Kedd

Több mint 48 órával a konferencia után vállalkozom arra hogy egy rövid értékelést adjak az országos konfiról.
A szervezéssel és a vendéglátással kezdem. Nagyon jól esett az a természetes kedvesség és figyelmesség amivel a zilahiak fogadtak minket. 18 évet éltem Zilahon és 18 éve jöttem onnan el, de semmit sem romlottak ezen a területen a testvérek. Na persze lehet vannak akik meghökkennek ezen a megállapításon, vagy van aki csodálkozik azon, hogy stagnálásnak is örülni tudok. Hogy világosabb legyen a képlet...

A rendszerváltozás után nagyon sok pozítív változás történt az emberi szabadságjogok érvényesülése terén országunkban és még sok egyéb bla bla bla....., de sajnos az is megtapasztalható hogy az egykor sokkal zártabb összetartóbb társadalmi csoportok (és ebben benne vannak gyülekezeteink is) egyre inkább a szétesés fele tartanak.- Azt értem ez alatt hogy több gyülekezetben is megfigyelhető a szeretet meghidegülése és a korábban meglévő kohéziós erők ellenkező irányba kezdenek hatni. Sajnos vagy nem (mivel várjuk az Úr Jézust) utolsó időket élünk. Tehát ezért jelentett nekem sokat a szeretetteljes vendéglátás, mert arról tesz bizonyságot hogy az időváltozások ellenére a hívők ellenálhatnak a széthúzó erőknek.
A szeretet mellet azonban nagyon határozottak voltak az ajtónállók, mert még engem(VIP-nek címkéztek) is szigorúan felszólítottak arra hogy tegyem fel a kitűzőt. Nagyon helyes!!!
Az eledel készítői és kiszolgálói igazi sztárok (tündérek) voltak akik nem a szószéken hanem a földszinten ragyogtak. Az Úr áldja meg őket!
A zenecsoportot már a közelmúltból is ismertem, így hát ők különösebb meglepetést nem okoztak. Hozták az elvárhatót, erre számítottam.
Balczó Andrásról már az előző blogomban írtam. Azért volt vele kapcsolatosan egy jó adag izgalom bennem. Réges régen amikor a konfi témája megszületett, felmerült a kérdés hogy kit hívjunk meg előadónak. Akkor nem is annyira hirtelen ötlettől vezérelve dobtam be hogy Balczó Andrást. Ismertem ugyanis az életét,erényeit, eredményeit, karakán magatartását és azt is tudtam hogy gyakorló keresztyén. Személyesen azonban nem találkoztam vele soha. Ezért izgultam. Vajon tud e hatni egy nem baptista a többnyire baptista háttérből jövő fiatalokra? Beszél e majd megtéréséről újjászületéséről, lelki harcairól? Ezek a kérdések már a kezdeti találkozáskor megválaszolásra kerültek bennem, mert olyan volt a megjelenése. Ezt nem tudom másképp megfogalmazni. Egyszerűen megéreztem hogy nem lesz probléma. A bizonyságtétele, előadása délelőtt és délután a szemináriumon lenyűgöző volt. Csodáltam az Úr Jézust, hogy ilyen sikeres és mégis ennyire alázatos embert tud faragni. Halleluja!

Koncert! Kicsit kényes nekem erről beszélni, de nem kerülöm meg. Nem tudom hogy pontosan mit éreznek azok a mazsorett csoportok amelyek ilyen vagy olyan sport mérkőzések szüneteiben (félidő, harmad, negyed) gyepre, jégre, parkettre vonulnak előadni. Biztosan tudják a dolgukat és teszik is, de talán ha gondolkodnak azzal is tisztában vannak hogy a szerepük csak az idő kitöltése addig amig az aranylábú vagy aranykezű ifjak vissza nem térnek. Ilyen gondolat fordult meg bennem amikor megláttam a programban hogy a koncert félidőben kerül sor az evangelizálásra. Sajnos nem alaptalanul. Aki a koncerten volt várta az evangelizálást, aki pedig az evangelizáción volt már várta a koncertet. Az a véleményem hogy ilyet többet nem szabad csinálni. A koncertre egzféleképpen kell készülni az evangelizációra másképpen. Inkább jobb lenne egy önálló este a koncertnek, mintsem hogy mégegyszer az evangélium töltelék legyen a szendvicsben. Bocsásson meg ha valakit ezzel megbántottam, nem állt szándékomban csak a tanulság miatt írtam le. Hála legyen a jó Istennek hogy a fentebb említettek ellenére megerősített és adott elég kegyelmet! Dicsősség neki!
A vasárnapi imaáhítat nagyon jól hangolt a közös istentiszteletre, de az azt követő szolgálatoknak vagy több vagy kevesebb idő jutott mint ahogy kellett volna. Tanulság: Azokkal akik jelentkeznek ilyen vagy olyan szolgálattal, a program felelősnek el kell beszélgetni hogy az időbeosztás közös akarat eredménye legyen, elkerülve ezzel a csúszásokat.
Nagyon örülök annak hogy a 10 napos próbát többen vállalták velem. Kaptam már néhány levelet is ezzel kapcsolatosan. Együtt vagyunk a próbán. Ha valaki figyelmes volt akkor hallhatta hogy azt mondatm "Hívlak titeket..." Ez azt jelentette hogy én is benne vagyok. Ha meglesz a 10 nap akkor olyan lesz az eredmény és az elkötelezettség hogy "megkapjuk az engedélyt" még háromm évig... mint Dánielék. Ámen!

Ma édesapáméknál ébredtem Jéminával együtt. Reggel elolvastuk az áhítat szerinti ígéket a szeretetről. Egész nap fülembe csengett.
Majd segítettem szüleimnek egy digitális adat és műsorfolyam zavartalan áramlását biztosító műveletsort végrehajtani :)
Délután 5.20-kor indultam haza. Hét órára Bibarcfalvára értem. Két hete nem látogattam meg nagynénéméket. Azóta a bizonyos vasárnap este óta gyűjtöttem magamban az erőt hogy kibírjam a velük való találkozást. Második fiúknak tekintettek és talán nekik még a legnehezebb az elköltözésünk. Nagyon szeretem őket és ők is viszont. Mára elég erősnek éreztem magam, hogy megálljak náluk egy beszélgetésre. 4 óra lett belőle. Kezdődött egy kissé keserűen, meg nem értve, okokat keresve a beszélgetés majd fokozatosan csillapodtak az érzelemhullámok. Azt mondta Viola néném hogy jó hogz eltelt két hét azóta, mert ha akkor kerültem volna a szeme elé, szó nélkül otthagyott volna. Hát tudtam én ezt... mivel ismerem jól és ő is engem, ezért látogattam meg őket csak most. Mondtam neki hogy "Semmi baj nincs Viola néni! Csak az a helyzet hogy a szeretete nagyobb mint a hite." És azt hiszem vannak ezzel errefelé még így néhányan. Imádkoztunk vacsoráztunk és hazajöttem. Még ide Barótra.
Mától él a statisztika nyilvánosan is. Onnan tudom hogy kik gondolnak rám és kik imádkoznak értem. Köszönöm az imádságokat! Az Úr Jézus tegyen titeket bátrakká!