attila, Simon András) akikkel találkoztam. Csak este 8 -kor tudtam hazaindulni. Hála az Úrnak itthon vagyok és még ma(!) befejezhetem az írást. Kellemes éjszakát(napot) mindenkinek.
Tehát ma, júl.26-án csütörtökön volt édesapám 62 éves, de lehet még holnap is köszönteni.
Reggel 8-kor indultam a hargita Táborba, mert fel kellett vigyem a fiatalokat (8-an jöttek velem) a táborozásra. Örültem hogy a "mieink" barátaikat is elhívták, így alkalmuk lesz azoknak is meghallani az evangéliumot. 10 órára értünk fel és így sikerült az elsők között megérkezni. Nagyon jó táborozó ifjúság formálódik, mert vegyes a fiatalok összetétele, nincs nagyobb csoport sehonnan sem így nem lesz klikkesedés. Az Úr áldja meg a vezetőket és az ott szolgálatot vállalókat(szombaton este rám is vár ott feladat).
Napközben Steiner István testvérrel elmentünk tárgyalni két telektulajdonossall, hogy a Tábor áramellátásán változtatni tudjunk. Nagyon sokszor zavarokat okoz ott az áramingadozás. A megoldás egy saját transzformátor felszerelése lenne, de ehhez szükséges a Tábortól 800 m-re lévő telektulajdonosok beleegyezése, mivel az ő területükön jön át hozzánk a vezeték. Mindkét tulajdonossal tudtunk beszélni és meg is egyeztünk. Semmilyen gátat ill. akadályt nem állítanak a megoldás elé. Hála az Úrnak!!!
Délután és este még sok jó beszélgetésünk és imádkozásunk volt együtt fiatalokkal és pásztorokkal(Tóth Attila, Simon András) akikkel találkoztam. Csak este 8 -kor tudtam hazaindulni. Hála az Úrnak itthon vagyok és még ma(!) befejezhetem az írást. Kellemes éjszakát(napot) mindenkinek.
2007. július 25., szerda
Szerda
Elkészültek ma az ablakok az imaházra. Nagyon szép munkát végzett Gál Gabi. A baj most csak az, hogy az a kőműves csoport akik elvállalták a felújítást, azok visszaléptek. Új vállalkozó után kell nézzünk és ilyen időben a legtöbb szakember külföldön dolgozik. A tanulság: többet kell imádkozzak ezért a dologért. Ma volt lehetőségem készülni a jövő hétre: Hétfőn a székelyföldi missziókerület vezetői találkozunk, este szolgálat a Táborban(I.ifi hét), a hét további napjait pedig a bethlehemi(nagyvárad) gyülekezet fiataljaival töltöm. Elég nagy tábort szerveztek valahol(még nem tudom hogy hova megyek) és elvállaltam hogy a hétvégéig szolgálni fogok közöttük. Szombaton(aug.4-én) lesz Gere Szabolcsnak a menyegzője Nagyváradon és megkért hogy én hirdessem az ígét azon az ünnepen. Mivel már régóta ismerem őt és ő még úgy is érvelt a kérése mellett, hogy én indítottam el őket ezen az úton, elfogadtam a felkérést. Persze erős túlzás az hogy én indítottam volna el őket, de annyi alapja van, amikor a Hargita Táborban egy táborozáson láttam hogy több közük van egymáshoz mint máshokhoz, akkor egy gyertyafényes alkalmon elbeszélgettem velük és imádkoztunk is. Akkor azonban nemcsak ők voltak ott, hanem még vagy 10 másik pár is akik közül néhányan már házasságot kötöttek. Azért imádkozom hogy legyen áldott az ő frigykötésük és a házasságuk is. Simon József testvér, az egyik lelkipásztoruk Amerikában lesz akkor, ez is egy nyomós érv volt abban hogy elvállaltam a szolgálatot. Giorgiov Adriánfogja majd őket összeadni. Onnan aztán igyekeznem kell vissza, mert Vasárnap(aug.5-én) 100 éves jubileum és diakónus avatás lesz a korábbi szolgálati helyemen Homoródszentmártonban. Elég zsúfolt hétnek nézek elébe tehát. Valószínüleg a blogolás is esetleges lesz, de azért törekedni fogok arra hogy ne meredjak nagyon le. Imádkozzatok értem és a szolgálatokért.
Ma este még elmentem Gabival ásványvízért a forrásra. Meg is töltöttem jó néhány flakont, de 11 óra is elmúlt már mire hazaérkeztünk.
Holnap(pénteken) lesz édesapám(id.Veress Ernő) 62 éves... Ha az Úr is megsegít, akkor személyesen is köszönthetem, mert felmegyek a Táborba. Aki ismeri és szereti imádkozzon érte, mert ráfér a támogatás..., ha pedig még ennél is többre képes valaki, akkor a veresserno@gmail.com címen vagy a +40749271457 számon köszöntheti.
Ma este még elmentem Gabival ásványvízért a forrásra. Meg is töltöttem jó néhány flakont, de 11 óra is elmúlt már mire hazaérkeztünk.
Holnap(pénteken) lesz édesapám(id.Veress Ernő) 62 éves... Ha az Úr is megsegít, akkor személyesen is köszönthetem, mert felmegyek a Táborba. Aki ismeri és szereti imádkozzon érte, mert ráfér a támogatás..., ha pedig még ennél is többre képes valaki, akkor a veresserno@gmail.com címen vagy a +40749271457 számon köszöntheti.
Szerda
A tegnap volt Szirtes András temetése. Lehet hogy kevesebben ismerik mint ahányan kellene, de mégis azt mondom, hogy a legismertebb lekipásztorok közé tartozott, mivel éveken át az ÁHÍTAT egyik szerkesztője volt. Együtt kezdtük tanulmányainkat a Teológián '92-ben így osztálytársak lehettünk. Ő egy nagyon lelkiismeretes, pontos, okos, a lényegre koncentráló személyiség volt. Sokkal inkább volt befeleforduló, a gondokat inkább magában emésztő, mint a bajokat vagy problémákat kibeszélő, másokkal megosztó testvér. Ez volt az egyik erőssége a többi mellett, de ez volt a gyengesége is. Doktori címével(2003-ban szerezte az Evangélikus Teológián) egyáltalán nem hivalkodott, pedig sokkal jobban megdolgozott érte mint talán mások... Emlékszem a legutóbbi találkozásunkra, amire Gödöllőn került sor 2004 decemberében a gyülekezetben. Édesapámmal jártunk akkor ott, éppen a december 5.-i népszavazás előtt és nagyon nagy szeretettel fogadott. Rövid beszélgetésünk tartalmas és áldásos volt. Láttam hogy mi mindent végzett el benne az Úr, a gyakorló lelkipásztorban. Imaházat terveztek és építettek a gödöllői gyülekezettel, amióta ő volt ott a pásztor. Nagy gondot fordított arra hogy minden szabályosan, törvényesen és jó rendben haladjon, mind a tervezés mind a kivitelezés folyamatában. Ami hiányossága lehetett a szolgálatában(mint ahogyan valamennyiünknek van), azt az Úr bőségesen kipótolta. Súlyos betegségével egyáltalán nem akarta terhelni a gyülekezetet, ezért ameddig egészségi állapota engedte, eleget tett lelkipásztori kötelezettségének. Türelemmel és alázattal viselte megpróbáltatásait addig míg az Úr hazahívta. Hátramaradt özvegye és árvája legyen és maradjon az Úr oltalmában és a mi figyelmünkben! Andrásnak pedig üzenem e virtuális csatornán(majd az angyalok továbbítják) hogy:"... megmarad mit Jézusért tettél" és lesz jutalom. Viszontlátásra Testvérem!
Végül egy korábbi, 2004 karácsonyára írott cikkét másolom be ide a Baptista Magazinból:
A világ megváltója
Krisztus, megváltás, világ: micsoda ellentmondás feszül e szavak mögött! "A világ nem ismerte meg őt" (Jn 1,10) - a világ megváltóját! Karácsony evangéliumáról gondolkozva keresem, hogyan lehetne e feszültséget feloldani. Úgy tűnik, Krisztus inkább csak a hívők megváltója. Lehet, hogy igazítani kellene hitvallásomon?
Logikus megoldásokat kereső emberi értelmem egy pillanatra kapaszkodót lát azok tanításában, akik az isteni eleve elrendelés felől próbálják e kérdést megoldani. Eszerint Krisztus csak azokért halt meg, akiket Isten előre kiválasztott az üdvösségre. Ekkor nem éri "csorba" Isten fenségét, nem lesz hiábavaló Krisztus egyetlen csepp vére sem, mert akikért odaadta magát, azok biztosan az övéi is lesznek. De az ige - "azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön" (1Tim 2,4) - elbizonytalanít e gondolatmenet igazsága felől.
Más irányba indulok. Megváltója a világnak - de hol is van ez a világ? Mindenütt és mindenkiben. Ez túl nagy számomra, nem tudom befogni. Itt ismét elakadok.
Akkor hol van a világ? Bennem. Igen, legelőször ezt kell látnom. Isten teremtett engem, de a tőle kapott élet sodrában újra meg újra szem elől tévesztem, ellene fordulok, megtagadom őt. A világ, minden ellentmondásosságával együtt, én vagyok. Krisztus a világ megváltója, ezt most így vallom: az én megváltóm. Itt kell ma kezdenem mindent. Csak ezután léphetek tovább.
Hol van a világ még? Körülöttem. És nem is kicsi. Itt élnek egészen közel hozzám. Többeket jól ismerek, másokkal csak köszönni szoktunk egymásnak. Vannak, akikről mindenki látja, hogy életük kisiklott, és vannak, akik úgy általában "rendben" vannak. Mióta magamat világnak láttam meg, őket is másként látom. És Krisztust is. A világ megváltója, a szomszédaim, barátaim, munkatársaim megváltója. Az egész világ elérhetetlen számomra, de ez a világ nem.
"Üdvözítő született ma nektek" (Lk 2,11) - az angyali üzenet ma ismét nekem szól, és ezzel újra elindulhatok az én világomba. E kettővel megelégszem. Krisztus a világ megváltója.
"Nekem azért a világért kell élnem, amelyért Krisztus meghalt." (Dr. Somogyi Barnabás)
Szirtes András
2007. július 23., hétfő
Hétfő
A mai nap standby módban csepegett. Azt vettem észre hogy a nagy meleg mián(ez eredeti székely kifejezés) lelassult az idő, ami nem baj..., de mégis rövid.
Elmaradt munkáimat próbáltam meg behozni ill. elkezdeni. Van belőlük elég... sokszor kérdezem magamtól hogy miért jó ez nekem? Ennyi mindent felvállalni, elvállalni úgy a lelki mint a fizikai(számtástechnika) munka területén... nem egy hálás dolog. Folyamatosan tanulom azt, hogy nemet mondjak, de még eddig kevés az eredmény..., mégsem adom fel.
Mirjám már a reggel lázas volt és egész nap az ágyat nyomta. Fájt a feje és nagyon rosszul érezte magát. Lehet hogy napszúrást kapott... az Úr gyógytsa meg! Judit estére lett rosszul, annyira fájt a feje hogy nem is tudta magát türtőzteni, hangosan sírdogált végül belealudt... remélem hogy csak egynapos betegség. Jéminának semmi baja, egész nap játszik, fürdik, csavarog(szegény szomszédok...) éli a kis négyévesek szabad életét... A feleségem pedig folyamatosan háziasszony konzultációkat szervez(ma is voltak itt egy néhányan:), és nincs is ellenemre. Az Úr áldja meg őket! Bárcsak mindegyik kismama, feleség, szomszéd megismerné rajtunk keresztül az Úr Jézust! Hogy ez mennyire nem utópisztikus óhaj, annak egyik bizonytéka az hogy az egyik szomszédasszony már ujjászületett! Dicsőség az Úrnak!
Egy óra távollét után hazajött a szomszédból és máris hívta telefonon. Kérdezem tőle:
-Nem tudtatok mindent megbeszélni?
-Hát nem ismered a viccet a két börtönviselt nőről?
-...?-15 évig voltak a börtönben mint cellatársak és amikor kiengedték őket még a börtön kapujában is beszélgettek vagy két órát.
Erre nem tudtam mit válaszolni. Talált... sülyedt...!
Érdekes az élet..., de hogy milyen jó azt csak az tudja(mint én is) akinek az Úr Jézus mindent megbocsátott.
Elmaradt munkáimat próbáltam meg behozni ill. elkezdeni. Van belőlük elég... sokszor kérdezem magamtól hogy miért jó ez nekem? Ennyi mindent felvállalni, elvállalni úgy a lelki mint a fizikai(számtástechnika) munka területén... nem egy hálás dolog. Folyamatosan tanulom azt, hogy nemet mondjak, de még eddig kevés az eredmény..., mégsem adom fel.
