A mai nap betegeskedéssel telt el, de hála legyen az Úrnak hogy nem volt hiábavaló az imádság és adott az Úr erőt a betegség hordozásához. Sajnos a feleségemet jobban meggyötörte a köhögés és a láz, de bízunk abban aki már olyan sokszor megmutatta kegyelmét életünkben hogy most is könyörülni fog rajtunk. A gyerekek már el is felejtették a betegséget annyira ligyógyultak ebből a bajból. A délután folyamán betegség ide vagy oda azért sikerült végre konfigurálni a számítógép-mobiltelefon-műhold-számítógép hálózatot és most már sokkal elfogadhatóbb a sávszélesség. Egyelőre csak lefelé 192 kbit/sec de ez maga a száguldás a korábbi 33kbp-os sebesség mellett.
Ma estére Micskére kellett volna mennem a rendes munkabeosztás szerint, de mivel nagyon rázott a hideg és lázas is voltam letettem róla. Felhívtam Tripó István testvéremet hogy ne mára hanem vasárnap délutánra várjanak inkább. Megértéssel volt...
Ha már itthon maradtam, azért annyi erőm volt hogy ha egy nagykabátban is de bevánszorogjak az imaházba hogy az utolsó padban a radiátor mellett helyet foglaljak és együtt imádkozzak testvéreimmel. Nagy áldás volt hallani minden imádságot(vasárnap arra buzdítottam a testvéreket, hogy vagy előre ülnek az első padba vagy hangosabban imádkoznak, mert nemigen lehetett hallani az imádságokat) és mindegyikre Ámen-t mondani. Végül nekem is szót adott az imaóra vezető testvér(Kovács Vince) ilyen szavakkal:
-Most pedig szeretettel köszöntjük lelkipásztorunkat is és megkérem hogy segítsen nekem szóljon ő is...
Annyit kell tudni ehhez, hogy ami testvérünk nem küzd a szóbőség terhével és rövid buzdítása majd imádságok után még mindig csak egy fél óra telt el az órából. Az pedig hogy néz ki hogy az imaóra csak félóra... Így hát amit az Úr nekem adott örömet és megtapasztalást valamint üzenetet azt elmondtam, majd ismét imádkoztunk.
A végén mindenki gyógyulást kívánt, de volt egy testvér aki többet is mondott... id.Ferenczi Gyula testvérről van szó aki jóval elhagyta már a 80-at....
-Testvér, tudja hogy réges-régen az uolsó padban csak a legbűnösebbek ültek(ő még éppen az utolsó előtti padben, előttem ült)
-Tudom, testvér
-Na, hát a testvét most ott ült
-Így van és úgy gondolom hogy én is mondhatom azt amit Pál: " a bűnösök között az első vagyok"-válaszoltam
-Úgy ahogy mondja, úgy van az testvér!!! - milyen igaza van....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...