Ma délelőtt felkeresett Veres József Békésről. Eddig nem ismertem személyesen, csak a szüleit, akik a Székelyföldről származtak oda. Ő azonban többször is járt errfelé. A pünkösdi gyülekezettel ápol jó kapcsolatot és azt mondta hogy kívánt már a baptistákkal is megismerkedni... Beszélgettünk majd imádkoztunk és elment, mert a pünkösdiek ének-együttesét vitte Méhkerékre...
Délután fél háromkor kezdődött a március 15-i ünnepség a műv. házban ahol Mirjám is szavalt és illett nekem is ott lenni. Én azt gondolom hogy azért hozták előre egy nappal az ünnepséget, mert nekünk(a nagyváradi missziókerület szolgálattevőinek) ima és böjt napunk lesz. Valamennyien együtt leszünk itt Érszőllősön és imádkozni, könyörögni fogunk gyülekezeteink megújulásáért. Így csak a lelkiekre tudunk koncentrálni.
Délután a fiúk(Gombos Ottó és Dániel) áthívtak az iskola udvarára focizni. Nem is tudom mikor rugtam utoljára labdába(a tavaly lehetett), éppen ezért egy kicsit tartottam is a sérüléstől, de nem történt semmi baj. Azonban a rossz fizikai állapot kitünt abból hogy pár tíyméteres sprint után nagyon kapkodtam a levegőt. Ebből is és még másból is megértettem hogy több mozgásra van szükségem.
Fél hétkor Jéminával elindultunk Micskére. Margittán felvettük Ferenczi Béla testvért és a kéczieket majd hétre meg is érkeztünk az imaházhoz. Pardi Félix testvérünk már ott volt mivel ő Váradról érkezett. A Nóé történetét olvasta fel az evangelizációs igehirdetés alapjául és nagyon jó szolgálata volt. Az Úr megáldotta és hisszük hogy jó gyümölcse is lesz.
Vacsorára mindkettőnket hívtak Hubert testvérék, de ő sanos sietett haz és nem maradt. Pedig direkt gondoltak rá és a két évvel ezelőtti(nagyon megdicsérte két évvel ezelőtt az eledelt) finom vacsora emlékére ugyanazt készítették.
Na ha ő elment én maradtam, mert én is szeretem ám a kocsonyát. Tényleg finom volt, de azért is mert nem egydül ettem hanem régi jó barátommal Szabó Barnával, aki egész családjával haza jött erre a hétvégére.
Ja és ne felejtsem el ha már a Szabó családnál tartunk, hogy a Barna bátyja (Szabó Ferenc, a Bécsi Magyar Gyülekezet elöljárója) a gyergyói(édesanyám blogján olvastam) gyülekezet után a micskeit is megajándékozta egy írásvetítővel. Ezt persze nem azért írom, hogy mások is hozzá forduljanak ilyen igényükkel, hanem mert az ajándékozóról illik megemlékezni. Áldjon meg az Úr Szabó Ferenc testvérem!
Fél tizenegyre értem haza, hamarabb mint a feleségem, akit csak fél órával később hoztak haza anyósomék. Jó hogy végre itthon van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Itt hozzá(m) szólhatsz...