Mirjám már a reggel lázas volt és egész nap az ágyat nyomta. Fájt a feje és nagyon rosszul érezte magát. Lehet hogy napszúrást kapott... az Úr gyógytsa meg! Judit estére lett rosszul, annyira fájt a feje hogy nem is tudta magát türtőzteni, hangosan sírdogált végül belealudt... remélem hogy csak egynapos betegség. Jéminának semmi baja, egész nap játszik, fürdik, csavarog(szegény szomszédok...) éli a kis négyévesek szabad életét... A feleségem pedig folyamatosan háziasszony konzultációkat szervez(ma is voltak itt egy néhányan:), és nincs is ellenemre. Az Úr áldja meg őket! Bárcsak mindegyik kismama, feleség, szomszéd megismerné rajtunk keresztül az Úr Jézust! Hogy ez mennyire nem utópisztikus óhaj, annak egyik bizonytéka az hogy az egyik szomszédasszony már ujjászületett! Dicsőség az Úrnak!
Egy óra távollét után hazajött a szomszédból és máris hívta telefonon. Kérdezem tőle:
-Nem tudtatok mindent megbeszélni?
-Hát nem ismered a viccet a két börtönviselt nőről?
-...?-15 évig voltak a börtönben mint cellatársak és amikor kiengedték őket még a börtön kapujában is beszélgettek vagy két órát.
Erre nem tudtam mit válaszolni. Talált... sülyedt...!
Érdekes az élet..., de hogy milyen jó azt csak az tudja(mint én is) akinek az Úr Jézus mindent megbocsátott.
2007. július 22., vasárnap
Vasárnap
Délelőtt juditkával mentünk Szárazajtára, ahol együtt imádkoztunk a testvérekkel a még meg nem tért ismerőseinkért, rokonainkért. Ott különösen aktuális volt ez az imakérés, mert van akinek a férje még nagyon távol van az Úrtól és emberileg nehéz elképzelni, hogy egy részeges, megátalkodott ember megváltozzon, de Istennél nincsen lehetetlen. Jó volt ezzel a reménységgel fohászkodni. Ebédelni Berszán Sándor testvéréknél voltunk és a náluk már megszokott menü várt, nagy örömömre... Ugyanis még életemben (pedig sokfelé megfordultam már), sehol nem ettem olyan finom húslevest mint náluk, amit Gizike néni főz..., de nem csak egyszer, hanem már évek óta.( Nem szokásom ilyen kijelentéseket tenni, de éppen ez mutatja hogy tényleg különleges az a leves).
Ebéd után hazajöttünk és délután négy órára már Mirjámmal és Jéminával mentünk Bibarcfalvára. Ott nagyon szépen szolgáltak a gyerekek, akik a múlt héten jöttek haza a Cséki Barna testvérék által szervezett táborozásból.
Én a délutáni igéből prédikáltam, aminek a rövid összefoglalója: Az édenkert közepén volt egy fa, amit nem volt szabad érinteni és amiről nem volt szabad enni az örökéltü embernek, mert halált okozott, mégis azt választotta az ember. Sok idő múlva ismét lett állítva egy fa a Golgotán(középen), amit lehet érinteni, amiről lehet táplálkozni("A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak..." Jn. 6:54),a halálraítélt, kárhozatba rohanó embernek, mert az életet jelenti. Tessék választani!
Estére Nagybaconba mentem és addig Bibarcfalván maradtak a gyerekek. Ott ugyancsak a délutáni igéből szolgáltam. Az összejövetelre és a végén is szállítottam az idős testvéreket (Veres Ferenc és felesége, Kóródi József és neje) a busszal, mert a rettenetes meleg miatt és idős koruk miatt sem tudnak könnyen közlekedni. Alkalmam nyílt arra is, hogy köszöntsem a Kóródi házaspárt, mert a múlt hét végén ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat. Az Úr tegye áldottá a ráadás éveket is!
Viola nénéméknél vacsoráztam majd a gyerekekkel 9 óra körül vetődtünk csak haza, hogy egy rövid pihenő után nekikezdjünk a jövő hétnek.
Ebéd után hazajöttünk és délután négy órára már Mirjámmal és Jéminával mentünk Bibarcfalvára. Ott nagyon szépen szolgáltak a gyerekek, akik a múlt héten jöttek haza a Cséki Barna testvérék által szervezett táborozásból.
Én a délutáni igéből prédikáltam, aminek a rövid összefoglalója: Az édenkert közepén volt egy fa, amit nem volt szabad érinteni és amiről nem volt szabad enni az örökéltü embernek, mert halált okozott, mégis azt választotta az ember. Sok idő múlva ismét lett állítva egy fa a Golgotán(középen), amit lehet érinteni, amiről lehet táplálkozni("A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak..." Jn. 6:54),a halálraítélt, kárhozatba rohanó embernek, mert az életet jelenti. Tessék választani!
Estére Nagybaconba mentem és addig Bibarcfalván maradtak a gyerekek. Ott ugyancsak a délutáni igéből szolgáltam. Az összejövetelre és a végén is szállítottam az idős testvéreket (Veres Ferenc és felesége, Kóródi József és neje) a busszal, mert a rettenetes meleg miatt és idős koruk miatt sem tudnak könnyen közlekedni. Alkalmam nyílt arra is, hogy köszöntsem a Kóródi házaspárt, mert a múlt hét végén ünnepelték az 50. házassági évfordulójukat. Az Úr tegye áldottá a ráadás éveket is!
Viola nénéméknél vacsoráztam majd a gyerekekkel 9 óra körül vetődtünk csak haza, hogy egy rövid pihenő után nekikezdjünk a jövő hétnek.
2007. július 21., szombat
Szombat
Sikerült a kocsit ideiglenesen rendbehozni. Drótokkal lett felkötve a seb.váltó, mert valami tartó része letört és csak a jövő hétre érkezik meg a csere alkatrész. Addig óvatosan járhatok vele. Nagy melegben telt el ez a nap is. Készültem holnapra de délután még a 3 nagyobb lánnytal kimentünk az Olthoz a vízpartra. Ennek a feleségem örült a legjobban mert egy rövid ideig felszabadult. Estére jöttünk vissza, mire Violkáék Brassóból. Holnap Szárazajta, Bibarcfalva és Nagybacon lesznek a szolgálati állomások. Az Úr segítsen az üzenetét továbbadni!
2007. július 20., péntek
Péntek
A mai napig 10000x töltötték le ezt az oldalt. Elég nagy mérföld kő ez ebben a folyamatban amit blog írásnak neveznek, mert több mint két hónap kellett hozzá de kellett ehhez a több mint 100 bejegyzés is. Nem könnyű mindennap leülni és begépelni a történteket, de megérte. Egyrészt azért mert sokkal inkább megtapasztaltam ezáltal az értem imádkozók támogatását, másrészt pedig fegyelmezettségre szoktatott.
Remélem hogy folytathatom, még akkor is ha megtapasztaltam a negatív velejáróit is a közvetlen nyíltságnak, de azok is javamra váltak. Az Úr legyen kegyelmes hozzám ezután is! Minden kedves olvasónak is ugyanezt kívánom!
Az Isten kegyelméről volt szó a ma esti bibliaórán is itt Baróton, a Róm. 9 rész alapján. Mennyire lekötelez, mennyire érthetetlen és mennyire nem szabad vele visszaélni, ezek voltak a főbb gondolatok.
A hatalmas kánikula eléggé megpróbál embert és állatot errefelé. A bibarcfalvi ásványvíztöltő üzem is gondokkal küszködik, mert nagyon kevés a hozam a kutakból. Nekünk azért jutott két ládával a Violkáék jóvoltából. Az Úr áldja meg őket érte! Minden hónapban rendszeresen megosztják velünk az adagjukat, amire mint ott dolgozók jogosultak. Ezt a kiváltságot még a Violka férje harcolta ki az alkalmazottaknak, "megboldogult" szakszervezeti vezér korában.
A délután sajnos nem sikerült megjavítani a kocsit, de remélem hogy holnap többre jutunk... Addig járok gyalog, vagy más visz el ahova kell...
Remélem hogy folytathatom, még akkor is ha megtapasztaltam a negatív velejáróit is a közvetlen nyíltságnak, de azok is javamra váltak. Az Úr legyen kegyelmes hozzám ezután is! Minden kedves olvasónak is ugyanezt kívánom!
Az Isten kegyelméről volt szó a ma esti bibliaórán is itt Baróton, a Róm. 9 rész alapján. Mennyire lekötelez, mennyire érthetetlen és mennyire nem szabad vele visszaélni, ezek voltak a főbb gondolatok.
A hatalmas kánikula eléggé megpróbál embert és állatot errefelé. A bibarcfalvi ásványvíztöltő üzem is gondokkal küszködik, mert nagyon kevés a hozam a kutakból. Nekünk azért jutott két ládával a Violkáék jóvoltából. Az Úr áldja meg őket érte! Minden hónapban rendszeresen megosztják velünk az adagjukat, amire mint ott dolgozók jogosultak. Ezt a kiváltságot még a Violka férje harcolta ki az alkalmazottaknak, "megboldogult" szakszervezeti vezér korában.
A délután sajnos nem sikerült megjavítani a kocsit, de remélem hogy holnap többre jutunk... Addig járok gyalog, vagy más visz el ahova kell...
2007. július 19., csütörtök
Szerda-Csütörtök
A tegnap este 8 óra körül gondoltam, hogy lepihenek egy órára és azután majd megírom a bejegyzést, de mikor megébredtem hajnali 3 óra volt. Csak ma reggel keltem fel és igazolom a ma reggeli igét, amiben az áll hogy: "Hajlék az örökkévaló Isten..." Oltalom és nyugalom van benne. Biztosan a múlt napok fáradtsága jött ki rajtam, de az is igaz hogy elég rosszul is voltam valamitől(talán a dinnyétől...nem tudom). Ma reggel már jobban érzem magam, de most sem vagyok egészen jól. Imádkozom és remélem hogy mire Brassóba érek helyrejövök. Ma este a csíkszeredai gyülekezetben fogok szolgálni, mert szükséges őket meglátogatni(missziókerületi elnöki feladatomhoz tartozik). Ha onnan hazaérek folytatom...
Sajnos a mai napon nem minden úgy történt ahogy én elterveztem és azzal sem akarom vigasztalni magam hogy ennek így kellett történnie. Kezdem ott hogy később találkoztam Brassóban a vendégekkel, akiket a törcsvári kastélyhoz kellett elkalauzolni, mint ahogy korábban a napot beütemeztem. A feleségem is elkísért és az volt a számításom, hogy 4-5 óráig velük leszek és majd vagy vonattal, vagy Borzási Gyula testvérrel elindulok Csíkszeredába az újból elinduló hétköznapi összejövetelre, ez idő alatt pedig a feleségem kalauzolja tovább a vendégeket és ő jön majd utánam Csíkba. Még úgy indultam el Branba hogy elég ha 5-re visszaérek, mert akkor indulunk Gyulával tovább. Azonban valami közbejött és Gyula testvér szólt telefonon hogy nem tud ma visszaindulni csak holnap. Felhívtam Kui Bálintot(csikszeredai gyül. elöljáró) hogy mi legyen és abban állapodtunk meg hogy egy másik alkalommal bepótolom a mai alkalmat. A fő az hogy újra elindulhattak a csütörtök esti bibliaórák. Pedig nagyon szerettem volna ma ott lenni...
A többi nem várt információ is elért. A nagybátyám felesége hívott fel hogy megjött a szövettani eredmény és nagyon nehezen viseli ezeket a perceket, órákat. Kérte hogy támogassuk nagyon imában.
Édesapám is nagyon rosszul lett. Egy nehéz epekrízis ágyba döntötte. Le kellett mondja az aradi útját erre a hétvégére. Ernő öcsém vállalta hogy elmegy és szolgálni fog ott a bemerítésen és az azt megelőző ev. alkalmakon.
Miközben haladtunk este a Tábor felé azzal az utánfutóval, amiben különféle eszközöket csomagokat szállítottunk a Táborba, a kocsi sebességváltója megadta magát. Semmilyen más sebességbe nem lehetett tenni csak 3-ba és 4-be. Ha meg kellett állni, nehezen indult hármasba, ha pedig mehettünk volna nem tudtunk csak 4-esbe haladni. Az utánfutón is csak a pozició lámpák világítottak. Nem volt tehát egy könnyű utunk. Meglátogattam édesapámat aki a Tábor melletti házában van és miután néhány szót váltottunk, a feleségemmel imádkoztunk érte. Aki ismeri és vállalhatja tegye velünk együtt ezt ezután is, mert nagyon sokat jelent ha többen is imádkozunk egy célért.
Csak fél tizenkettőkor indultunk haza és negyed kettőre árkeztünk meg. A gyermekeink a szomszédban(Gál Jutkáéknál) alusznak. Az első és az utolsó ott volt egész nap, a két középső Otiéknál volt napközben, de estére ők is a testvéreik mellé kerültek. Nagy nap volt a Gál családban, mert Szilvikének ma születésnapja volt. Nem tudom hogy viselték a szülők a mi gyerekeinket(biztos nem volt egyszerű), de éjjel 2 óra van és még nem hozták haza őket, tehát valahogy sikerült nekik. Nagy köszönettel tartozunk nekik az Úr gondviselése mellett. Az Úr áldja meg őket! (Lehet nem gyerek áldásra gondolnak a mai nap után..., de miért ne....:)
Sajnos a mai napon nem minden úgy történt ahogy én elterveztem és azzal sem akarom vigasztalni magam hogy ennek így kellett történnie. Kezdem ott hogy később találkoztam Brassóban a vendégekkel, akiket a törcsvári kastélyhoz kellett elkalauzolni, mint ahogy korábban a napot beütemeztem. A feleségem is elkísért és az volt a számításom, hogy 4-5 óráig velük leszek és majd vagy vonattal, vagy Borzási Gyula testvérrel elindulok Csíkszeredába az újból elinduló hétköznapi összejövetelre, ez idő alatt pedig a feleségem kalauzolja tovább a vendégeket és ő jön majd utánam Csíkba. Még úgy indultam el Branba hogy elég ha 5-re visszaérek, mert akkor indulunk Gyulával tovább. Azonban valami közbejött és Gyula testvér szólt telefonon hogy nem tud ma visszaindulni csak holnap. Felhívtam Kui Bálintot(csikszeredai gyül. elöljáró) hogy mi legyen és abban állapodtunk meg hogy egy másik alkalommal bepótolom a mai alkalmat. A fő az hogy újra elindulhattak a csütörtök esti bibliaórák. Pedig nagyon szerettem volna ma ott lenni...
