Valaki megint elment... Alig töltötte be a 70-et haza mehetett. A Nagyvárad-betlehemi gyülekezet hűséges tagja, a kiterjedt Szilágyi familia egyik gyökere, a tizenkét gyermeket felnevelő édesanya hagyta itt földi porsátorát, hogy oda menjen ahol nincs fájdalom, bánat, könny, de van öröm, béke és örök nyugalom. Holnap lesz a temetése, házasságának -napra pontosan- 47. évfordulóján. A családtagok boztos hogy nem ilyen megemlékezésre készültek, de Isten úgy látta jónak hogy ezen a házassági évfordulón mindenki ott legyen. Mint ahogy 47 évvel ezelőtt, most is fehér ruhába öltözve áll a Vőlegény előtt. Adjon az Úr vigasztalást a gyászoló családnak!
"Nem akarom továbbá, atyámfiai, hogy tudatlanságban legyetek azok felől, a kik elaludtak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, a kiknek nincsen reménységök.Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképen az Isten is előhozza azokat, a kik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, a kik élünk, a kik megmaradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk. Annakokáért vígasztaljátok egymást e beszédekkel." I.Thessz. 4:13-18
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...