Péntek

Mielőtt elindultam a Táborba kénytelen voltam változtatni a blog megjelenésén, mert többeknek az volt a visszajelzése hogy fekete alapon a fehér karakterek nehezebben olvashatók. Meg is nagyobbítottam a betűméretet. Ezután is ha valakinek jobbító szándéka van írja meg.
Elindultam a Táborba...............folyt. köv. este

Érdekes dolog ez a blogírás. Azt vettem észre hogy én is formálódok ez által. Nem csak a betűk állnak össze szavakká és azok mondatokká, hanem én is rendszerezettebbé válok. Eddig is megpróbáltam év elején mindig megtölteni valamivel az általában ajándékba kapott határidőnaplókat, de egy idő után vagy elvesztek ezek a füzetek vagy csak a dátumok lettek bejelölve. Most ezt a naplót nem lehet elveszteni és aztán ott van az elvárás is hogy folytassam. Tehát úgy veszem észre hogy eddig jó hatással volt rám. Adja az Úr hogy más is épüljön ez által.
Minden lelkipásztornak ajánlanám, hogy ezt tegye, mert így sokkal közelebb kerülhetnek hozzá az emberek mint ha csak a szószékről ismerik. Na persze sokkal kényelmesebb a várfalak mögött a magánélet rejtekében meghúzódni, mint ablakot (és nem kaput)nyitni a nagy világra és kétségtelen nem minden veszély nélküli vállalkozás ez, de mindent összevetve mégis azt mondom hogy érdemes. Én legalábbis megpróbálok a lehető legnyíltabban beszélni(írni) arról ami velem történik vagy amiben benne vagyok. Ez nem teljes kitárulkozást jelent, de annyit mindenképpen meglehet ismerni belőlem mint amennyit egy kis faluban tudnak egymásról a szomszédok. Az Úr adjon ehhez bölcsességet!

A mai napon a Hargita Táborban ülésezett a Székellyföldi Missziókerület vezetősége és egyik napirendi pont volt a Pál Ervin testvér diakónussá avatásának kérdése. Nagyon jó volt meghallgatni testvérünket és meggyőződtünk arról hogy elhívása van a lelki munkára. Az Úr áldja meg őt. Előreláthatólag augusztus első vasárnapján kerül sor az avatására Homoródszentmártonban. Az avatóbizottság tagjai: Borzási István, Kiss Zoltán Máté Zoltán, Simon András és én. Itt a Székelyföldön hét év után fogunk avatni újból olyan lelkimunkást aki nem a teológiáról érkezett.

A vezetőségnek elmondtam hogy amikor elköltözök, akkor nemcsak az elnöki tisztségtől válnék meg, hanem a szövetségi tanácstagságtól is mivel szövetségünkben a többség úgy döntött (én más véleményen voltam) hogy a területi képviseletet részesíti előnyben a kompetencia helyett. Ebből kifolyólag a Székelyföldnek 3 képviselője volt a szövetségi tanácsban, de ha elköltözök értelemszerűen jelölhetnének mást a helyemre. A vezető testvérek úgy látták jónak ha maradunk a szabályzatban rögzített álláspont mellett, mely szerint a szövetségi tanácstagság megmarad akkor is ha a tanácstag egy másik missziókerületbe költözik. Jól esett hogy a testvérek bizalma töretlen, de a Missziókerületi közgyűlésnek tartozom elsősorban ezzel a felajánlással mivel ők választottak meg. Hála az Úrnak nem esik nehezemre megválni ezektől a tisztségektől. (Talán sokkal eredményesebben szolgálhatom az Urat és a közösségünket egyszerű lelkipásztorként szabadon vállalva látásomat, mint ha kompromisszumokat kellene kötni az egységes vezetés látszata miatt.) Ez csak egy zárójelbe tett gondolat volt...

Délután indultam haza és Bibarcfalvára értem fél hatra. Mivel az én javításom a kocsin nagyon ideiglenes volt(drótozás) bementem Bandi bátyámékhoz és ott sikerült a kocsit annyira rendbehozni hogy bátrabban haladhatok vele. Köszönet érte!
Este 7-től bibliaórát tartottunk Baróton. Örültem hogy a testvérek akik tehették jelen voltak. Jób tiszta lelkiismeretéről, áldozatkészségéről, Isten imádatáról és az ellenség szeretetéről beszéltünk és tanultunk. Az Úr tegy gyakorlattá mindennapi életünkben a bennünk levő ismeretet.
Az alkalom végére az is eldőlt hogy a család holnap reggel elkísér a Bibliaiskolába (Hargita Tábor) és ott maradunk délutánra is egy családi kirándulásra. Velünk tartanak Gál Gabiék is. Imádkozzatok hogy kellemes és jó idő legyen amit értelmesen tölthetünk el az Isten dicsőségére és a mi testi-lelki javunkra.