A többi nem várt információ is elért. A nagybátyám felesége hívott fel hogy megjött a szövettani eredmény és nagyon nehezen viseli ezeket a perceket, órákat. Kérte hogy támogassuk nagyon imában.
Édesapám is nagyon rosszul lett. Egy nehéz epekrízis ágyba döntötte. Le kellett mondja az aradi útját erre a hétvégére. Ernő öcsém vállalta hogy elmegy és szolgálni fog ott a bemerítésen és az azt megelőző ev. alkalmakon.
Miközben haladtunk este a Tábor felé azzal az utánfutóval, amiben különféle eszközöket csomagokat szállítottunk a Táborba, a kocsi sebességváltója megadta magát. Semmilyen más sebességbe nem lehetett tenni csak 3-ba és 4-be. Ha meg kellett állni, nehezen indult hármasba, ha pedig mehettünk volna nem tudtunk csak 4-esbe haladni. Az utánfutón is csak a pozició lámpák világítottak. Nem volt tehát egy könnyű utunk. Meglátogattam édesapámat aki a Tábor melletti házában van és miután néhány szót váltottunk, a feleségemmel imádkoztunk érte. Aki ismeri és vállalhatja tegye velünk együtt ezt ezután is, mert nagyon sokat jelent ha többen is imádkozunk egy célért.
Csak fél tizenkettőkor indultunk haza és negyed kettőre árkeztünk meg. A gyermekeink a szomszédban(Gál Jutkáéknál) alusznak. Az első és az utolsó ott volt egész nap, a két középső Otiéknál volt napközben, de estére ők is a testvéreik mellé kerültek. Nagy nap volt a Gál családban, mert Szilvikének ma születésnapja volt. Nem tudom hogy viselték a szülők a mi gyerekeinket(biztos nem volt egyszerű), de éjjel 2 óra van és még nem hozták haza őket, tehát valahogy sikerült nekik. Nagy köszönettel tartozunk nekik az Úr gondviselése mellett. Az Úr áldja meg őket! (Lehet nem gyerek áldásra gondolnak a mai nap után..., de miért ne....:)
2007. július 17., kedd
Kedd
Ma öt éve annak hogy a jelenlegi gyülekezetemnek, a barótinak a meghívására igent mondtam. A baróti gyülekezet puhatolódzó kérésre 2002 május végén nemet mondtam, de arra kértek hogy legalább imádkozzak mielőtt a hivatalos meghívóra válaszolnék. Miután megígértem hogy megkérdezem az Urat hazamentem Homoródszentmártonba és azt kértem az Úrtól: hogyha nekem Barótra kell mennem(ahová nem kívánkoztam, mert nagyon jól éreztem magam akkori helyemen) akkor legyen úgy hogy a barótiak meghívó levele a hetedik hónap 17. napján érkezzen meg hozzám. Miért kértem ezt? Hát ezért: " A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén." 1Móz. 8:4
Ezt a jelet kértem az Úrtól remélve, hogy elég nehéz feladat elé állítom, ha tényleg azt akarja hogy Barótra menjek. Senkinek nem szóltam erről a jelről, még a feleségemnek sem. A barótiak június elején már megszavazták a meghívásomat, de a meghívót nem küldték el, mewrt hol az egyik hol a másik vezető hiányzott és nem tudták aláírni a levelet. Ezt utólag sikerült kideríteni. Elég az hozzá hogy a 7. hónap 17. napján, nem is a rendes postával(ami délben nem hozta és már fellélegezve mentem tovább) hanem mivel ajánlott küldeményként adták fel, a délutáni különjárattal érkezett meg hozzánk. Mivel én akkor délután és este a körzetben voltam és abban a tudatban hogy maradok, még biztattam is a testvéreket, csak másnap reggel értesültem a levél érkezéséről. Nagyon megdöbbentem amikor a feleségem kezembe adta a levelet és megláttam rajta a baróti bélyegzőt. Rögtön mondtam neki hogy költözünk Barótra. Azt kérdezte, hogy nem kellene ezért imádkozni? Erre mondtam, hogy hát pontosan ez volt a válasz az imádságra.
Ez volt röviden az idekerülésem története. Nem a magam akaratából jöttem ide, de nagyon megszerettem a szülővárosomat és az itteni gyülekezetet, valamint a körzetet. Nehéz innen elmenni..., de most is engedelmeskedek (http://vefraim.blogspot.com/2007_04_22_archive.html) mint akkor, és hiszem hogy ott is(Érszőllős) szeretni fogom. Ennyit a múltról és az isteni vezetésről... Jó volt erre mind emlékezni a mai napon...
Reggel kimentem Mirjámmal és Jéminával a Hargita Táborba, hogy találkozzak a Tábor szponzoraival(dr.Steiner István és más külföldiek), akik már évek óta adakoznak a Hargita Tábor javára, és ezért tudjuk tartani a kedvezményes árat(50 százalék) még mindig a táborozóknak. Steiner testvér megajándékozott egy laptoppal, aminek roppant örültem, mert eddig még nem volt nekem. Már régebb megfogalmazódott benne a szándék, de csak most tudta elhozni. Magamnak nem is vettem volna, de így örömmel fogadtam, hálát adtam érte az Úrnak és megköszöntem Steiner testvérnek. Elvittem őket délután Segesvárra, hogy ismerkedjenek a tájjal és a történelemmel. Estére értünk vissza a vacsorára.
Mirjám és Jémina addig elvoltak a Táborban ahol a tiniknek kezdődött tegnap egy új turnus. 23 óra után érkeztünk csak haza, ahol a feleségem (the super wife) a kedvenc csemegémmel(rántott cukkini) várt. Holnap itthon leszek...
Ezt a jelet kértem az Úrtól remélve, hogy elég nehéz feladat elé állítom, ha tényleg azt akarja hogy Barótra menjek. Senkinek nem szóltam erről a jelről, még a feleségemnek sem. A barótiak június elején már megszavazták a meghívásomat, de a meghívót nem küldték el, mewrt hol az egyik hol a másik vezető hiányzott és nem tudták aláírni a levelet. Ezt utólag sikerült kideríteni. Elég az hozzá hogy a 7. hónap 17. napján, nem is a rendes postával(ami délben nem hozta és már fellélegezve mentem tovább) hanem mivel ajánlott küldeményként adták fel, a délutáni különjárattal érkezett meg hozzánk. Mivel én akkor délután és este a körzetben voltam és abban a tudatban hogy maradok, még biztattam is a testvéreket, csak másnap reggel értesültem a levél érkezéséről. Nagyon megdöbbentem amikor a feleségem kezembe adta a levelet és megláttam rajta a baróti bélyegzőt. Rögtön mondtam neki hogy költözünk Barótra. Azt kérdezte, hogy nem kellene ezért imádkozni? Erre mondtam, hogy hát pontosan ez volt a válasz az imádságra.
Ez volt röviden az idekerülésem története. Nem a magam akaratából jöttem ide, de nagyon megszerettem a szülővárosomat és az itteni gyülekezetet, valamint a körzetet. Nehéz innen elmenni..., de most is engedelmeskedek (http://vefraim.blogspot.com/2007_04_22_archive.html) mint akkor, és hiszem hogy ott is(Érszőllős) szeretni fogom. Ennyit a múltról és az isteni vezetésről... Jó volt erre mind emlékezni a mai napon...
Reggel kimentem Mirjámmal és Jéminával a Hargita Táborba, hogy találkozzak a Tábor szponzoraival(dr.Steiner István és más külföldiek), akik már évek óta adakoznak a Hargita Tábor javára, és ezért tudjuk tartani a kedvezményes árat(50 százalék) még mindig a táborozóknak. Steiner testvér megajándékozott egy laptoppal, aminek roppant örültem, mert eddig még nem volt nekem. Már régebb megfogalmazódott benne a szándék, de csak most tudta elhozni. Magamnak nem is vettem volna, de így örömmel fogadtam, hálát adtam érte az Úrnak és megköszöntem Steiner testvérnek. Elvittem őket délután Segesvárra, hogy ismerkedjenek a tájjal és a történelemmel. Estére értünk vissza a vacsorára.
Mirjám és Jémina addig elvoltak a Táborban ahol a tiniknek kezdődött tegnap egy új turnus. 23 óra után érkeztünk csak haza, ahol a feleségem (the super wife) a kedvenc csemegémmel(rántott cukkini) várt. Holnap itthon leszek...
2007. július 16., hétfő
Szombat-Vasárnap-Hétfő
Drága Úr Jézus! Köszönöm hogy újra itthon lehetek és láthatom szeretteimet, mert megőriztél a hazafelé vezető úton. Köszönöm hogy ébren tartottál és nem aludtak el a szembejövők sem. Hálát adok az elmúlt hétvége áldásaiért, és azokért akiket megismertem. Köszönöm Uram azokat akik értem imádkoztak. Jutalmazd meg őket. Kérlek bocsássd meg minden tévedésemet, vétkemet, rossz gondolataimat és hiábavaló szavaimat. Te pótold ki hiányosságaimat. Légy irgalmas hozzám és segíts hogy kegyelmedért áldjalak. Segíts nekem kipihenni a fáradtságot, hogy megerősödjek mind testben mind lélekben. Vezess Uram a Te igazságodban! Légy felmagasztalva és megdicsőülve bennem és általam! Ámen! (2007.07.16. 06.00 óra)
Ez volt az imádságom amikor hazaértem ma reggelre 8 órás utazás(Kétegyháza-Barót kb. 480km.) után. Miután elolvastam a leveleimet válaszoltam rájuk. Volt amit örömmel, volt amit szomorúsággal a szívemben tettem.
A hétvégi beszámolót később írom meg, mert most fáradt vagyok és pihenni fogok...
Pénteken délben 12-kor indultam el és Nagyváradon keresztül Szalontát, Sarkadot, Gyulát érintve jutottam el este fél kilencre Kétegyházára. Nagyváradon volt egy találkozásom Gere Szabival és a menyasszonyával akik személyesen adták át a meghívót az augusztus 4-én tartandó menyegzőjükre.
A határátlépés Méhkeréknél majdnem zökkenőmentes volt, csak egy kicsit kellett odahatni a határőrre(szavakban persze) hogy az édesanyám kíséretében velünk utazó Vigh Miklóst Gyergyóból is átengedjék, lévén még fiatalkorú.
Sarkadon olyat láttam amit eddig még Magyarországon nem tapasztaltam. Ide is vágom a képet
Nagy lehet az elkeseredés, ha a főuton ilyen molinók vannak kifeszítve. Az Úr adjon vigasztalást és változtassa jóra az életét minden megkeseredett embernek!
Mikor megérkeztem az imaházhoz, a zenei csapat már ott volt.
Valahogy mostanában mindig velük futok össze a konferenciákon. Biztosan ők is így gondolják...
A szállásunk Kiss György testvéréknél volt akinek a felesége az én édesanyámnak a húga. Édesanyám tehát az édestestvérét látogatta meg velem együtt. Több volt zilahi testvér(Kissék, Kui Jánosék, Máté Feriék...) is él ezen a településen, sőt még egy baróti származású atyafival(Kovács József) is találkoztam, akikkel vasárnap hosszabb ideig is elbeszélgettünk.
Szombaton délelőtt volt egy előadás amit én tartottam a növekedés témájában(majd ha meglesz a hanganyag ide is felkerül), majd a délutáni program keretén belül szemináriumok(Papp Dezső 4. éves teol. hallgató és a pünkösdi gyülekezet pásztora tartották) és ismerkedés, röplabdázás következett. A fiatalok egy része ismerős volt, de jól esett megismerkedni újakkal is. Nagyon örülök annak hogy Dezsőt is megismerhettem és hallhattam a személyes bizonyságtételét a megtéréséről.
Délben ebéd után még Novák Zsolttal is sikerült egy keveset beszélgetni, aki Mikiért jött, hogy elvigye magával Kiskőrösre. Márványlapokat is hozott amiket a gyergyói imaházban lévő bemerítő medence burkolására adományozott. Az Úr jutalmazza meg érte! Délután 3 óra körül búcsúztunk el tőlük és akkor mentem vissza az imaházhoz.
