10.47-kor kezdem írni ezt a bejegyzést. Ma reggel 5-kor keltünk és fél hat után már el is indultunk a Hargita Táborba a két nagyobbik lányommal, mivel a bibliaiskolában most volt az utolsó tanítási nap. Juliska nénitől Málnáson elbúcsúztunk, mert ő onnan Brassó ba ment a vonattal, mi pedig tovább haladva 7.00-ra Megérkeztünk a Táborba. Együtt reggeliztünk a diákokkal és a munkásokkal majd megkezdtük az órát. Szóbeli felmérő volt eszkatológiából és örülök annak hogy még ha nem is azonos mindenkinek a látása (amillenista, premillenista....) mégis megvan az a közös nevező(alap), amely valamennyiünket összeköt.
10.00-ra befejeztük az alkalmat és most a gyermekeimet próbálom lefoglani, de ennyit azért még sikerült netre(és nem hidegre) tenni.
Délután 3-ra Székelyudvarhelyre megyek, hogy megbeszéljük azt ami tisztázásra szorul.
Az Úr tartson alázatban de vezessen határozottan; töltsön be szeretetével de őrizzen meg a vakságtól! Ezért imádkozom és kérlek ti is tegyétek.
Délután 3.02-re megérkeztem az udvarhelyi imaházhoz, ahol már ott voltak a helyi és távolabbi testvéreink. Míg mi bent beszélgettünk és imádkoztunk (kb. 2 és fél óra), addig a lányaimra Sárika (Nagy Annamária) doktornő és Hortenzia viselt gondot. http://thortenzia.blogspot.com/2007/05/lnykrs.html Ezúton is köszönet érte!!! (Remélem olvasod :))
Jó az Úr! Meghallgatta az imádságokat. Hála legyen neki hogy a beszélgetésünk jó irányba fordult és végül odaállhattunk az Úr elé hogy tisztítson, munkáljon, formáljon mégjobban eggyé a Krisztus dicsőségére, hogy a Diabolos (szétdobáló) megszégyenüljön. Úgy látom hogy nem volt hiábavaló a testvéri találkozó, mert nem olyan sötét a felleg, mint amilyen feketének láttam. És ezt önkritikának szánom amennyiben baljósnak tűnt a csütörtöki bejegyzés. Én örömmel jöttem el Udvarhelyről, mert hiszem hogy az Úr nem csak bennem munkálkodott. Imádkozom hogy testvéreink legyenek bátrak és határozottak az Úrért ott a gyülekezetben! Adjon az Úr ébredést és megújulást az egész Székelyföldön! Legyen ennek a folyamatnak egyik katalizátora maga a lelkipásztor! ÁMEN!
Hat óra után hazaindultunk a lányokkal, de megálltunk Homoródszentmártonban Simon Andráséknál. Jó volt együtt beszélgetni szolgálatról, egyszerű hétköznapi dolgokról és végül imádkozni. Az Úr tegye őket továbbra is áldássá szűkebb és tágabb környezetükben!
Mielőtt onnan is hazaindultunk volna meglátogattam egy nem hívő családot akiket még az ottani időnkből ismertem. Nagy megpróbáltatásokon ment át a feleség az elmúlt időszakban és nagyon jól esett nekik (3 gyerek van) a látogatás. Együtt imádkoztunk hogy az Úr végezzel a megtérést életükben. Bárcsak minél hamarabb megtörténne!
9 órakor indultunk el és este 10 után érkeztünk haza! Hála az Úrnak, mire idáig értem az írásban, megérkezett a feleségem is anyósomékkal. Így tehát most befejezem...
Áldott vasárnapot mindenkinek!
U.i. "Szeget ütött a fejembe" hogy akik hozzá akarnak szólni a bloghoz, vagy máshoz és nem írják alá a nevüket miért burkolóznak a névtelenség mögé... Lehet hogy a hozzászóló elfelejti aláírni a nevét? vagy nem meri vállani a véleményét? vagy fél attól hogy önmagát minősíti a hozzászólása?
Eldöntöttem hogy névtelen hozászólásokat többé nem engedélyezek!!!
