Szerda

Már nem is emlékszem mikor voltam utoljára itthon este kilenckor... Ma már ennek is tudok örülni. Úgy lett ahogy a tegnap először írtam. Váradról hazaérkeztem és nem mentem Kéczbe mint ahogy azt korábban reméltem, mivel a tanácsülésnek 7 óra után lett vége. Az egész napos tanácskozás a következménye annak hogy csak félévente van gyűlés és ilyenkor az összegyült kérdéseket ügyeket meg kell vitatni. Ma is elég sok mindenen sikerült átrágjuk magunkat és mire a végére értünk már kevesebben voltunk(vagy 3-an elmentek hamarabb). Sajnos van nekem egy(?) gyengeségem amivel már régóta küzdök: mindenről van véleményem és annak általában hangot is adok. Az előbbi nem baj, sőt..., de nem mindig kell kimondani. Már sokszor elhatároztam hogy csendben leszek és senkinek a szavába nem vágok közbe, de sorozatosan elbukom. Ma is elhatároztam hogy csak akkor szólok ha muszááááj, de utólag visszanézve lehettem volna többször is csendben... Van még mit fejlődnöm ezen a területen. Erre is jó volt a mai nap. Az egyik szolgatársamtól(nagy kaliberű szónok, tessék kitalálni ki az) egyebet is megtanultam: Egy kérdésben dönteni kellett és két javaslatról kellett szavazni. Az első javaslat már a tegnapról megvolt és a fent említett testvértől származott. A második javaslat a mai tanácskozáson fogalmazódott meg és amikor az első javaslatról szavazni kellett, akkor volt alázata a testvéremnek ahhoz hogy ezt mondja: “Ez az én javaslatom volt, nem támogatom”- és a másikat szavaztuk meg. Arra a kérdésre hogy miért nem tartott ki korábbi javaslata mellett azt válaszolta: “Azóta született jobb” Na, ezt akarom én megtanulni nagyon jól! Ha valakinek jobb a látása az enyémnél akkor ne legyek csak azért is makacs...
A különfélék sorában volt nekem egy felvetésem ami a gyermekbemutatás elvi és gyakorlati kérdését érintette közösségünkben, de úgy láttam hogy ez csak nálam téma. Lehet hogy azért mert annyira várjuk az ötödiket...? Talán.
Mindenesetre holnap ha lesz időm, akkor egy hosszabb írásban megvitatásra ajánlom meggyőződésemet...