Még Aradról is volt ott két lány akiket már ismertem. Velük is sikerült beszélgetni egy jót és érdekeset. Nem tudom hogy esett e meg veled az hogy beszélgetsz valakivel és te gondolsz egyre, a másik pedig gondol egészen másra, de ez nem derül ki csak a beszélgetés végén, addig minden talál... Na, hát velünk is ez történt. Jól megértettük egymást Renykével, de csak 20 perc után derült ki hogy én egyről ő pedig másról gondolkodik. A fő hogy a végén kiderült :)
Este hét óra után került sor az evangelizációs alkalomra, amelyen a meggörnyedt hátú asszony gyógyulásáról szóló történetből szolgáltam a Lukács ev. alapján. Az alkalom után volt lehetőségem imádkozni azokkal akik ezt igényelték. Az Úr őrizze és áldja meg az övéit!
Vasárnap délelőtt és délután is a kétegyházi gyülekezetben hirdettem igét a vezérfonalban található igeszakaszok felolvasása után. Megtapasztaltam most is hogy ereje van az értem mondott imáknak és szeretném megköszönni mindenkinek aki ezt tette, mert megerősített az Úr és továbbíthattam a rámbizott üzenetet.
Ha megkapom a vasárnapi szolgálatok felvételét(amire igéret van) akkor majd feltöltöm azokat is.
Este 10 órakor indultam haza és reggel 6 órakor az Úr kegyelméből megérkeztem.
A mai nap nagyon hamar eltelt. Főleg pihenéssel és egyéb apró cseprő dolgok bonyolításával. Az ablakokat is megnéztem amiket a szomszédban Gabi szépítget hogy a majd felújított imaházunkban jól mutassanak. Szépen halad a munkával, de úgy néz ki hogy még kell anyagot vegyünk hozzá.
A gyermekek mind itthon vannak és jól érzik magukat, aminek én felhőtlenül(hatalmas kánikula volt ma, egy felhő sem volt az égen) örülök...:)
Holnap ha az Úr megsegít a Hargita Táborba megyek fel, mert ott lesz találkozóm Steiner István testvérrel.
Ez volt az imádságom amikor hazaértem ma reggelre 8 órás utazás(Kétegyháza-Barót kb. 480km.) után. Miután elolvastam a leveleimet válaszoltam rájuk. Volt amit örömmel, volt amit szomorúsággal a szívemben tettem.
A hétvégi beszámolót később írom meg, mert most fáradt vagyok és pihenni fogok...
Pénteken délben 12-kor indultam el és Nagyváradon keresztül Szalontát, Sarkadot, Gyulát érintve jutottam el este fél kilencre Kétegyházára. Nagyváradon volt egy találkozásom Gere Szabival és a menyasszonyával akik személyesen adták át a meghívót az augusztus 4-én tartandó menyegzőjükre.
A határátlépés Méhkeréknél majdnem zökkenőmentes volt, csak egy kicsit kellett odahatni a határőrre(szavakban persze) hogy az édesanyám kíséretében velünk utazó Vigh Miklóst Gyergyóból is átengedjék, lévén még fiatalkorú.
Sarkadon olyat láttam amit eddig még Magyarországon nem tapasztaltam. Ide is vágom a képet
Nagy lehet az elkeseredés, ha a főuton ilyen molinók vannak kifeszítve. Az Úr adjon vigasztalást és változtassa jóra az életét minden megkeseredett embernek!
Mikor megérkeztem az imaházhoz, a zenei csapat már ott volt.
Valahogy mostanában mindig velük futok össze a konferenciákon. Biztosan ők is így gondolják...A szállásunk Kiss György testvéréknél volt akinek a felesége az én édesanyámnak a húga. Édesanyám tehát az édestestvérét látogatta meg velem együtt. Több volt zilahi testvér(Kissék, Kui Jánosék, Máté Feriék...) is él ezen a településen, sőt még egy baróti származású atyafival(Kovács József) is találkoztam, akikkel vasárnap hosszabb ideig is elbeszélgettünk.
Szombaton délelőtt volt egy előadás amit én tartottam a növekedés témájában(majd ha meglesz a hanganyag ide is felkerül), majd a délutáni program keretén belül szemináriumok(Papp Dezső 4. éves teol. hallgató és a pünkösdi gyülekezet pásztora tartották) és ismerkedés, röplabdázás következett. A fiatalok egy része ismerős volt, de jól esett megismerkedni újakkal is. Nagyon örülök annak hogy Dezsőt is megismerhettem és hallhattam a személyes bizonyságtételét a megtéréséről.
Délben ebéd után még Novák Zsolttal is sikerült egy keveset beszélgetni, aki Mikiért jött, hogy elvigye magával Kiskőrösre. Márványlapokat is hozott amiket a gyergyói imaházban lévő bemerítő medence burkolására adományozott. Az Úr jutalmazza meg érte! Délután 3 óra körül búcsúztunk el tőlük és akkor mentem vissza az imaházhoz.
Még Aradról is volt ott két lány akiket már ismertem. Velük is sikerült beszélgetni egy jót és érdekeset. Nem tudom hogy esett e meg veled az hogy beszélgetsz valakivel és te gondolsz egyre, a másik pedig gondol egészen másra, de ez nem derül ki csak a beszélgetés végén, addig minden talál... Na, hát velünk is ez történt. Jól megértettük egymást Renykével, de csak 20 perc után derült ki hogy én egyről ő pedig másról gondolkodik. A fő hogy a végén kiderült :)
Este hét óra után került sor az evangelizációs alkalomra, amelyen a meggörnyedt hátú asszony gyógyulásáról szóló történetből szolgáltam a Lukács ev. alapján. Az alkalom után volt lehetőségem imádkozni azokkal akik ezt igényelték. Az Úr őrizze és áldja meg az övéit!
Vasárnap délelőtt és délután is a kétegyházi gyülekezetben hirdettem igét a vezérfonalban található igeszakaszok felolvasása után. Megtapasztaltam most is hogy ereje van az értem mondott imáknak és szeretném megköszönni mindenkinek aki ezt tette, mert megerősített az Úr és továbbíthattam a rámbizott üzenetet.
Ha megkapom a vasárnapi szolgálatok felvételét(amire igéret van) akkor majd feltöltöm azokat is.
Este 10 órakor indultam haza és reggel 6 órakor az Úr kegyelméből megérkeztem.
A mai nap nagyon hamar eltelt. Főleg pihenéssel és egyéb apró cseprő dolgok bonyolításával. Az ablakokat is megnéztem amiket a szomszédban Gabi szépítget hogy a majd felújított imaházunkban jól mutassanak. Szépen halad a munkával, de úgy néz ki hogy még kell anyagot vegyünk hozzá.
A gyermekek mind itthon vannak és jól érzik magukat, aminek én felhőtlenül(hatalmas kánikula volt ma, egy felhő sem volt az égen) örülök...:)
Holnap ha az Úr megsegít a Hargita Táborba megyek fel, mert ott lesz találkozóm Steiner István testvérrel.
2007. július 13., péntek
Péntek
Ezt a blogot Rusz Dávid gépéről írom. Ez azt jelenti hogy épségben és minden baj nélkül megérkeztem Kétegyházára. Édesanyámmal György bátyáméknál vagyunk megszállva. Már elég késő van és ezért ilyen rövid e blog. A holnap elég hosszú lesz, délelőtt előadás 1Pét. 2:1-5 (Növekedés a téma) és este ev. alkalom. Imádkozzatok hogy az Úr kezében hasznos eszlöz lehessek. Majd bővebben is fogok írni, de most nem akarom fenntartani a vendéglátókat. Adjon az Úr jó pihenést, mert reggel kilenckor kezdünk.
2007. július 12., csütörtök
Csütörtök
Délre kész lett az autó és mehettem utána, jobban mondva Gabi vitt el Csernátonba. Nyári gumikat is kellett vegyek, mert egészen kopottak voltak már a régiek. Egy vagyonba(szereléssel együtt össz. 1000RON) került a négy MATADOR gumiabroncs. Remélem egy ideig nem kell ezzel foglalkozzak. Hazafele Kiss Zoltán testvérhez mentem be Szentgyörgyön, ahol áttekintettük gyülekezeteink és a missziókerület jelenlegi állapotát, reáváró feladatait, majd az Úr elé vittük és hisszük hogy ő meghallgatott minket. Csak ezután lettek felszerelve a gumik a kocsira. Ezért hét óra után kerültem csak haza. Holnap reggel indulok Kétegyházára, ahová már hónapokkal ezelőtt eligérkeztem. Ifjúsági napokat tartanak a hétvégén "Kicsi vagyok én, majd megnövök én ?!" címmel. Ott fogok tehát szolgálni. Az Úr adja hogy ne legyen hiábavaló az odutazásom!
2007. július 11., szerda
Szerda
Meghalt Szirtes András.... temetésére 24-én kerül sor.
Ma nekiláttunk Gabival hogy a már korábban leszállított hőszigetelt ablakokat(az imaházra), mahagóni bevonattal lássuk el. Átcipeltük hozzá az ablakokat(4 db.) majd nekifogott, hogy a tegnap Brassóban vásárolt anyaggal bevonja. Egész nap ezzel bajlódott. Mikor éppen elpakoltuk estefelé az útból a munkát, akkor hallottuk, hogy a Gabi testvére Lajcsi valami kígyót kiált. Odamentünk de csak egy sikló tekergett a ház melletti kövek között. Megfogtam és egy kicsit játszodtam vele. Egyáltalán nem veszélyes, de mégis nagyon rémes egyesek részére. Végül elengedtem...
Kígyó a kezemben
Ilyenek lesznek az ablakok
Ma nekiláttunk Gabival hogy a már korábban leszállított hőszigetelt ablakokat(az imaházra), mahagóni bevonattal lássuk el. Átcipeltük hozzá az ablakokat(4 db.) majd nekifogott, hogy a tegnap Brassóban vásárolt anyaggal bevonja. Egész nap ezzel bajlódott. Mikor éppen elpakoltuk estefelé az útból a munkát, akkor hallottuk, hogy a Gabi testvére Lajcsi valami kígyót kiált. Odamentünk de csak egy sikló tekergett a ház melletti kövek között. Megfogtam és egy kicsit játszodtam vele. Egyáltalán nem veszélyes, de mégis nagyon rémes egyesek részére. Végül elengedtem...
Kígyó a kezemben
Ilyenek lesznek az ablakok2007. július 10., kedd
Kedd
A ma reggeli igéből http://www.baptist.hu/index.php?m=15 az a gondolat foglalkoztatott, hogy miért nem volt szabad vassal faragott köveket felhasználni az oltárépítésnél... Egyáltalán nem volt szabad faragni("ép" kövek, Károli ford.) vagy csak vassal nem volt szabad faragni, másképp igen?
Az mindenképen bizonyos hogy a mi Istenünk kényes arra ami az övé. Abból senki el ne vegyen, le ne faragjon. Az is biztos hogy akkoriban a filiszteusok,kánaániak voltak azok akik a vaseszközöket "gyártották". Isten szent oltárát pedig, nehogy már az idegen istent tisztelő vasműves szerszámával faragják...
Megértettem hogy nem mindegy miből és hogyan építünk az Úrnak, akár imaházat akár Teológiát...
Ma délelőtt sikerült beszélnem Kovács Gyula testvérrel, a bihari missziókerület elnökével a 125 éves jubileum és beiktatás időpontjáról. Remélem hogy minden rendben lesz.
11 óra körül elindultam Csernátonba, mert a hűséges harcostárs(VWT4-es) is ápolásra szorul. Olajra és kemény rugalmasságra(lengéscsillapitókra) vágyik. Benedek Barna meg is adja neki az elkövetkező két napban. Én addig nélkülözni vagyok kénytelen a társaságát, ami nem lesz könnyű, mert már több mint 150000 km-t futottunk együtt. A Benedek családnál míg vártam Barnit, volt idő néhány szót váltani a szülőkkel. Megtudtam hogy Csabi(a legnagyobb fiú) valószínüleg Olaszországban van, az Évike pedig Sepsiszentgyörgyön készül nővérkének és csak a legkisebb fiú(Barni) van csak otthon velük. Megkináltak kávéval és mire befejeztük az imádkozást, már meg is érkezett az ifjú szerelő. Miután otthagytam a kocsit, Gál Gabi jött értem és hozzájuk csapódva keveredtem Brassón keresztül haza, a csordával egyidőben.
Útközben sikerült elmondani nekik azt a csodaszép történetet amit, az Úr vezetésével éltem meg 1994-ben. Ugyanis 2007 július 9-én volt 13 éve annak, hogy egy evangelizációs összejövetel végén a Sepsiszentgyörgy-i imaház karzatán, (akkor még csak) Jakab Mártit feleségül kértem. (Ha valaki kiváncsi rá írjon egy mailt és ha több is jön akkor talán lesz kedvem leírni...de ide most hosszú lenne)
Érdeklődve hallgatták végig(Gabi, a felesége Jutka, és a Jutka húga Laura) és remélem hogy ez a bizonyságtétel sem volt hiába. Az én Uram az Úr hallgasson meg!
Az mindenképen bizonyos hogy a mi Istenünk kényes arra ami az övé. Abból senki el ne vegyen, le ne faragjon. Az is biztos hogy akkoriban a filiszteusok,kánaániak voltak azok akik a vaseszközöket "gyártották". Isten szent oltárát pedig, nehogy már az idegen istent tisztelő vasműves szerszámával faragják...
