Nagypéntek

Az Úr Jézus haláláról emlékeztünk meg a mai nap. Mind délelőtt mind délután itthon voltam és úgy az imára való buzdítást mint az igehirdetést én végeztem. Mielőtt másoknak prédikálok először magamnak kell megértsem az üzenetet. ez így volt ma is. "Takarítsátok ki a régi kovászt..." ez a felszólítás volt a délutáni igében és megértettem azt, hogy takarítani nem csak egyszer kell az életemben, hanem folyamatos megtisztulásra van szükség...
Ma is volt mit kitakarítani magamból... Leírom mert lehet hogy más is tanul belőle.
Volt nekem egy felfogásom a saját étkezésemmel kapcsolatosan. Megértettem a Bibliából hogy az aki a lelkimunkára kapott elhívást, az nem lehet finnyás és amit elébe raknak azt ha nem is jó étvággyal, de jó szívvel meg kell egye. Pál apostol az étkezéssel kapcsolatosan írja hogy "Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak." IKor.10:33 Na hát ehhez tartottam én magamat és tartom ezután is. Vendégségben azt is megeszem amit nem annyira kedvelek(enyhén szólva), az Úrért és a vendéglátókért, de itthon többször is hangoztattam amikor nem tetszett az amivel a feleségem kínált hogy: "Én eleget eszem azt amit elém raknak, de itthon hadd egyem már azt amit kívánok". És ezt ilyen nyomatékosan mondtam mint ahogy ide leírtam. Nem is volt eddig olyan nagy baj belőle, de ma eltört a mécses. Igaz hogy nagypéntek volt és nem is készült a feleségem ebéddel, de azt a süteményt amit nagy szeretettel készített kinálta nekem. Én amúgy sem vagyok oda a süteményekért és ma nagypéntek lévén még annyit sem akartam elfogadni, a fenti kemény választ sütöttem el, mire ő:
- Bezzeg máshol a szemem láttára is megeszed a süteményt csak az enyém nem kell... még csak meg sem kóstolod? - és már patakokban ömlöttek a könnyei......... Aztán ez a panasz a tehéntúrós puliszkára is évényes volt, mert én inkább a juhtúróst szeretem, de hát messze van a Székelyföld és a feleségem olyan sajtot, túrót használ, ami van. Nagyon rosszul esett neki az ahogyan elutasítottam. Ráadásul most pontosan abban az időszakban van(4-5.hónapban) amikor sokkal érzékenyebb mint máskor.
Ezekután elgodolkoztam és arra a következtetésre jutottam hogy nincs az nálam rendjén ahogy én gondolkodtam. Vétkeztem a feleségem ellen... Pál kedvében járt mindenkinek, de neki nem volt családja. Én is mások kedvéért sok mindent megteszek, eltűrök és aki hozzám a leközelebb van őt annyira sem méltatom, hogy legalább megkóstoljam a süteményét...?!
Végül elhatároztam: Mostantól(2008.03.21) fogva amit a feleségem készít és megkínál vele azt legalább megkóstolom... Volt tehát ma is takarítani való régi kovász: egy kis önzés, büszkeség, keménység..., de megszabadultam... Hála az Úr Jézusnak, aki meghalt értem a kereszten!