Szombat

Március 8-án e vérvörös vallomás jutott eszembe a feleségemről, édesanyámról, húgaimról:

"Derék asszonyt kicsoda találhat? Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Bízik ahhoz az ő férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Jóval illeti őt és nem gonosszal, az ő életének minden napjaiban.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Hasonló a kereskedő hajókhoz, nagy messziről behozza az ő eledelét.
Felkel még éjjel, eledelt ád az ő házának, és rendel ételt az ő szolgálóleányinak.
Gondolkodik mező felől, és megveszi azt; az ő kezeinek munkájából szőlőt plántál.
Az ő derekát felövezi erővel, és megerősíti karjait.
Látja, hogy hasznos az ő munkálkodása; éjjel sem alszik el az ő világa.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szűkölködőnek.
Nem félti az ő házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Szőnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az ő öltözete.
Ismerik az ő férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Gyolcsot sző, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedőnek.
Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.
Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Felkelnek az ő fiai, és boldognak mondják őt; az ő férje, és dicséri őt:
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az ő keze munkájának gyümölcséből, és dicsérjék őt a kapukban az ő cselekedetei!"
Példabeszédek 31:10-31