Megértettem hogy nem mindegy miből és hogyan építünk az Úrnak, akár imaházat akár Teológiát...
Ma délelőtt sikerült beszélnem Kovács Gyula testvérrel, a bihari missziókerület elnökével a 125 éves jubileum és beiktatás időpontjáról. Remélem hogy minden rendben lesz.
11 óra körül elindultam Csernátonba, mert a hűséges harcostárs(VWT4-es) is ápolásra szorul. Olajra és kemény rugalmasságra(lengéscsillapitókra) vágyik. Benedek Barna meg is adja neki az elkövetkező két napban. Én addig nélkülözni vagyok kénytelen a társaságát, ami nem lesz könnyű, mert már több mint 150000 km-t futottunk együtt. A Benedek családnál míg vártam Barnit, volt idő néhány szót váltani a szülőkkel. Megtudtam hogy Csabi(a legnagyobb fiú) valószínüleg Olaszországban van, az Évike pedig Sepsiszentgyörgyön készül nővérkének és csak a legkisebb fiú(Barni) van csak otthon velük. Megkináltak kávéval és mire befejeztük az imádkozást, már meg is érkezett az ifjú szerelő. Miután otthagytam a kocsit, Gál Gabi jött értem és hozzájuk csapódva keveredtem Brassón keresztül haza, a csordával egyidőben.
Útközben sikerült elmondani nekik azt a csodaszép történetet amit, az Úr vezetésével éltem meg 1994-ben. Ugyanis 2007 július 9-én volt 13 éve annak, hogy egy evangelizációs összejövetel végén a Sepsiszentgyörgy-i imaház karzatán, (akkor még csak) Jakab Mártit feleségül kértem. (Ha valaki kiváncsi rá írjon egy mailt és ha több is jön akkor talán lesz kedvem leírni...de ide most hosszú lenne)
Érdeklődve hallgatták végig(Gabi, a felesége Jutka, és a Jutka húga Laura) és remélem hogy ez a bizonyságtétel sem volt hiába. Az én Uram az Úr hallgasson meg!
U.i. Azt hiszem ilyen korán még nem írtam blogot, de most ideje hamarabb túl lenni rajta mert....pihenni is kell.
Ez a medve itt császkál Barót határában
fotó: Gál Gábor
Ez a medve itt császkál Barót határábanfotó: Gál Gábor
Hétfő
Reggelre sikerült kipihennem magam és mire felébredtem Mihály már összeszedett egy jó adag bátorítást, biztatást a zsoltárokból a házassággal kapcsolatosan. Örömmel hallgattam amint felolvasta szívének oly kedves zsoltárait. Miután megreggeliztünk(11 óra) elindultunk, hogy egy rövid áruházi kitérő után Jéminát magunkhoz vegyük. A múlt héten elkészült ugyanis az útlevele és jöhet velünk haza. Bementünk a Mediamarktba, mert Mihály egy fényképezőgépet akart vásárolni. Meg is ragadott hamar egy Sony márkájú 7Mpixeles gépet és 34000Ft-ért az övé is lett. Ezt követően jutottunk el Timiékhez. Megkinált kávéval, imádkoztunk és a csomagokat amiket Bölönbe akart küldeni bepakoltuk Jéminával együtt a kocsiba. Egy óra(román idő szerint 2) is elmúlt mire kikeveredtünk Debrecenből. Útközben a feleségem magzrországi baptifonján(amivel hálózaton belül ingyen lehet hangot továbbítani:) beszélgettem Szabó Barnával és Novák Zsolttal. Elég tarta(l)mas beszélgetések voltak ezek(46 ill.23 perc). Mire végeztünk már a határt is elhagytuk. Ekkor jutott eszembe hogy a feleségemnek nem vettem meg a kávéját. Nosza azonnal be Váradon a Metroba, Nescafe le a polcról,Efraim be a sorba, kassza, fizetés és továbbindulás. Mindez belekerült vagz 50 percbe. Míg én vásároltam, Jémina és Mihály autodidakta módon elsajátították a fénykép készítés kezdeti lépéseit.
Nagy melegben haladtunk tovább a Királyhágó felé. Hat óra után már túl is voltunk rajta. Feketetónál már annyira elviselhetetlen volt a hőség és az utazás(főleg Jéminának) hogz muszály volt megálljak a Sebes Kőrös partján. Ha már megálltunk, megnéztük hogz milyen a víz. Hát....az nem volt hideg. Rögtön jött az ötlet a fürdésre. A javaslatot tett követte és Jéminával ketten lehűtöttük magunkat. Mostanában nem is láttam ennyire örülni gyereket mint Jéminát. Nagyon élvezte hogy útközben az édesapjával strandolhatott egy jót a Kőrösben. Nekem is nagyon megérte a víz is meg az ő öröme is. Áldott legyen az Úr neve!
Ezért a közjátékért is kicsit később értünk haza mint terveztük. Éjfélre voltunk Bölönben ahol megszabadultunk egy csomó tehertől és onnan megkönnyebbülve érkeztünk meg Barótra hajnali egy órára. Hiszem hogy mire én e sorokat beütöttem, arra Mihály is hazaért már Vargyasra a robogójával.
Nagy melegben haladtunk tovább a Királyhágó felé. Hat óra után már túl is voltunk rajta. Feketetónál már annyira elviselhetetlen volt a hőség és az utazás(főleg Jéminának) hogz muszály volt megálljak a Sebes Kőrös partján. Ha már megálltunk, megnéztük hogz milyen a víz. Hát....az nem volt hideg. Rögtön jött az ötlet a fürdésre. A javaslatot tett követte és Jéminával ketten lehűtöttük magunkat. Mostanában nem is láttam ennyire örülni gyereket mint Jéminát. Nagyon élvezte hogy útközben az édesapjával strandolhatott egy jót a Kőrösben. Nekem is nagyon megérte a víz is meg az ő öröme is. Áldott legyen az Úr neve!
Ezért a közjátékért is kicsit később értünk haza mint terveztük. Éjfélre voltunk Bölönben ahol megszabadultunk egy csomó tehertől és onnan megkönnyebbülve érkeztünk meg Barótra hajnali egy órára. Hiszem hogy mire én e sorokat beütöttem, arra Mihály is hazaért már Vargyasra a robogójával.
Váradon
a parton
a vízben
Torda előtt
2007. július 9., hétfő
Vasárnap
Reggel 6 órakor keltem és 7-kor már úton voltam Érszőllős felé Román Mihályal együtt. Ballán mentünk keresztül, ahol megálltam Király Tibor lelkipásztor testvérnél, hogy átadjam neki a Szentábrahám-Gagy-i gyülekezet 100 RON támogatását az imaházépítésre. Ezt már sokkal korábban rámbízta az öcsém, de csak most volt alkalmam átadni. Fél kilencre érkeztünk meg Érszőllősre, ahol kiskapusi és kolozsvári fiatalokkal találkoztunk, akik nagyon szép spirituálékat énekeltek. Közölük Tihamér volt aki képeket készített és rendelkezésemre bocsátott. Román Mihály volt az egyik imaóravezető a három közül, majd pedig én hirdettem ígét a Róm.8.-ból
Délelőtti szolgálat a szőllősi gyülekezetben
Délelőtti szolgálat a szőllősi gyülekezetbenDélelőtt még úrvacsorai alkalmunk is volt, amihez az Ef.2-ből olvastam ígéket. Ebédre Gombos Miklós testvérékhez mentem, akik nagyon kedvesen fogadtak és nagylelküen megvendégeltek. Lehetőséget is bíztosítottak arra hogy legalább 25 percet pihenjek az idő rövidsége miatt. Ugyanis 1 óra után jóval kezdtünk ebédelni, mert az összejövetel végén még a vezetőséggel tanácskoztunk és az egy kicsit elnyúlott. Megbeszélésünk egyik eredményeként közölhetem hogy a gyülekezet 125 éves jubileuma és a lelkipásztori beiktatás egyidőben lesz megtartva vagy október első vagy október második vasárnapján(annak függvényében hogy mikor érnek rá a lelkipásztorok). Különösen ajánlom e mondatot Kiss Zoltán testvérem és a bihari missziókerület vezetőinek figyelmébe. A pihenő nagyon jól esett és utána felfrissülve tudtam tovább menni Hiri Jánossal Magyarkécbe, ahol együttes alkalma volt a két gyülekezetnek(magyar és roma) , és ezt úrvacsorával zártuk.
Úrvacsora osztás előtt (Magyarkéc)Béla testvérrrel(avatott lelkimunkás) együtt szolgáltam a délután 3-tól 5-ig tartó alkalmon. Itt is nagyon szépen szolgáltak a kapusi fiatalok, akik elkísértek minket. Az összejövetel végén még megnéztem egy házat (bölöniek figyelem!), ami lakható de egy kis felújításra szorul, hatalmas kert tartozik hozzá. Kellemesen romos udvarával, eredetien bájos hangulatával e ház kiválóan alkalmas fiatal, a házasélet gyönyöreit még alig élvező házaspároknak, amennyiben vágyják a csendet és a romantikát.(aki érti, gondolkozzon).
Pontosan 6 órára érkeztünk vissza Érszőllősre, ahol már várt a gyülekezet a nagyváradi Betlehem gyülekezetének népes küldöttségével együtt. azért látogattak meg minket hogy szükségüket megosszák velünk és együtt imádkozzunk azért hogy az Úr adjon világos vezetést e nehéz időkben, amikor a gyülekezetnek nincs lelkipásztora. Ők is nagyon szépen énekeltek és a bizonyságtételeik is építőek voltak.
A délutáni szolgálatom egy kicsit hosszúra(43 perc) nyúlott, de nagyon éhes és szomjas hallgatóság volt a teremben és ezért sem vettem észre az idő múlását. Eszter könyvének 8 részéből hirdettem az ígét, melynek rövid vázlata ez volt:
2.Az Úr eszköze közbenjár testvéreiért
3.Az Úr eszköze felkészíti népét a győzelmes harcokra
Végül pedig: Jézus is vállalt minket bünösöket, meghalt és közbenjár értünk, mert eltörölte az ellenünk szóló kéziratot megszabadított minket a halál törvénye alól, Szent Lelke által felkészít minket a győzelmes csatákra. És ennek már MOST lehet örülni, mint ahogy a zsidók már az új rendeletet tartalmazó levél elolvasásakor örömujjongásba törtek ki. Nem kell nekünk az utolsó napra várni ahhoz hogy örüljünk. Már MA örülhetünk testünk majdani megváltásának.
A végén még a szőllősi pengetős zenekar is megszólalt.
A végén még a szőllősi pengetős zenekar is megszólalt.Vacsorára Hiri Jánosékhoz voltunk hivatalosak és onnan indultunk el jóval 11 után Debrecenbe, ahová Isten kegyelméből éjfélre(magyar idő) meg is érkeztünk. Az Úré legyen a HÁLA és TISZTELET a vasárnap áldásaiért.
2007. július 7., szombat
Szombat
Ma reggel 5-kor keltem és hat óra körül indultam hetedmagammal Goroszlóra. Az út minden nehézség nélkül telt el. 12.45-kor már a menyasszony házánál voltunk. Két órakor kezdődött az istentisztelet és 16 óráig tartott. Ezen a különleges alkalmon a Máté evangéliuma 7. részből olvastam igét. Az Úr Jézus beszédét aki hallgatja és cselekszi az hasonlatos az okos emberhez aki a kősziklára építi az ő házát. Az alap három összetevőjéről beszéltem amire egy házasságot építeni lehet: Az Ige, aHit, és a Gyülekezet(Krisztus teste). Mind az ifjú párnak mind a gyülekezetnek szólt az üzenet. Bárcsak megmaradna a szívekben. Az igehirdetés után az énekkar szolgált, majd a Péter apostol első levelele első részéből olvastam igét:
"16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké."
Ezután megkértem az ifjú párt hogy hangosan imádkozzanak majd az egész gyülekezet hangos Áment(Úgy legyen!) mondott kérésükre.
Kösözöntésekkel folytatódott az alkalom amelyek közül külön kiemelkedett Román Mihály köszöntése aki a Baróti gyülekezet és körzet nevében köszöntötte az ifjú párt. Látszott rajta az izgalom, mert még soha nem beszélt ennyi ember előtt, de nem szégyenült meg hanem világosan és érthetően elmondta ami a szívén volt.
Délután 5-re jöttünk be Zilahra hogy elfogyasszuk az ünnepi vacsorát a gyülekezet menyegzős termében. Nekem az előétel már annyira elég volt hogy fél hétkor örömmel fogadtam el a fiatalok meghívását egy kis focizásra. Hétre elmentünk egy műfüves pályára és két órán keresztül rugtuk a lasztit. Békés döntetlent értünk el 12-12 lett az ertedmény miután már 12-9 -re is vezettünk. Mire kiegyenlített az ellenfél lefújtam a meccset. nagyon úgy nézett ki hogy nem álltak volna meg. Én pedig már nagyon elfáradtam(3 hónapja játszodtam utoljára), de amíg volt erőm ontottam a gólokat.(Azt mondja itt mellettem az unokatestvérem Leona hogy nagyképű vagyok, de hát ha így volt nem akarom letagadni). Azért a lelki élet pályáján többre szeretnék jútni. Kellemesen elfáradva tértem vissza Dánielékhez ahol egy kicsit megpihentem(zuhanyoztam) és nekifogtam e bejegyzés megírásához.
