Ma délelőtt Szárazajtára mentem és amint a tegnapi bejegyzésben is írtam, azt hirdettem hogy "Jó az Úr" Náhum 1:1-11 alapján. Az istentisztelet végén azt mondta az egyik testvér: "Mintha a menyországba lettem volna". Valóban, ha megtapasztaljuk az Úr jóságát, akkor a mennyországba érezzük magunkat.
Délután 1 órára hazaérkeztem, de akkorra anyósomék már elmentek Gyergyóba. Ők hozták haza ma estére Jéminát.
Délután Bibarcfalván este pedig Nagybaconban voltam. A Fil.2:12-16 volt az igehirdetés alapja.
Míg Bibarcfalvára mentem eszembe jutott hogy a tegnap miről beszélgettünk Mirjámmal míg jöttünk hazafelé. Nagyon jól esett felidézni, mert megmelengette ismét a szívemet. A tegnap este miközben fáradtan tekergettem a volánt egyszer csak megszólalt a lányom:
-Édesapám, el kell mondanom valamit
-Most inkább ne mondj, semmit mert nagyon féradt vagyok. Inkább legyél te is csendben
-De nagyon fontos
-Na, akkor mondd!
-Az történt hogy biológiaórán felmérőt írtam és puskáztam. Majdnem mindent tudtam csak az utolsó kérdésnél nem tudtam valamit.
-Csúnya dolog
-És el is kapott a tanár
-Szomorú
-Azt mondta a tanár hogy úgy érzi megloptam a bizalmát és nagyon elszomorítottam. Ez nagyon rosszul esett nekem. Elkezdtem a sírást és nagyon nagyon megbántam. A tanár azt mondta hogy megsajnált és nem von le semmit az jegyemből. De tetszik tudni édesapám nekem már nem is a jegy számított. Elmondtam neki hogy a legjobban az bánt hogy megszomorítottam. Inkább vonja le a jegyemet, de ne csalódott volna bennem. Végül megértett és azt mondta hogy megbocsát és minden olyan lesz mit régen. Olyan kedves leszek neki mint korábban... De egyet már most eldöntöttem édesapám. Soha többet, de soha többet nem fogok puskázni, mert nem akarom mégegyszer ilyen rosszul érezni magam...
Nem szakítottam félbe pedig még egy ideig fogadkozott. Olyan jól esett hallgatni. Arra gondoltam, milyen jó pedagógus az a biológia tanár és milyen jó kapcsolatot épített ki kicsi diákjával... Kedves olvasó! Ha te is ilyen kapcsolatba vagy Jézussal, akkor te sem tudod elviselni hogy Ő szomorú legyen miattad. Inkább fogadkozol te is hogy soha többé, soha többé... És ő elfogadja. Elhiszi. Megbocsát. Olyan lesz minden mint az előtt.
Délután is este is beszélgettünk és imádkoztunk a nyáron megtartandó bemerítésért. Nem is olyan könnyű a nem hívő háttérből jövőnek megtenni azt amiről meggyőződött(bemerítkezés) és ami a hívők számára örömünnep. Ugyanis a még nem ujjászületett hozzátartozók, rokonok, ismerősök általában így ellenkeznek: Miért kell vallást váltani? Miért szükséges bemerítkezni ha már egyszer gyerekkorban megkereszteltek? Még talán több értetlenkedő kérdés is felvetődik mivel nem értik meg,hogy ez nem vallás kérdése, nem szokás kérdése, hanem a Bibliában felismert igazság betöltése és Jézus is ezt parancsolta. Az hogy az illető melyik gyülekezetben találja meg otthonát ill. melyik gyülekezet veszi fel tagjai sorában az egy másik kérdés.
Imádkozzatok tehát azokért akik szeretnének bemerítkezni, hogy minden akadály elháruljon az útból. Előreláthatólag öten lennének. Gondoltam hogy amíg még itt vagyok(Szeptember elejéig) addig meglehetne a keresztség, de ha nem érnek oda addig, akkor majd más meríti be őket. Mindenképpen az Úr Jézus dicsőittetik.
Eléggé elfáradtam ezen a hétvégén ahhoz, hogy ma este hamarabb feküdjek le mint máskor.
Ne okozzunk szomorúságot a Megváltónak, soha többé....
