Szombat

Majdnem elaludtam a reggel, mivel késő éjjel tértem nyugovóra(a blog időigényes). Reggel fél kilenckor azért sikerült elindulni a két nagyobbik lányommal fel a Hargitára. Tízre oda is értünk. Már vártak a diákok. Mirjám és Judit elfoglalták magukat (ugróasztal,hinta stb.) míg én az óráimat megtartottam. A feleségem Tirzával és Gál Gabiékkal jöttek fel délre.
Nagyon áldott alkalmunk volt együtt a bibliaiskolásokkal. Nekem legalábbis felüdülés a velük töltött idő. Az eszkatológia témakörén belül ütöttünk le néhány fontos cölöpöt amelyek ha biztos támaszok, akkor már nyugodtabban lehet gondolkodni a távoli jövő felől is.
Alkalmunk volt arra, hogy egyébről is beszélgessünk (még ez a blog is szóba került) aminek a végén azért imádkoztunk hogy életünk ne csak "füst" legyen, hanem jó illatú áldozat.
Délben megérkeztek Mártiék is és felmentünk a Tábor fölött lévő családi házunkhoz,( ahol Barnabás az utolsó évét töltötte) és ott telepedtünk le. Húst sütöttünk, ebédeltünk, beszélgettünk, kirándultunk és még játszottunk is a gyerekekkel. Nagyon nagyon tartalmas családi napot tudhatunk magunk mögött.




Este hat után indultunk haza és este tízre érkeztem meg mivel még meg-megálltunk fotózgatni, tankolni és Román Mihályt, aki velünk tartott hazavittem Vargyasra ( ő a Táborban dolgozik). Mihály volt az első erdővidéki akit röviddel a Barótra költözésem után bemerítettem. Nem felejtem el azt az alkalmat, mert egy őszi napon történt a hideg Vargyas patak vizében. Az Úr rendeljen neki egy hozzá illő társat! Éppen ideje lenne mert már a 39. évét tapossa. Míg jöttünk hazafelé felhívta az édesanyja és érdeklődött hogy mikor érkezik haza. Hamar rövidre zárta a témát és úgy köszönt el hogy Jó estét! Ezután megkérdeztem:
- Mondd Mihály, te így szoktál köszönni az édesanyádnak?
- Hát nem mondhatom neki hogy "Az Úr áldja meg!" mert még unitárius
Nagyon eredeti volt. Mondtam neki hogy az ige szerint nekünk még azokat is áldani kellene akik minket átkoznak, nemhogy az édesanyánkat, függetlebül attól hogy unitárius e vagy sem. Hozzátartozik a történethez hogy amikor odaérkeztünk a házuk elé, kijött az édesanyja és nekem úgy köszönt, hogy "Az Úr áldja meg!" Úgy látszik az unitáriusoknál ez nem annyira lelkiismereti kérdés mint Mihálynál :)

Azért írom korábban e bejegyzést mert holnap vasárnap és a fiatalokkal Erdőszentgyörgyre megyünk. Indulás 7.30 -kor. Tehát fiatalok, akik olvassátok indulás lefeküdni, mert holnap szolgálat vár rátok is!!!!