Adjon az Úr erőt a holnapi naphoz, mert szükségem van rá! Érszőllősön fogok szolgálni délelőtt, délután Magyarkécben, este pedig ismét Érszőllősön, ha az Úr is megsegít. Cipelem magammal Román Mihályt hogy szokja a missziót. Érte is lehet imádkozni...
Üdv. drága feleségemnek innen a messzi távolból :)
most megyek vissza hogy megnézzem a tortát, de nem eszek belőle, mert ügyelek magamra...:)
Holnap este ha lesz blog akkor nagyon későn lesz, mert Debrecenből írom ha írom...
"16. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.
17. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét:
18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből;
19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
20. A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti érettetek,
21. A kik ő általa hisztek Istenben, a ki feltámasztotta őt a halálból és dicsőséget adott néki; hogy a ti hitetek reménység is legyen Istenben.
22. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek;
23. Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké."
Ezután megkértem az ifjú párt hogy hangosan imádkozzanak majd az egész gyülekezet hangos Áment(Úgy legyen!) mondott kérésükre.
Kösözöntésekkel folytatódott az alkalom amelyek közül külön kiemelkedett Román Mihály köszöntése aki a Baróti gyülekezet és körzet nevében köszöntötte az ifjú párt. Látszott rajta az izgalom, mert még soha nem beszélt ennyi ember előtt, de nem szégyenült meg hanem világosan és érthetően elmondta ami a szívén volt.
Délután 5-re jöttünk be Zilahra hogy elfogyasszuk az ünnepi vacsorát a gyülekezet menyegzős termében. Nekem az előétel már annyira elég volt hogy fél hétkor örömmel fogadtam el a fiatalok meghívását egy kis focizásra. Hétre elmentünk egy műfüves pályára és két órán keresztül rugtuk a lasztit. Békés döntetlent értünk el 12-12 lett az ertedmény miután már 12-9 -re is vezettünk. Mire kiegyenlített az ellenfél lefújtam a meccset. nagyon úgy nézett ki hogy nem álltak volna meg. Én pedig már nagyon elfáradtam(3 hónapja játszodtam utoljára), de amíg volt erőm ontottam a gólokat.(Azt mondja itt mellettem az unokatestvérem Leona hogy nagyképű vagyok, de hát ha így volt nem akarom letagadni). Azért a lelki élet pályáján többre szeretnék jútni. Kellemesen elfáradva tértem vissza Dánielékhez ahol egy kicsit megpihentem(zuhanyoztam) és nekifogtam e bejegyzés megírásához.
Adjon az Úr erőt a holnapi naphoz, mert szükségem van rá! Érszőllősön fogok szolgálni délelőtt, délután Magyarkécben, este pedig ismét Érszőllősön, ha az Úr is megsegít. Cipelem magammal Román Mihályt hogy szokja a missziót. Érte is lehet imádkozni...
Üdv. drága feleségemnek innen a messzi távolból :)
most megyek vissza hogy megnézzem a tortát, de nem eszek belőle, mert ügyelek magamra...:)
Holnap este ha lesz blog akkor nagyon későn lesz, mert Debrecenből írom ha írom...
2007. július 6., péntek
Péntek
A ma reggeli igében ((5Mózes 23,18-26) nagyon konkrét utasítások voltak arra nézve hogyan őrizze meg Isten népe a tisztaságát. Nagyon aktuális üzenet volt, amit nagyon a szívemre vettem. Lukács János testvérem az áhítatban ezt írja: "A mai evangéliumi közösségek egyre kevésbé tesznek konkrét lépéseket a gyülekezeti tisztaság fenntartására. Nyilván azért, mert ez nem egy hálás feladat. De ugyanakkor sok példa van arra, hogy amikor egy gyülekezet ezt vállalta, Isten különleges áldást, ébredést ajándékozott azon a helyen." Az Úr segítsen hogy minél többen legyünk azok, akik megteszik a konkrét lépéseket azért hogy jöjjön az ébredés!
Egy csomó időmet elvette ma a PHP(PHP: Hypertext Preprocessor egy szerver -oldali szkriptnyelv) nyelvvel való ismerkedés-kinlódás, de mégis azt mondom, hogy megérte, mert sikerült néhány php kódot már korábban megírt HTML kódba beágyazni. Tehát volt sikerélmény is. Drága szakkönyvek vásárlása nélkül is lehet fejlődni. Igen sok anyag van már fenn a neten ebben a témában is. Igy jut az ember egyről a kettőre...(akinek a fenti bekezdés kínaiul hangzik, ne foglalkozzon vele, ez az én egyik kevésbé ismert oldalamhoz tartozik, ilyen is van...informatika)
Ma még együtt volt a család, de holnap ismét szétszóródunk. A két nagyobb gyermek(Mirjám és Judit) Cséki Barna testvérékkel mennek fel a zilahiak gyergyói táborába egy hétre, én pedig Goroszlóra indulok holnap hajnalban, a Böythe Laci menyegzőjére. Nem lesz egy könnyű eset... aki járt már Goroszlón és Lacit is ismeri tudja miről van szó. Az Úr adjon nekem bölcsességet és üzenetet, amit átadhatok a gyülekezetnek és az ifjú párnak. Délután kettőkor fog kezdődni az alkalom a goroszlói imaházban, a vacsora pedig a zilahi imaháznál lesz. Örülök hogy lesznek utitársaim is akik elkísérnek. Mihály és Dávid Vargyasról(mindketten nőtlenek,túl a 30-on), Rózsika néni és Rebeka Bardocról vállalkoznak a hosszú útra.
Este itthon Baróton voltunk bibliaórán, ahol a Róm.8:15-27 igeszakasszal foglalkoztunk. Az összejövetel végén azt kérdezte az egyik idős atyafi:
"Testvér tényleg kitesz valakiket az internetre, a világ piacára?) Megpróbáltam valamennyire elmagyarázni neki a blog fogalmát, több kevesebb sikerrel... Tény hogy ez a blog nyilvános, legalább annyira mint a gyülekezeti alkalmaink, de ez még nem jelenti azt, hogy az egész világ olvassa, mint ahogy nem jön el az egész város az istentiszteletre sem. Még mindig vannak akik ezt a számomra immár természetesnek tünő kommunikációs terepet(internet) misztikus területnek tartják, szerintem alaptalanul...
Holnap és holnapután nem biztos hogy lesz bejegyzés, mert nem leszek itthon, de általában megszoktam találni a módját hogy idegenből is írjak ide valamit. Tehát ha késni fogok vagy elmaradok, csak türelem és imádkozz értem.
Egy csomó időmet elvette ma a PHP(PHP: Hypertext Preprocessor egy szerver -oldali szkriptnyelv) nyelvvel való ismerkedés-kinlódás, de mégis azt mondom, hogy megérte, mert sikerült néhány php kódot már korábban megírt HTML kódba beágyazni. Tehát volt sikerélmény is. Drága szakkönyvek vásárlása nélkül is lehet fejlődni. Igen sok anyag van már fenn a neten ebben a témában is. Igy jut az ember egyről a kettőre...(akinek a fenti bekezdés kínaiul hangzik, ne foglalkozzon vele, ez az én egyik kevésbé ismert oldalamhoz tartozik, ilyen is van...informatika)
Ma még együtt volt a család, de holnap ismét szétszóródunk. A két nagyobb gyermek(Mirjám és Judit) Cséki Barna testvérékkel mennek fel a zilahiak gyergyói táborába egy hétre, én pedig Goroszlóra indulok holnap hajnalban, a Böythe Laci menyegzőjére. Nem lesz egy könnyű eset... aki járt már Goroszlón és Lacit is ismeri tudja miről van szó. Az Úr adjon nekem bölcsességet és üzenetet, amit átadhatok a gyülekezetnek és az ifjú párnak. Délután kettőkor fog kezdődni az alkalom a goroszlói imaházban, a vacsora pedig a zilahi imaháznál lesz. Örülök hogy lesznek utitársaim is akik elkísérnek. Mihály és Dávid Vargyasról(mindketten nőtlenek,túl a 30-on), Rózsika néni és Rebeka Bardocról vállalkoznak a hosszú útra.
Este itthon Baróton voltunk bibliaórán, ahol a Róm.8:15-27 igeszakasszal foglalkoztunk. Az összejövetel végén azt kérdezte az egyik idős atyafi:
"Testvér tényleg kitesz valakiket az internetre, a világ piacára?) Megpróbáltam valamennyire elmagyarázni neki a blog fogalmát, több kevesebb sikerrel... Tény hogy ez a blog nyilvános, legalább annyira mint a gyülekezeti alkalmaink, de ez még nem jelenti azt, hogy az egész világ olvassa, mint ahogy nem jön el az egész város az istentiszteletre sem. Még mindig vannak akik ezt a számomra immár természetesnek tünő kommunikációs terepet(internet) misztikus területnek tartják, szerintem alaptalanul...
Holnap és holnapután nem biztos hogy lesz bejegyzés, mert nem leszek itthon, de általában megszoktam találni a módját hogy idegenből is írjak ide valamit. Tehát ha késni fogok vagy elmaradok, csak türelem és imádkozz értem.
2007. július 5., csütörtök
Csütörtök
Reggelre alaposan lehült az idő, alig 14-15 Celsius fok volt, majd később valamivel fennebb kúszott a hőmérő higanyszála, de akkor is csak 19-20 körül mozgott. Esett az eső egész délelőtt és azon tünődtem, milyen érdekes az hogy egyik nap 34 fokos kánikula másik nap pedig 20 fok alatt marad a hőmérséklet. Vannak keresztyének is akik így tengetik hétköznapjaikat. Egyszer tüzesek veszettül, másszor hidegek mint a jégcsap. Az emberfia pedig tünődik...milyen érdekes az hogy... Én nem akarok ilyen szeszélyes keresztyén lenni! Sokkal inkább akarok fegyelmezett, a változásokat is inkább csendben, szerényen megélő, ember lenni, aki Krisztusba vetett hitét hitelesen éli meg ebben a bizonytalan világban.
Délután elvittem a kocsit a gumishoz, mert valami szeget szedtem fel valahol és állandóan eresztett a bal hátsó kerék. Olyan régen jártam náluk (van már egy éve legalább), hogy nem is tudtam milyen árban dolgoznak. Gondoltam egy év alatt biztosan az infláció(6-7százalék) meg miegymás miatt lesz vagy 8-9 RON, mert legutóbb olyan 5-6 RON-ra emlékeztem. Azonban a román nemzetgazdaság fejlődésének cáfolhatatlan bizonyitékaként el kellett fogadjam, hogy a szolgáltatás díja 11,5 RON. Adtam 12-t, de azért ezen is elgondolkodtam... Hallom és olvasom rendületlenül hogy így meg úgy szárnyal a GDP, de eddig ezt inkább csak virtuális igazságként éltem meg. Makro szinten ezt biztosan tapasztalták eddig is a közgazdászok, vállalat vezetők, de most már mikroszinten is húsbavágó ez a fejlődés. Úgy veszem észre hogy a szolgáltató ipar tartja a legjobban a lépést e fejlődéssel, mert a termelésben mintha nem lenne ez a növekedés. Tény hogy fejlődünk, még ha először nem is a kisember élvezi a fejlődés gyönyöreit majd csak eljut hozzá is egy-két csepp belőle. Na ennyi elég is lesz a közgazdasági gondolatkörbe illő eszmefuttatásból.
Este hatra Bölönbe mentünk bibliaórára Juditkával. Az összejövetel után még hosszabban elbeszélgettünk Grétiéknél(május vége óta menyasszony) a nem oly távoli jövőjéről. Adott az imatéma vele kapcsolatosan. Kilencre érkeztem haza és a feleségem éppen akkor indult Etelkával(orvosnő, a gyülekezetünk tagja 2003-tól) a női körbe(inkább 3szögbe, mert 3-an voltak) beszélgetni-imádkozni. Még mindig nem jött haza(22.35 a pontos idő jelenleg), lehet hogy így törleszt a tegnap estéért :) Biztosan jól telik nekik, az Úr hallgassa meg imájukat!!!
Ez idő alatt végiglapozgattam a frissen érkezett júliusi "Szeretet" lapot és megakadt a szemem a gyászrovaton, mert láttam hogy egy idős lelkipásztornak a feleségét is eltemették. Megrőkönyödve olvasom hogy "Közel negyedszázan voltak, akik kikisérték.............megpihent földi maradványait a sírkertbe". Vagyis közel 25-en. Ez nem létezik, egy akkora nagyvárosban, ahol több száz baptista gyülekezeti tag van, csak 25-en mennek el a volt lelkipásztor feleségének a temetésére? Ilyen nincs!- kiáltok fel....olvasom tovább...."Koporsója mögött özvegyen maradt férje, ...,családtagjai, rokonok, ismerősök, jóbarátok..." Ezután egy rövid nekrológ, majd folytatódik a tudósítás: "közel tíz lelkipásztor is kifejezte részvétét....a gyülekezet énekkara...alkalmi szolgálatokkal vigasztalta a gyászolókat." Elkezdtem számolgatni: 10 lelkipásztor+családtagok minimum 10-en(de lehet hogy többen)+ jóbarátok, ez már 25 körül van. Hol van akkor még az énekkar? Nem jön hogy elhiggyem ezt a negyedszázadnyi tömeget. Biztosan rosszul számoltak, vagy ami még valószínübb rosszul fogalmazott a tudósító. Lehet hogy negyedezredet akart írni? Inkább gondolom hogy lehettek vagy 250-en a temetésen...a valószínűséghez ez áll közelebb. A tanulság ebből a számomra az hogy a számokat számokkal a szöveget pedig betükkel ajánlatos megjeleníteni. Még 25 évesen, amikor rendkívüli módon akartam érzékeltetni a koromat akkor én is azt mondtam, hogy negyedszázad van már mögöttem. Ez olyan súlyosnak hatott. Talán a fentebb említett estben is súlyozni akart a tudósító...ezen gondolatok összegzése után következtetek: Biztosan a gyászolók létszámát tekintve is méltóságos volt a gyásszertartás.
