Húsvéthétfő

Délelőtt apósommal Micskére mentünk, ahol 10 órától volt az összejövetel. Márti és Juditka még mindig nagyon betegek voltak és így itthon maradtak. Anyósom az egészségesekkel bement a gyülekezetbe.
Miközben Micskére mentünk nagyon erős széllökések érték a kocsit, de sikerült mindvégig az úton tartani... Hála az Úrnak! Nem nagyon emlékszem hogy mikor vezettem még ilyen szélviharban. Micskén egyáltalán nem volt áram, mert a vezeték leszakadhatott, ezért orgona kíséret nélkül énekeltünk. Mondta is Hubert testvér hogy mennyire hiányzik az orgona, pedig az milyen ünnepi hangulatot tudna teremteni... Azért az ünnepi hangulat meglett és olyan magasra hágott hogy még a 120 Celsius fokot is elérte, a kazánban persze, mert áram nélkül a keringtető szivattyú sem működött. Ezért miközben mi imádkoztunk Tripó István(civilben plgmstr) a gyerekei támogatásával hordta a vizet a tágulási tartályba, így megelőzte hogy szétrobbanjon a kazán. Na de a mi örömünket, mert Jézus él, semmi sem gátolta és ezért boldogan énekeltünk orgona nélkül is.
Ebédre Hubert testvérékhez mentünk, ahol nagyon finom volt az ebéd, de rövid az idő és ezért igyekeztünk hogy három órára elérjünk Kéczbe. Oda már hárman mentünk, mert Hubert Imre testvért is rávettem hogy jöjjön velünk. Az alkalom első felében gyermekbemutatásra(ebben az évben ez volt a harmadik) került sor, melyen én szolgáltam, majd apósom rövid bizonyságtétele következett, egyéb szolgálatok,bizonyságtételek, férfikar, stb. és végül Hubert testvér hirdette a húsvéti igét, de úgy hogy még én is elszégyelltem magam. Azt mondtam neki ugyanis előtte, hogy igyekezzen beleférni 20 percbe, mert aztán menni kell tovább Nagyváradra, de mikor már javában szolgált megbántam, hogy azt mondtam. Elhallgattam volna 40 percig is, de még így a 20 perces szolgálatban is annyi evangélium volt hogy, nekem utána már csak hívogatni kellett. Volt is rá válasz hála az Úrnak, áldassék szent neve!!!
Este hatra a Betlehem gyülekezetbe már négyen érkeztünk, mert Micskéről útközben felvettük a Hubert testvér feleségét(szül. Kovács Borbála) is és magunkkal vittük, hogy ne unatkozzon otthon. Az esti alkalmon is szolgáltak az én idősebb munkatársaim, de itt már rám hárult inkább az igehirdetés terhe. A Lk. 24:13-35-bűl az emmausi tanítványok történetét olvastam fel és abból evangelizáltam. Hála legyen az Úrnak azért hogy többen jelezték szükségük van az Úrra, mert nem élhetnek nélküle. Azért imádkoztunk hogy maradjon velünk az Úr Jézus! Miután megvendégeltek minket a testvérek, bementünk még Hubert testvérékkel a lányokhoz(Mancika és Borika) ahol ugyancsak megkínáltak ezzel-azzal és úgy tíz óra tájban elindultunk hazafelé.
Az Úr kegyelméből, miután Micskén elváltunk a Hubert házaspártól(megfigyeltem hogy úgy szeretik még most is egymást mintha fiatal házasok lennének), hazaérkeztük ahol már nagyon vártak... Milyen jó is az amikor az embert nagyon várják haza.... Úgye téged is vár valaki? Az Úr Jézus mindenképpen. Hazavár...