Délután elvittem a kocsit a gumishoz, mert valami szeget szedtem fel valahol és állandóan eresztett a bal hátsó kerék. Olyan régen jártam náluk (van már egy éve legalább), hogy nem is tudtam milyen árban dolgoznak. Gondoltam egy év alatt biztosan az infláció(6-7százalék) meg miegymás miatt lesz vagy 8-9 RON, mert legutóbb olyan 5-6 RON-ra emlékeztem. Azonban a román nemzetgazdaság fejlődésének cáfolhatatlan bizonyitékaként el kellett fogadjam, hogy a szolgáltatás díja 11,5 RON. Adtam 12-t, de azért ezen is elgondolkodtam... Hallom és olvasom rendületlenül hogy így meg úgy szárnyal a GDP, de eddig ezt inkább csak virtuális igazságként éltem meg. Makro szinten ezt biztosan tapasztalták eddig is a közgazdászok, vállalat vezetők, de most már mikroszinten is húsbavágó ez a fejlődés. Úgy veszem észre hogy a szolgáltató ipar tartja a legjobban a lépést e fejlődéssel, mert a termelésben mintha nem lenne ez a növekedés. Tény hogy fejlődünk, még ha először nem is a kisember élvezi a fejlődés gyönyöreit majd csak eljut hozzá is egy-két csepp belőle. Na ennyi elég is lesz a közgazdasági gondolatkörbe illő eszmefuttatásból.
Este hatra Bölönbe mentünk bibliaórára Juditkával. Az összejövetel után még hosszabban elbeszélgettünk Grétiéknél(május vége óta menyasszony) a nem oly távoli jövőjéről. Adott az imatéma vele kapcsolatosan. Kilencre érkeztem haza és a feleségem éppen akkor indult Etelkával(orvosnő, a gyülekezetünk tagja 2003-tól) a női körbe(inkább 3szögbe, mert 3-an voltak) beszélgetni-imádkozni. Még mindig nem jött haza(22.35 a pontos idő jelenleg), lehet hogy így törleszt a tegnap estéért :) Biztosan jól telik nekik, az Úr hallgassa meg imájukat!!!
Ez idő alatt végiglapozgattam a frissen érkezett júliusi "Szeretet" lapot és megakadt a szemem a gyászrovaton, mert láttam hogy egy idős lelkipásztornak a feleségét is eltemették. Megrőkönyödve olvasom hogy "Közel negyedszázan voltak, akik kikisérték.............megpihent földi maradványait a sírkertbe". Vagyis közel 25-en. Ez nem létezik, egy akkora nagyvárosban, ahol több száz baptista gyülekezeti tag van, csak 25-en mennek el a volt lelkipásztor feleségének a temetésére? Ilyen nincs!- kiáltok fel....olvasom tovább...."Koporsója mögött özvegyen maradt férje, ...,családtagjai, rokonok, ismerősök, jóbarátok..." Ezután egy rövid nekrológ, majd folytatódik a tudósítás: "közel tíz lelkipásztor is kifejezte részvétét....a gyülekezet énekkara...alkalmi szolgálatokkal vigasztalta a gyászolókat." Elkezdtem számolgatni: 10 lelkipásztor+családtagok minimum 10-en(de lehet hogy többen)+ jóbarátok, ez már 25 körül van. Hol van akkor még az énekkar? Nem jön hogy elhiggyem ezt a negyedszázadnyi tömeget. Biztosan rosszul számoltak, vagy ami még valószínübb rosszul fogalmazott a tudósító. Lehet hogy negyedezredet akart írni? Inkább gondolom hogy lehettek vagy 250-en a temetésen...a valószínűséghez ez áll közelebb. A tanulság ebből a számomra az hogy a számokat számokkal a szöveget pedig betükkel ajánlatos megjeleníteni. Még 25 évesen, amikor rendkívüli módon akartam érzékeltetni a koromat akkor én is azt mondtam, hogy negyedszázad van már mögöttem. Ez olyan súlyosnak hatott. Talán a fentebb említett estben is súlyozni akart a tudósító...ezen gondolatok összegzése után következtetek: Biztosan a gyászolók létszámát tekintve is méltóságos volt a gyásszertartás.
2007. július 4., szerda
Szerda
Csak éjfél körül fogom a bejegyzést megtenni, mert akkor jövök haza...
Reggel 9-re Sepsiszentgyörgyön voltam Kiss Zoltán testvéréknél, hogy édesapámékat elvigyem Udvarhelyre. János Csaba a kovásznai lelkipásztor hozta őket oda és miután énekeltünk és imádkoztunk elindultunk először a Hargita Táborba, mert a főszakácsot (Szabó Jolánka) is én vittem fel.
Úgy vettem észre hogy van hatása a kezelésnek amit édesapámék vettek, és ő is ezt állította, de még fáj a lába.
A Táborban bepakoltuk a gyermekek cuccait és onnan tovább mentünk Udvarhely felé. A gyerekek ál Jutkával jöttek haza. Szentegyházán szerettem volna meglátogatni Kelemen Lajost(aki súlyos betegségben szenved), de Hatos testvér szerint nagyon gyenge állapotban van morfiummal kezelik. Imádkozunk érte, hogyaz Úr békéje maradjon meg benne.
Székelyudvarhelyen is jó beszélgetésünk és imádkozásunk volt. Egy hívő lány készül férjhez és csak most szombaton volt a lánykérés, tehát nagyon friss hír volt. Azonnal hálát is adtunk vele és sikerült elbeszélgetnünk is egy kicsit. Hát amit elmondott...., az egész történet a hit és az állhatatosság köré épült fel. Az Úr áldja meg őket!!! Ezek után jobban meg vagyok nyugodva, mert látom hogy nem csak engem vezet az Úr különleges módon...
Este elmentem meglátogatni egy gyülekezetből kiszakadt testvért Bibarcfalván, aki házépítésbe fogott. Egyedül volt kint a ház fundamentumánál(éppen locsolta) és miután váltottunk néhány szót, megkérdeztem tőle:
-Tibi, imádkoztatok e az alapkő letételnél, vagy az építkezés megkezdésénél?
-Hát én szoktam imádkozni...
-De itt az építkezésnél imádkoztatok-e...?
-Nem
-Akkor most tegyük meg, mert nem késő...
És imádkoztunk, hogy az Úr tegye kezük munkáját áldottá, rendelje ki azt amire szükség lesz, sikerüljön felépíteni a házat. Nagyon jól esett neki hogy ezt meg tudtuk tenni. Azért imádkozom hogy a lelki háza is tudjon újra felépülni...
Csak éjfélre kerültem haza(későre sötétedik).
A feleségemmel nem sikerült előre tudatni, hogy mi lesz a ma esti program, de elolvasta a blog első sorát és már meg is volt nyugodva. Lám mi mindenre hasznos ez az elektronikus napló. Még a feleség is információhoz jut ezen keresztül :)..., persze nem ez a természetes kommunikációs csatorna kettőnk között, de most ez is megtörtént...
Reggel 9-re Sepsiszentgyörgyön voltam Kiss Zoltán testvéréknél, hogy édesapámékat elvigyem Udvarhelyre. János Csaba a kovásznai lelkipásztor hozta őket oda és miután énekeltünk és imádkoztunk elindultunk először a Hargita Táborba, mert a főszakácsot (Szabó Jolánka) is én vittem fel.
Úgy vettem észre hogy van hatása a kezelésnek amit édesapámék vettek, és ő is ezt állította, de még fáj a lába.
A Táborban bepakoltuk a gyermekek cuccait és onnan tovább mentünk Udvarhely felé. A gyerekek ál Jutkával jöttek haza. Szentegyházán szerettem volna meglátogatni Kelemen Lajost(aki súlyos betegségben szenved), de Hatos testvér szerint nagyon gyenge állapotban van morfiummal kezelik. Imádkozunk érte, hogyaz Úr békéje maradjon meg benne.
Székelyudvarhelyen is jó beszélgetésünk és imádkozásunk volt. Egy hívő lány készül férjhez és csak most szombaton volt a lánykérés, tehát nagyon friss hír volt. Azonnal hálát is adtunk vele és sikerült elbeszélgetnünk is egy kicsit. Hát amit elmondott...., az egész történet a hit és az állhatatosság köré épült fel. Az Úr áldja meg őket!!! Ezek után jobban meg vagyok nyugodva, mert látom hogy nem csak engem vezet az Úr különleges módon...
Este elmentem meglátogatni egy gyülekezetből kiszakadt testvért Bibarcfalván, aki házépítésbe fogott. Egyedül volt kint a ház fundamentumánál(éppen locsolta) és miután váltottunk néhány szót, megkérdeztem tőle:
-Tibi, imádkoztatok e az alapkő letételnél, vagy az építkezés megkezdésénél?
-Hát én szoktam imádkozni...
-De itt az építkezésnél imádkoztatok-e...?
-Nem
-Akkor most tegyük meg, mert nem késő...
És imádkoztunk, hogy az Úr tegye kezük munkáját áldottá, rendelje ki azt amire szükség lesz, sikerüljön felépíteni a házat. Nagyon jól esett neki hogy ezt meg tudtuk tenni. Azért imádkozom hogy a lelki háza is tudjon újra felépülni...
Csak éjfélre kerültem haza(későre sötétedik).
A feleségemmel nem sikerült előre tudatni, hogy mi lesz a ma esti program, de elolvasta a blog első sorát és már meg is volt nyugodva. Lám mi mindenre hasznos ez az elektronikus napló. Még a feleség is információhoz jut ezen keresztül :)..., persze nem ez a természetes kommunikációs csatorna kettőnk között, de most ez is megtörtént...
2007. július 3., kedd
Kedd
Ma reggel a feleségem elindult a bankba, minden utasítással felvértezve hogy pénzt szerezzen. Persze nem kell semmi rosszra gondolni, csak arról volt szó, hogy azt amit én itthonról az interneten keresztül elvégeztem(átváltás, oda-vissza utalás stb.) kézzelfoghatóan realizálja. Nemsokára visszatért de olyan kevés pénzt hozott hogy azzal alig lehetett mit kezdeni, pedig két kártyát is magával vitt. A bankautomata megtagadta a pénzkiadást. A számlán már ott volt a pénz de az automata ezek szerint nem annyira gyors felfogású mint az én gépem. Már már kezdem megérteni azokat, akik inkább a párnájuk alatt őrzik a pénzüket... Na mindegy, ezt a kis bosszankodást is meg kell tagadja magában a hívő ember, ezért türelmesen megvárom a holnapi napot a számlák rendezésére.
Délután Kiss Zoltán testvérrel egyeztettünk az őszi hálaadónap felől, amit a Hargita Keresztyén Táborban szoktunk megtartani minden év szeptemberének 2. vasárnapján. Ez lesz nekem az utolsó(egy néhány évig legalábbis) lehetőség arra, hogy székely testvéreimmel ilyen alkalommal együtt legyek. Nagyon szép és áldott volt ez a 10 esztendő itt a Székelyföldön. Remélem hogy a hálaadó napon ezt ki tudom valamennyire fejezni...
Kiss Zoltán értesülése szerint a tervezett együttlét a székelyföldi lelkipásztorok számára, amit Köves Anikó szervez a Balaton mellett(Kővágóörsön), elmarad augusztusról és talán őszre tolódik. Sem megerősíteni sem cáfolni nem tudtam ezt az információt. Az Úr tudja mi lesz a jó.
Estefelé esőt adott az Úr a szomjas földnek. Úgy elitta a föld a vizet hogy már alig látszik a nyoma. Bárcsak a baróti emberek is ennyire szomjasak lennének az "élő víz", az Ige után. Add meg Uram! Ámen!
Délután Kiss Zoltán testvérrel egyeztettünk az őszi hálaadónap felől, amit a Hargita Keresztyén Táborban szoktunk megtartani minden év szeptemberének 2. vasárnapján. Ez lesz nekem az utolsó(egy néhány évig legalábbis) lehetőség arra, hogy székely testvéreimmel ilyen alkalommal együtt legyek. Nagyon szép és áldott volt ez a 10 esztendő itt a Székelyföldön. Remélem hogy a hálaadó napon ezt ki tudom valamennyire fejezni...
Kiss Zoltán értesülése szerint a tervezett együttlét a székelyföldi lelkipásztorok számára, amit Köves Anikó szervez a Balaton mellett(Kővágóörsön), elmarad augusztusról és talán őszre tolódik. Sem megerősíteni sem cáfolni nem tudtam ezt az információt. Az Úr tudja mi lesz a jó.
Estefelé esőt adott az Úr a szomjas földnek. Úgy elitta a föld a vizet hogy már alig látszik a nyoma. Bárcsak a baróti emberek is ennyire szomjasak lennének az "élő víz", az Ige után. Add meg Uram! Ámen!
Volt időm arra hogy a feleségem honlapján elrendezzem az anyagokat(igehirdetesek, enekek, kepek). http://www.vefraimne.extra.hu/ Sikerült feltölteni Novák Zsolt(eddig csak róla tudom azt, hogy lemondott a jogdíjról, és szabadon terjeszthetők az énekei) mindkét CD-jének az anyagát, mintegy 22 éneket. Volt aki már megkérdezett hogy ki az a Novák Zsolt, de hosszú lenne őt itt bemutatni. Legyen elég annyi, hogy olyan embert ismertem meg benne, aki az "átlag hívőnél" jobban szereti az Urat és akit az Úr is nagyon kedvel. Imádkozom érte hogy az Úr vezetését ezekben a hetekben is megtapasztalja, mert szüksége van rá. Itt van két kép róla, hogy aki imádkozni akar érte lássa is.
A fenti képen együtt vagyunk Zsolttal a június végi konfrencián, aminek egyik szervezője volt. Az alábbi képen pedig a zenész társaival éppen énekelnek.
A fenti képen együtt vagyunk Zsolttal a június végi konfrencián, aminek egyik szervezője volt. Az alábbi képen pedig a zenész társaival éppen énekelnek.
2007. július 2., hétfő
Hétfő
Az a köhögés ami már néhány hete kínoz, elmúlóban van. Nem tudom mi lehetett az oka vagy milyen betegség volt, mert nem mentem orvoshoz. Általában este felé elkezdett fájni a torkom annyira, hogy nyelni is alig tudtam, de mire reggel lett mindig szünni kezdett. Ma este már nem fáj annyira a torkom mint eddig, de most hallottam az előbb, hogy a harmadik lányom Jémina, akit Debrecenben hagytunk éppen ilyen tüneteket produkál. Lázas volt és fájt nagyon a torka. El is vitték az orvoshoz, remélem hogy nála nem fog oly soká tartani mint nálam. A negyedik lányunknak pedig a szeme gyulladt be, el is jött a doktorbácsi és hozott szemcseppet. Van tehát a családban kinek a gyógyulásáért és megerősödéséért imádkozni. A tegnap este édesapámmal beszélgettem, aki Kovásznán van kezelésen már vagy 10 napja és szerdán megyek értük. Talán használt neki a fürdő, de a hatása csak ezután mutatkozik a tapasztalatok szerint. Ma délután együtt imádkoztam a nagybátyám feleségével(Ady Margit), aki súlyos mellműtéten van túl és még Kolzsváron van a kórházban. Telefonon keresztül gyakoroltuk az imaközösséget. Igy is ki lehet használni az Ebaptifon nyújtotta lehetőségeket. Azért imádkozott hogy az Úr tegye lehetővé neki a bizonyságtételt valakinek a kórterembe, de ott eddig mind csak román anyanyelvüek voltak. Ma azonban bevittek oda egy 73 éves magyar asszonyt aki nagyon el volt keseredve. Együtt imádkoztunk azért az asszonyért és kértük hogy az Úr adjon bölcsességet és erőt az én nénémnek, arra hogy Krisztus békéjét tudja sugározni. Hiszem hogy Isten meghallgatta az imádságot.
A mai napba egy szentgyörgyi út is belefért és este még bibarcfalvára is eljutottam. Csak 11 után kerültem haza. Csak hárman vagyunk itthon(Mirjám,Judit a táborban, Jémina Db.-ben) és nagyon üresnek tünik a lakás. Nagyon hiányoznak a gyerekek... Nem is tudnám már elképzelni az életet egy-két gyerekkel. Aki az egy-kettőnél tart még nem tudja mennyi öröm van a három után. A munka mennyisége a gyerekek számával szorzódik, az öröm és áldás pedig hatványozódik. Szerdán megyek utánuk...
Aki még szeretne baptista lelkipásztori naplót olvasni, az nézzen be a szövetségünk missziós alelnökének a blogjába (remélem ismertebb lesz): http://iborzasi.blogspot.com érdemes. Örülök hogy többet tudok róla és hűségesebben tudok imádkozni érte. Én kézzelfoghatóan tapasztalom az imádságok erejét amióta írom e blogot. Bárcsak még több lelkipásztorról olvashatnánk...
A mai napba egy szentgyörgyi út is belefért és este még bibarcfalvára is eljutottam. Csak 11 után kerültem haza. Csak hárman vagyunk itthon(Mirjám,Judit a táborban, Jémina Db.-ben) és nagyon üresnek tünik a lakás. Nagyon hiányoznak a gyerekek... Nem is tudnám már elképzelni az életet egy-két gyerekkel. Aki az egy-kettőnél tart még nem tudja mennyi öröm van a három után. A munka mennyisége a gyerekek számával szorzódik, az öröm és áldás pedig hatványozódik. Szerdán megyek utánuk...
Aki még szeretne baptista lelkipásztori naplót olvasni, az nézzen be a szövetségünk missziós alelnökének a blogjába (remélem ismertebb lesz): http://iborzasi.blogspot.com érdemes. Örülök hogy többet tudok róla és hűségesebben tudok imádkozni érte. Én kézzelfoghatóan tapasztalom az imádságok erejét amióta írom e blogot. Bárcsak még több lelkipásztorról olvashatnánk...
2007. július 1., vasárnap
Vasárnap
A hónap első vasárnapja volt, ezért úrvacsorai alkalmunk volt a gyülekezetben. Délelőtt Baróton, délután Bibarcfalván, este pedig ismét Baróton szolgáltam.
A délutáni szolgálat vázlata az Eszter könyve alapján:
Egy követendő és egy elrettentő példa
1. Márdokeus, akkor is felfedi a bűnt ha nem őt érinti
Márdokeus jelentette a készülő merényletet, pedig mondhatta volna hogy semmi köze hozzá, nyugodtan gyilkolják egymást a pogányok, neki mindegy, de nem így viselkedett. "Aki engem követ nem járhat a sötétségben..." mondta az Úr Jézus. A hívő ember fényt vet a bűnre és nem hallgat ha tehet ellene. Példaként megemlítettem Szabó Barnának a feleségét(persze név nélkül:), aki jelentette azt, amikor a szomszéd autóját megütötte valaki és szó nélkül távozott. Megkérdezte tőlem hogy jól tette-e, mert még megrótták ezért a buzgóságért, de azt mondtam akkor is hogy igen. Ez ige alapján is azt mondom.
Márdokeus ha nem is kapott rögtön elismerést, jutalmat, nem esett kétségbe, nem követelőzött. A hívő ember, a kiválasztott, nem azért buzgólkodik, hogy az emberek elismerjék, díjazzák, dicsérjék, mert ha ezért tenné akkor sokszor kellne csalódjon. Mi nem vagzunk csalódottak, ha embertársaink nem értékelik nagyra azt amit teszünk, mert nem értük, hanem Jézusért tesszük. Ő pedig biztosan nem feledkezik meg rólunk. Mint ahogy Isten sem feledkezett meg Márdokeusról, mikor az élete veszélybe került akkor lépett közbe és indította a királyt a jutalmazásra.
2. Hámán mindenkinél többre tartja magát.
Isten ellensége, aki gyűlöli az Úr népét. Gőgös, büszke magának való ember aki ha jutalmat osztanak, akkor ő az első. Nem tud magánál alkalmasabb embert a megjutalmazásra. Királyi méltóságot, koronát kíván magának, de csúfosan megszégyenül előbb, majd gyalázatos vége lesz. Ez a büszke, gögös gyülölködő ember sorsa. Elrettentő.
3. Márdokeusnak nem száll fejébe a dicsőség.
Leszáll a lóról....és visszamegy a királyi udvarba, hogy ott folytassa ahol abbahagyta. Igazi jó példa arra nézve hogyan viselkedjen a hívő ember, akit megdicsérnek, elismernek. Józan, mértékletes akivel nem száll el a ló, hanem a földön marad. Ha megtanuljuk Jézustól a szelidséget és az alázatosságot, akkor a dicsősséget mindig Istennek fogjuk adni, mert a megjutalmazott tetteket és eredményeket is tőle eredeztetjük.
Röviden ez volt a prédikáció és az üzenet. Ezekután hazajöttem és Déneskének(Kónya) installáltam a gépére a keresztyén Ubuntu linuxot. Még tart a frissítése, de mindjárt befejezem és ő is mehet haza, én pedig az ágyba.
Ez a "mindjárt" csekély 30 percig tartott. Meg is jegyezte a feleségem, hogy be fogja ide írni a vélemény rovatba, mennyi nálam a mindjárt, de hát mit tegyek(?), ez is fontos és ő sem elhanyagolható. Ilyen az én életem... ezt is azt is tenni és még a feleségemnek is megfelelni. Ez az egyik legnehezebb feladat. Most is rágja a fülem hogy helytelen a fogalmazásom, nem jó a helyesírásom...stb. Mivel ő leghűségesebb olvasóm, ezért a kritika előjogát magához ragadta és él is vele. El lehet képzelni a helyzetemet....... na de nem engem kell sajnálni, hanem majd a leendő vejeimet (egyelőre 4- re van kilátás), akiknek ilyen anyósuk lesz és akik feleségeit ilyen anya képezi:) Na ezt olvassa el :)
A délutáni szolgálat vázlata az Eszter könyve alapján:
Egy követendő és egy elrettentő példa
1. Márdokeus, akkor is felfedi a bűnt ha nem őt érinti
Márdokeus jelentette a készülő merényletet, pedig mondhatta volna hogy semmi köze hozzá, nyugodtan gyilkolják egymást a pogányok, neki mindegy, de nem így viselkedett. "Aki engem követ nem járhat a sötétségben..." mondta az Úr Jézus. A hívő ember fényt vet a bűnre és nem hallgat ha tehet ellene. Példaként megemlítettem Szabó Barnának a feleségét(persze név nélkül:), aki jelentette azt, amikor a szomszéd autóját megütötte valaki és szó nélkül távozott. Megkérdezte tőlem hogy jól tette-e, mert még megrótták ezért a buzgóságért, de azt mondtam akkor is hogy igen. Ez ige alapján is azt mondom.
Márdokeus ha nem is kapott rögtön elismerést, jutalmat, nem esett kétségbe, nem követelőzött. A hívő ember, a kiválasztott, nem azért buzgólkodik, hogy az emberek elismerjék, díjazzák, dicsérjék, mert ha ezért tenné akkor sokszor kellne csalódjon. Mi nem vagzunk csalódottak, ha embertársaink nem értékelik nagyra azt amit teszünk, mert nem értük, hanem Jézusért tesszük. Ő pedig biztosan nem feledkezik meg rólunk. Mint ahogy Isten sem feledkezett meg Márdokeusról, mikor az élete veszélybe került akkor lépett közbe és indította a királyt a jutalmazásra.
2. Hámán mindenkinél többre tartja magát.
Isten ellensége, aki gyűlöli az Úr népét. Gőgös, büszke magának való ember aki ha jutalmat osztanak, akkor ő az első. Nem tud magánál alkalmasabb embert a megjutalmazásra. Királyi méltóságot, koronát kíván magának, de csúfosan megszégyenül előbb, majd gyalázatos vége lesz. Ez a büszke, gögös gyülölködő ember sorsa. Elrettentő.
3. Márdokeusnak nem száll fejébe a dicsőség.
Leszáll a lóról....és visszamegy a királyi udvarba, hogy ott folytassa ahol abbahagyta. Igazi jó példa arra nézve hogyan viselkedjen a hívő ember, akit megdicsérnek, elismernek. Józan, mértékletes akivel nem száll el a ló, hanem a földön marad. Ha megtanuljuk Jézustól a szelidséget és az alázatosságot, akkor a dicsősséget mindig Istennek fogjuk adni, mert a megjutalmazott tetteket és eredményeket is tőle eredeztetjük.
Röviden ez volt a prédikáció és az üzenet. Ezekután hazajöttem és Déneskének(Kónya) installáltam a gépére a keresztyén Ubuntu linuxot. Még tart a frissítése, de mindjárt befejezem és ő is mehet haza, én pedig az ágyba.
Ez a "mindjárt" csekély 30 percig tartott. Meg is jegyezte a feleségem, hogy be fogja ide írni a vélemény rovatba, mennyi nálam a mindjárt, de hát mit tegyek(?), ez is fontos és ő sem elhanyagolható. Ilyen az én életem... ezt is azt is tenni és még a feleségemnek is megfelelni. Ez az egyik legnehezebb feladat. Most is rágja a fülem hogy helytelen a fogalmazásom, nem jó a helyesírásom...stb. Mivel ő leghűségesebb olvasóm, ezért a kritika előjogát magához ragadta és él is vele. El lehet képzelni a helyzetemet....... na de nem engem kell sajnálni, hanem majd a leendő vejeimet (egyelőre 4- re van kilátás), akiknek ilyen anyósuk lesz és akik feleségeit ilyen anya képezi:) Na ezt olvassa el :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)